Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 11. szám - A genfi váltójogi egyezmények előzményei

11. sz. KERESKEDELMI JOG 219 Már a meghallgatott szakértők körében Lyon-Caen felvetette azt a gondolatot, vájjon nem kellene-e a hágai egységes törvény gondolatát egy mintatörvény gondolatával helyettesíteni, amelyhez való lehető alkalmazkodás csupán ajánltatnék az egyes államoknak. Ez a gondolat politikai forrásból fakadt. A román államokban, különösen Itáliában, Franciaországban és Belgiumban az a felfogás, hogy államszerződéseket, amelyek a külfölddel szembeni viszonyokat szabályozzák, a parlament minden további nélkül megerősíthet, mert ezek a nemzetközi jogszabályalkotás körébe vágnak, a belföldi törvényhozás szempontjából azonban — amint LyonCaen kifejezi — „génant" a parlamentekre, ha nemzetközileg szövegezett terjedelmes törvény tekintetében csak az elfogadás vagy el nem fogadás felől határozhatnak, de a szöveg mikéntjéről nem, bár kifejezett alkotmányjogi akadálva az ilyen eljárásnak nincs. Ez a felfogás Wielandot meghódította, aki Lyon-Caenen túlmenően arra az álláspontra helyezkedett, hogy a hágai mű túllőtt a célon, amikor a váltójog kimerítő szabályozását ölelte fel. Bizonyos tudatos resignációval be lehetne érni az érvényességi kellékek, a forgatmány és esetleg még egyes más alapvető kérdések tekintetében az egység teljes biztosításával és a névbecsülő fizetés valamint más mellékkérdések megoldását könnyen félre lehetne tenni, mert a gyakorlatban a kereskedőt elsősorban az érdekli, hogy jók-e az aláírások, rendben vannak-e a formai kellékek és a forgatmányok, a többit rábízza a jogászra.10 Ezzel szemben Yitta, de különösen Klein Ferenc11 a hágai elgondolás fenntartása mellett törtek lándzsát, míg végül főként olasz és görög részről, de francia részről is a LyonCaen és Wieland álláspontjának ellenlábasaként a hágai mű ellen éppen az a kifogás merült fel, hogy az egységes váltójogi szabályzat nagy terjedelme ellenére sem jelent valóságcs egységesítést, mert a fenntartások alakjában megengedett sok eltérés még mindig számottevő különbségeket fog eredményezni. Igaza van Wielandnak abban, hogy a megoldás mikéntjének kérdését nem elméleti alapon tárgyalja, hanem e tekintetben az adott viszonyok közt fennálló lehetőségekkel vet számot. Kétségtelen azonban, hogy az egységesítés elvi helyeslése esetében a legí0 L. Wieland: id. h. 169. 1. 11 „Ha az egyedüli lehetséges megoldás — úgymond — egy törvényminta alkotása azzal az ajánlással az egyes államok irányában, hogy igyekezzenek saját törvényeikkel azt megközelíteni, az egységesítés gondolata a maga teljességében meghiúsult. Egy olyan ,,közös" törvény, amelyet minden állam a maga tetszése szerint átalakíthat és a maga speciális viszonyaihoz idomíthat, alig különbözik a most egymástól függetlenül hatályban levő territoriális törvényektől." messzebbmenő eredmény biztosítására kell törekedni s ha néhány főkérdéshen előállott egység segít is a nemzetközi forgalmon, kétségkívül többet segít a részletes szabályozás egységessége. Ha a jogászokra bízott kérdésekben is megvan a jogegység, ez sem csak a jogászok helyzetét könnyíti, — ami szintén nem egészen lekicsinyelni való szempont — hanem közvetve a kereskedőét is. A másik szélsőséges álláspontból viszont azt a következtetést lehet levonni, hogy a fenntartások minél szűkebb térre szorítása a kívánatos. IV. A genfi konferencián valóban ez az irányzat lett úrrá és a loi modéle gondolata, amelyet pedig az előterjesztett tervezet is képviselt, teljesen megbukott. A június 7-én véget ért konferencia eredménye a hágai elvi I alapon nyugvó ,.loi uniformé" lett. Ahhoz az egyezményhez, amelynek első mellékletét a „loi uniform" alkotja, második mellékletként a fenntartások és azokkal kapcsolatos rendelkezések vannak csatolva, míg a törvények összeütközéséről külön egyezmény létesült s ezekhez harmadikul a váltóilletékre vonatkozó egyezmény csatlakozik. Az egyezmények aláírásának határidejéül a konferencián résztvett államok részére 1930. évi szeptember hó 6. napja volt kitűzve. Ekkor kitűnt, hogy a hágai résztvevők sorából elmaradt Argentinia, Costa-Rica, Chilié, Guatemala, Mexikó, Nicaragua, Panama, Paraguai és Salvator, helyettük részes lett Columbia. Equador, Görögország, Japán, Peru, Portugália és Spanyolország. Az újonnan alakult államok közül Montenegró és Szerbia helyét Jugoszlávia, Oroszország helyét részben Lengyelország és Finnország tölti be, Danzig és Csehszlovákia aláírása pedig terület és lélekszám tekintetében nem jelent eltolódást, mert mindketten kizárólag olyan államok területéből alakultak, amelyek Hágában és Genfben egyaránt az aláíró hatalmak sorában szerepeltek.1" A délamerikai államok tekintetében beállott változások mérlege kedvezőtlen és az európai kontinens szempontjából nagy területi veszteséget jelent, hogy Oroszország nincs az aláíró hatalmak közt. Feltétlen nyereség azonban az Ibériai félsziget államainak és Görögországnak aláírása és igen nagy eredmény, hogy Ázsia legjelentősebb kereskedő állama Japán is az aláírók között van, jóllehet, a tárgyalások során úgy látszott, hogy Japán részéről az aláírásnak akadályai lesznek és inkább Siam mutatott hajlandóságot a Hágától távolmaradt Ázsia képviseletére, amely állam viszont az egyezményeket mégsem írta alá. A törvények összeütközéséről szóló egyezményt ugyanazok a hatalmak írAz aláírási adatokat Baranvai Zoltán a Nemz;iek Szövetsége melletti képviseletünknél működő követségi titkár úr szíves közléséből vettem.