Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 5. szám - Részvényjogi vita a "Magyar Szemlé"-ben - A belső tőkeképződés gazdaság- és jogpolitakia problémái

114 KERESKEDELMI JOG 5. sz. SZEMLE. Juhász Andort, a m. kir. Kúria elnökét, az I. osztályú érdemkereszttel tüntette ki Magyarország Kormányzója. Ez a kitüntetés őszinte és igaz örömmel tölti el a magyar jogásztársadalmat, mert olyan férfiút ért, aki a puritán, igaz lelkű és szívű, nagy magyar bírónak inkarnációja. Juhász Andor egész élete példaadás. Az önzetlenségnek, alapos tudásnak, az igazságot kutató apostol szerénységének és egyben hajthatatlanságának megtestesülése. Egyénisége, fellépése és közéleti szereplése magán viseli a bírói tekintélyt, az igazságszolgáltatás verejtékes, de nemes hivatásának fenségét. A jogszabályt ő nem látja öncélnak, hanem az igazság érvényesülésére szolgáló eszköznek. Keretnek, amelyet emberséggel, megértéssel kell kitölteni. Ideálja az angol bíró, aki az életből merített döntéseivel alakítja ki az élő, a folyton változó életviszonyokhoz simuló jogot, amelyben nemcsak a logika, a jogdogmatika, hanem a nemzet lelkülete, erkölcsi felfogása és ideáljai is visszatükröződnek. Ezért ellensége a felesleges kodifikációnak, a jogmegmerevítésnek. Juhász Andor szereplése és működése a magyar igazságszolgáltatásnak nagy kincse. És így a magyar igazságszolgáltatás érdekében is kívánjuk, hogy a tőle megszokott lendülettel, nagyvonalúsággal és alapossággal folytassa teljes lelki harmóniában még igen sokáig az ő áldásos működését. Részvényjogi vita a „Magyar Szemlé'-ben. A ,.Magyar Szemle" folyó évi februári számában jelent meg ifj. Simonsits Elemérnek egy érdekes cikke a ,,A részvényjog reformja" címmel. A szerző cikkében a részvényjog reformjának problémáját a kisrészvényesek szempontjából igyekszik megvilágítani. A gazdasági életnek a Kt. óta végbe ment óriási változása folytán a kisrészvényes tagsági jogosítványai gyakorlatilag elértéktelenedtek, dacára annak, hogy ezek a jogosítványok de facto ma is ugyanazok, mint ezelőtt 50 esztendővel. Az kérdés, hogy ez az eltolódás sérti-e a kisrészvényes és az általános közgazdaság érdekeit? A részvényesnek a Kt.-ben szabályozott egységes fogalmával szemben az élet kiforrottá a nagyrészvényes és a kisrészvényes gazdaságilag egymástól különböző kategóriáit. A kisrészvényes fogalma is kettőt jelenthet: az ú. n. hűrészvényest, aki tőkebefektetés céljából vásárol részvényt és az átmeneti, v. spekuláló részvényest, akinek kizárólagos célja a tőzsdei árhullámzások kihasználása. A nagyrészvényes és az ú. n. hűrészvényes általános közgazdasági szempontból hasznos elemek, míg a spekuláló részvényeseknek közgazdasági értékük nincs. A szerző szerint elméleti alapon nem mutatható ki a kisebbségi részvényes jogos érdekeinek sérelme sem, mert a többségi, demokratikus elv érvényesül ma az egész világon. Gyakorlatilag pedig az a helyzet, hogy a kisrészvényes, aki érdekeltségét már abban a tudatban szerezte meg, hogy részvényei neki az ügyek irányítására hatékony befolyást nem adnak, nem hivatkozhatik jogsérelemre már azért sem, mert helyzete érdekeltségének szabad elhatározásából történt megszerzése után sem rosszabbodott. Fejtegetéseit azzal fejezi be, hogy bár a megváltozott gazdasági viszonyok erősen indokolttá teszik részvény jogunk gyökeres reformját, ez a reform azonban most könynyen súlyos következményekkel járhat: a társaságokat komoly gondjaik közepette más körülmények közé helyezné e reform, amely nem köz-, hanem magánérdek, mégpedig olyan magánérdek, amelynek sürgőssége sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem indokolható. — A szerző fejtegetéseire a Magyar Szemle áprilisi számában Káinoki Bedő Sándor ,,A kisrészvényes és a részvényjogi reform" című, szintén igen figyelemreméltó cikkében válaszol. Cikkében hangsúlyozza, hogy a részvényjogi reform kérdését nem szabad egyedül a kisrészvényes érdekvédelmének szempontjából tekinteni. A részvényjog reformjára szerinte azért van szükség, mert a nagyvállalat érdekeit akarjuk megvédelmezni, éspedig úgy a nagy-, mint a kisrészvényessel szemben. A reform kérdése nem magánérdek, mert a nagyvállalatok fennmaradásához elsőrendű közgazdasági és nemzeti érdek fűződik. Helytelen az a felfogás, hogy a kistőke ne keressen elhelyezkedést a nagyvállalatnál, mert erre a nagyvállalatnak szüksége van. A kisrészvényes éppen olyan elengedhetetlen társtényezője a nagyvállalatnak, mint a nagyrészvényes. A kisrészvényes védelmére tehát szükség van, éspedig abban az irányban, hogy a bizalom a nagyközönségben a részvény iránt fokoztassék, A nagyrészvényes nem fosztható meg attól a jogától, hogy a vállalatot vezesse, és ezzel szemben a kisrészvényesnek sem lehet megadni azt a jogot, hogy ő egyetlen részvényével felborítsa a nagyobb gazdasági célok elérhetését. A nagyrészvényesnek azonban meg kell érteni, hogy az ő hatalma olyan korlátok közé vettessék, amelyek a kistőkébe bizalmat öntenek. A nagyvállalatoknak nemcsak vállalkozó tőkére, hanem hiteltökére is szükségük van. Ezért a részvényjogi reformnak nemcsak az a célja, hogy a vállalkozó tőke útjából minden felesleges jogi akadályt elhárítson, hanem az is, hogy igyekezzék megszüntetni minden visszaélést, ami viszont a hiteltökének kedvez. A részvényjog reformja tehát nemcsak szükséges, hanem időszerű is éppen ma, — fejezi be fejtegetéseit a szerző — midőn a magángazdaság helyreállítása képezi mindenki legfőbb törekvését, gyorsan kell tehát cselekedni, hogy a bizalom helyreállíttassák, hogy az ingadozó birói gyakorlat a gazdasági élet szükségleteit kielégítő modern törvénnyel helyetesíttessék. A belső tőkeképződés gazdaság- és jogpolitikai problémái. A Magyar Jogászegylet Gazdaságjogi Intézetének ankétja. A Gazdaságjogi Intézet április első hetében a gazdasági élet és a jogászvilág prominens képviselőinek jelenlétben és közreműködésével vitatta meg közgazdaságunk és jogalkotásunk talán legégetőbb problémáját: a belső tökeképződést. Az ankét napirendjére három kérdést tűztek. I. Mik azok a körülmények, amelyek hazánk belső tőkeképződését és az ehhez szükséges bizalom megerősödését gátolják? II. Míképen volna irányítandó ill. átalakítandó a belföldi termelés és fogyasztás rendje, hogy a belső tőkeképződést