Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 5. szám - Ernst Heymann 60 éves - A részvénytársasági közgyűlési jog problémáiról

5. sz. KERESKEDELMI JOG 115 fokozza? Mik a gazdaságpolitika és a megfelelő gazdasági propaganda tennivalói e tekintetben? III. Jogi, különösen adó- és illetékjogi szabályaink megfelelnek-e a hathatós belső tőkeképzés kívánalmainak? Milyen jogpolitikával, illetve pénzügyi jogi politikával volna a belső tőkeképződés sikeresen előmozdítható? Az első kérdésre úgyszólván kimerítő választ adott Teleszky János nagyszabású bevezető előadása, amely eképen alapjául szolgált az összes későbbi felszólalásoknak. Teleszky a tőkeképződés hiányának magyarázatát a magyar gazdasági élet beteg voltában találta meg. Ennek a betegségnek okai három csoportba sorolhatók. Világgazdasági természetű okai a gazdasági tőkének a háború folytán bekövetkezett nagymérvű elpusztulása, a pénzérték állandóságának és az abba vetett hitnek megingása, a régi bevált gazdasági kapcsolatok széttörése, az egész világon lábrakapó szocialisztikus irányzat, amely a közjogi testületek feladatkörének kiterjesztésével jár és a technikai fejlődés rohamos tempója. Speciális magyar okok Magyarország tőkeszegény agrárállam volta, az elcsatolt területeken levő magyar vagyonok elpusztulása és az Ausztriával való gazdasági közösség megszűnése. Incidentális okok hibás gazdasági és belpolitikánk, ami a felértékelés elmaradásában, a helytelenül keresztülvitt földbirtokreformban, a tőzsde elhanyagolásában, a közüzemek illetéktelen versenyében és a szabadságjogok kiterjesztésének megtagadásában mutatkozik. Dános Árpád és Makai Ernő a tőkeképződés lélektani előfeltételeivel foglalkozván, hangsúlyozták a belföldi tőke megingott bizalma helyreállításának fontosságát, ami megfelelő takarékossági propagandával és az inflációs pazarlás megszüntetésével volna elérhető. Makai György Ernővel egyetemben szükségesnek találta, hogy termelési apparátusunk újjáalkotása érdekében újból erősebb mértékben vétessék igénybe a külföldi hitel. A hitelszerzés nemzetközi előfeltételeit megteremti majd a Nemzetközi Bank felállítása, belföldi előfeltételeit pedig a hitelvédelem kiépítése. Nyulászy János az állami szükségleteknek a magángazdasághoz való viszonyával foglalkozván, arra az eredményre jutott, hogy bár az állami szükségletek fejlődése bizonyos korlátok között kedvezően hathat a tőkeképződésre a passzív kereskedelmi és fizetési mérlegű Magyarországon azoknak lehető korlátozása és a közterhek csökkentése kívánatos. Elsősorban a tőkekamat és a folyószámla-átalányílleték volna megszüntetendő, adókedvezmény volna biztosítandó a fíxkamatozású papírok tulajdonosai részére s lehetőleg elejét kellene venni a kettős adóztatásnak, amely az egyenes adóknál mutatkozik. Éber Antal a magyar tőkevagyon pusztulását statisztikai adatok felhasználásával mutatta ki. Állást foglalt a közüzemek, az állami túladóztatás, így elsősorban a horribilis forgalmi adó ellen, Fleissig Sándor reámutatott, hogy az újonnan képződő tőkék helyes elhelyezkedése körül milyen nagy szerep vár a részvényvállalatokra, ha — ezek szakítanak eddigi üzletpolitikájukkal és üzletvitelükről a nyilvánosságot eddiginél nagyobb mértékben tájékoztatják. Neubauer Ferenc a kiadások csökkentését kívánnja. Kresz Károly, Görög Frigyes és Rakovszky István az etatizmust támadják bebizonyítván, hogy a magángazdaságtól elvont tőkéket az állam előbbi számára improduktív módon, amannak fontos szükségletei elhanyagolásával használja fel. Borbás Gáspár a fogyasztás megszervezésének szükségességét hangsúlyozta. Ihrig Károly a mezőgazdaságban felgyűlő tőkefelesleg produktív felhasználása tárgyában tett javaslatokat. Bátor Viktor a valorizáció kérdésének a belső tőkeképződéssel való összefüggését világította meg, felhíván a figyelmet arra, hogy ennek a kérdésnek törvényhozási rendezése elkerülhetetlen. Halász Ferenc nem vár sok jót a részvényjogi reformtól a belső tőkeképződés szempontjából. Meszlény Artúr és Prosvimmer Béla a tőkeképződés tulajdonképeni jogi problémáit világítván meg arra a meggyőződésre jutottak, hogy sürgősen szükséges fizetésképtelenségi jogunk reformja, bíróságaink túlságosan adósvédő gyakorlatának megváltozása, a javak szabad forgalmát gátló minden törvényhozási intézkedés, így elsősorban a birtokforgalom kötöttségének megszüntetése. Arányi István a tőke elméleti fogalmával foglalkozott. Tunyoghi Szűcs Kálmán a belső tőkeképződés problémáját a magyar társadalom különleges lelki adottságának szempontjából taglalta. Végül Kuncz Ödön zárószavaiban a tőkeképződés jogi problámáiul a részvény, a kötvény, a záloglevél, az értékpapírletét kérdéseit jelölte meg. Ernst Heymann 60 éves. Ernst Heymann a berlini magyar egyesület alelnöke és igazi magyarbarát, a berlini egyetem jogi fakultásának professzora, április 6-án töltötte be munkás életének hatvanadik évét. Már fiatal éveiben Berlinbe került, mint extraordinárius, ahol három éven keresztül buzgó munkásságot fejtett ki. Königsbergben eltöltött két évi, majd Marburgban tíz évi rendes tanári működés után 1914-ben a berlini egyetem jogi fakultására került vissza. Az ő munkássága azonban a birodalom első egyetemének határait messze túlhaladja. Állandó titkára a Porosz Tudományos Akadémiának, különböző minisztériumok tanácsadója szakmájába vágó tárgykörben, az ő vezetése alatt áll a berlini Institut für Auslands- und Wírtschaftsrecht és még vezető szerepet tölt be több hasonló tudományos intézményben. Tudományos munkásságának kutatási tere kiterjed a jogdogmatika, jogtörténet, magánjog és kereskedelmi jog legelágazóbb vonatkozásaira is. Hasonló nagy eredménnyel működött mint kritikus. Mély jogfilozófiai érzékkel látja meg a modern gazdaságjognak legaktuálisabb problémáit. Egyike az elsőknek, aki felhívja a német jcgászvilág figyelmét a külföldi jogrendszerek tanulmányozására és ezzel kapcsolatban az összehasonlító jogtudomány fontosságára. Hivatásának magaslatán állva állandóan azon fáradozott, hogy a jogi oktatás rendjét tökéletesítse, és e tekintetben a józan konzervativizmusba oltott haladást tartotta szem előtt. A részvénytársasági közgyűlési jog prob! máiról tartott előadást dr. Fenyves Béla ügyvéd a Civiljogászok Vitatársaságának április 3-ikán tartott összejövetelén. Az előadó bevezetőben reámutatott arra a nagy eltérésre, amely a részvénytársasági közgyűlés törvényileg kontemplált és a való életben betöltött szerepe között mutatkozik. Ennek okait kutatva különösen két körülményre utalt: egyrészt arra, hogy a közgyűlés struktúrájánál fogva, másrészt a részvényesek túlnyomó részének nemtörődömsége miatt, nem alkalmas az