Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 5. szám - Dánia kartelitörvény javaslata

116 KERESKEDELMI JOG 5. sz. egyes törvények által neki szánt szerep betöltésére. Miután fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a részvényesek a részvénytársaság ügyei iránt minél élénkebb érdeklődést tanúsítsanak, a közgyűlési jog oly megreformálásával kell ezt előmozdítani, amely a védelemre érdemes érdekek veszélyeztetése nélkül módot ad a részvényeseknek arra, hogy érdekeiket a közgyűlésen megfelelően érvényesíthessék. Ezzel kapcsolatban a közgyűlési jog néhány problémájára mutatott rá, amelyek részben a kodifikációs reformtörekvések, részben a bírói gyakorlat során merültek fel. A részvényesnek a közgyűlésre vonatkozó jogait három kategóriába ( összehívásra vonatkozó jog, a közgyűlésen gyakorolható jogok és a közgyűlési határozat megtámadására vonatkozó jog) osztva, elsősorban a részvényes közgyűlés-összehívási jogáról szólt. Ismertette a Kuncz-féle tervezettel kapcsolatban a német, angol és lengyel törvények, illetőleg rendelet idevonatkozó szabályozását, kiemelvén, hogy ez a jog a részvényes számára annál is inkább lehetőleg széles körben biztosítandó, mert ez voltaképen nem érdemleges, hanem csupán előkészítő természetű rendelkezés és elvben csak helyeselhető, ha a részvényeseknek minél szélesebb körben adatik mód arra, hogy a részvénytársaság ügyei tekintetében állást foglalhassanak. A részvényesnek a közgyűlésen gyakorolható jogaival kapcsolatban mindenekelőtt cégbiróságaínknak azon gyakorlatát ismertette és tette bírálat tárgyává, amely az összes részvényesek részvételével tartott ú. n. Universalversammlung egyhangú határozata esetére sem adja meg a lehetőséget a vállalat tárgyának lényeges megváltoztatására. A közgyűlés szuverénitásának kérdésével kapcsolatban egyrészt a Reichsgericht, másrészt a Kúria egyes határozatait ismertette és arra az eredményre jutott, hogy a Kúria gyakorlatának nizusa a Reichsgerichtével szemben az, hogy a részvényeseknek, illetőleg a közgyűlésnek minél több kérdés közvetlen intézésére adjon módot. Részletesen szólt a modern részvényjog egyik legfontosabb problémájáról, a részvényes felvilágosításkérési jogáról. Ismertette a német gyaikor lat álláspontját, amely 1913 óta a részvényesnek idevonatkozó jogát nem mint részvényesi különjogot ismeri el, hanem csak az esetben kötelezi a vezetőséget a részvényes által kért felvilágosítás megadására, amennyiben a felvilágosításkéréshez a közgyűlés, tehát a részvényesek többsége hozzájárul. Ezzel kapcsolatban a Kúria két újabb határozatát is ismertette, amelyek nagyjából a Reichsgericht álláspontját teszik magukévá. Miután a szokásos mérlegekből és jelentésekből sok olyan körülmény nem tűnik ki, amelyek a vállalat helyzetének megítélése szempontjából döntő jelentőségűek lehetnek, szükségesnek tartja a részvényes idevonatkozó jogának, illetőleg az igazgatóság idevonatkozó kötelezettségének legalább is elvben való törvényi leszegezését, nem hagyva figyelmen kívül azt, hogy a felvilágosításkérési joggal elkövethető visszaélések megakadályozására mód adassék. A megtámadási jog köréből a Kúriának azon határozatát ismertette, amely a megtámadási jogot az olyan ,,részvényes"-nek is megadja, aki részvényét csak a közgyűlést követő időben szerezte s a határozat ismertetése kapcsán igyekezett kimutatni, hogy a Kúria álláspontja sem dogmatikai, sem praktikus szempontból nem helytálló. Az előadást követő vita során dr. Zerkowitz Zsigmond, dr. Blau György, dr. Vészi Mátyás, dr. Gál Dezső, dr. Kronsteín András és dr. Frankéi Pál szólaltak fel. A Magyarországi Szövetkezetek Szövetsége, amelyet gróf Károlyi Sándor, a magyar szövetkezeti mozgalom megalapítója, már 1904-ben hozott létre, a közelmúltban reorganizálódott. Elnöke gróf Majláth József, a magyar szövetkezeti ügy régi lelkes harcosa lett. Alelnökei között ott látjuk gróf Hadik Jánost, báró Perényi Zsigmondot, Schandl Károlyt, Balogh Elemért, Láng Józsefet és Kuncz Ödönt, lapunk főszerkesztőjét. A Szövetkezet legfőbb célja, hogy — egy táborba terelve a magyarországi összes szövetkezeteket — a magyar szövetkezeti mozgalomnak egységes irányt és szellemet biztosítson, különösen pedig minden rendelkezésére álló eszközzel hasson oda, hogy a gróf Károlyi Sándor által inaugrált tiszta szövetkezeti szellem ismét teljes mértékben megerősödjön és jótékonyan hassa át egész közgazdasági és közéletünket. A Szövetség teljes erejével támogatni akarja azt a mozgalmat is, amely a mai kor kívánalmainak megfelelő modern szövetkezeti jog megalkotását tűzte ki célul és a maga részéről is támogatni kivánja a megfelelő szövetkezeti revizoroknak szelektálódását. Dánia kartelitörvény javaslata. A kartellkérdés napjaink közgazdasági és jogi életének olyan problémája, amely hol nyílt lánggal ég és hevesen foglalkoztatja a parlamentet és a sajtót, hol pedig az irányadó körök közönye folytán parázs alatt izzik, de mindenkor jelen van és hatását érezteti. Legutóbb Dánia kormánya látta indíttatva magát, hogy törvényhozási úton próbáljon megbirkózni e kérdés nehézségeivel. Benyújtotta az alább ismertetendő törvényjavaslatot, amelyre nehéz kritikát mondani. Ugyanis az egész kartellellenőrzést egy erre a célra alkotott felügyeleti hatóság kezébe óhajtja letenni. Ez a hatóság fel van ugyan ruházva messzemenő ellenőrzési jogokkal, természetes azonban igen kérdéses, hogy a gyakorlatban mennyi erélyt fog kifejteni, avagy mennyiben sülyed bürokratikus retortává, amely néha egy-egy részletkérdésen fennakad ugyan, de az esetleges visszaélések lényegét észre sem veszi. Ha a mi kereskedelmi jogunk által a részvénytársaság felügyelő bizottságának nyújtott tágkörű jogokat vesszük figyelembe és összehasonlítjuk a törvény elgondolásával a valóságos helyzetet, úgy az ezen összehasonlításból merített tanulság alapján kevés sikert jósolhatunk a dán törvénynek. A törvényjavaslat felállít egy ellenőrző hivatalt, amelynek 16 tagja van; ezek közül az elnököt a király nevezi ki, 4 tagot a képviselőház delegál, míg a többi tagokat a kereskedelmi miniszter nevezi ki és pedig egy részüket az ipari és kereskedelmi érdekeltségek előterjesztése alapján. Ezen hatóságok felügyelete alá tartoznak mindama vállalatok, amelyek az árak alakulására és a termelés nagyságára döntő befolyást gyakorolni képesek, tekintet nélkül arra, hogy ezt a gazdasági hatalmi pozíciójukat mint egyes vállalat, tröszt avagy kartell érték-e el. Tehát nem az illető gazdasági alany szervezete az irányadó, hanem a piac alakulására gyakorolt döntő hatása. — Az ellenőrző szervet a törvény messzemenő betekintési joggal ruházza fel. Az