Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 5. szám - A gazdasági jogalkotás jelentősége

5. sz. KERESKEDELMI JOG 113 kasza csakis azon esetekre vonatkozik, amikor az árú a vevő részére más helyről vasúton küldendő el, vagy valamely vasúti állomás paritása van kikötve (ami [lényegileg ugyanaz). Tehát más szabályok alkalmazandók a felmondás, rendelkezés, — lejárat tekintetében akkor, ha az árú továbbküldésére nincs megállapodás, más szabályok, ha vasúton küldendő el az árú, ismét mások, ha hajón, vagy egyéb szállítási eszközön. — A szokványok felülvizsgálatával foglalkozó bizottság bizonyára gondoskodni fog ezeknek a nehézségeknek a kiküszöböléséről. C\ A gazdasági jogalkotás jelentősége. Irta: Dr. Tunyogí Szűcs Kálmán. Mélyreható, tartós válságok idején, mint amilyenben most is élünk, megkétszereződik az emberek tettvágya: mindenki arra törekszik, hogy a társadalom megbillent egyensúlyát helyreigazítsa, vagy új egyensúlyhelyzet kialakulását mozdítsa elő. Ezért van, hogy mostanában mindenfelé, nyilvános előadásokon, irodalmi értekezésekben, emlékiratokban, újságcikkekben számtalan eszme és javaslat kerül felszínre arról, hogy mint lehetne a társadalmi termelés rendjét és ezzel a belső tőkeképződést is előmozdítani. S a legtöbben attól várják a dolgok jobbrafordulását, hogy az ő javaslatuk megvalósul-e — egy újabb jogszabály alakjában. Némelyek elvben sokalják a jogszabályalkotást, de segítségül elhíva, maguk sem tehetnek mást, mint újabb jogszabályokat ajánlani. Egyesek azt is óhajtanák, hogy a hivatalok bizonyos időre teljesen szüneteltessék a jogszabály szerkesztési munkálatokat, ámde eközben a társadalom különféle érdekeltségei óriási magánbürokráciát szerveztek újabb jogszabályok kieszelésére, és az egész társadalmat megmozgatják, ha a kormány nem tárgyalja elég gyorsan és nem teszi magáévá a javaslatokat. Nincs a közgazdaságnak egyetlen olyan területe sem, amelynek átalakítását ne javasolnák és a kormány megvizsgálva a panaszokat, alig talál olyan területet, amelynek átalakítása valóban indokolt is ne lenne. S ezen nincs mit csodálkozni: az évtizedek óta megismétlődő válságok teljesen felforgatták a világ külső és belső rendjét, a sok viszontagság szörnyű testi és lelki erőfeszítésekre kényszerítette az embereket, az érvényesülés nehezebbé vált, a verseny eszközei rafináltabbakká lettek. Az emberiség egy új stádiumba, egy bonyolultabb és igényesebb fejlődési fokra lépett. Természetes azért, hogy a régi jogszabályok már nem kielégítők és hogy világszerte jogszabályok rengetegeivel igyekeznek kielégíteni a társadalom megnőtt igényeit. Politikusaink nyilatkozataiból tudjuk, hogy nálunk is oly nagyszámú és oly nagyterjedelmű törvényjavaslatok készülnek közgazdaságunknak szinte minden területén, hogy e javaslatok tárgyalása évekig leköthetné a törvényhozást. Ha a törvényeket végrehajtó rendeleteket is számba vesszük, talán sok ezernyi paragrafusban lesznek megrögzítve azok a jogszabályok, amelyeket az állami akarat a köz- | gazdaság helyesebbé alakítása végett szükségesnek fog találni. Fel kell vetni a kérdést, vájjon az 'előkészítésben levő sok új jogszabály fog-e hozni nagyobb forgalmat, több vállalkozást és jobb megélhetést, megfogja-e élénkíteni a belső tőkeképződést? Azt gondolom, e kérdésben nem lenne helyén sem a túlzott pesszimizmus, sem a túlzott optimizmus. A sok jogszabály közt bizonyára nem egy közvetlenül is előmozdítja majd a tőkeképződést, ezenfelül már annak elgondolása, hogy az alkotmányos törvényhozás annyi szakértő meghallgatásával, a mai magyar társadalom minden körülményének megfontolásával s a közgazdaság minden területén, korszerűen és gondosan rendezte a jogviszonyokat, méltán keltheti majd a közönségben a rendnek és biztonságnak érzetét, ami a tőkeképződésnek egyik legfontosabb előfeltétele. A törvények nagy terjedelmétől sincs mit tartani: hiszen az alkotandó jogszabályok túlnyomó része csupán ismétlése, illetőleg korszerűbb alakba öntése lesz a már régóta bevált szabályoknak, — ami pedig új joganyag, annak kialakításában valamennyi társadalmi érdekkör érvényesítheti befolyását, tehát abban bizonyára inkább segítségre, nem pedig korlátozásra fog találni minden közhasznú és méltányos társadalmi tevékenység. De másrészt a túlzott optimizmus is nagy hiba lenne, sőt ébresztgetni kell azokat, akik a jogszabályalkotásba helyezik szinte minden reményüket. A társadalomnak jogszabályt tervező és sürgető tevékenysége bizonyos fokig igen örvendetes, mert sok oldalról megismertet a közvéleménnyel és jó törvények alkotását segíti elő, — de veszedelmes, ha mániává fajul és mindent törvénytől vár. A körültekintő gonddal készült, szép rendszerbe foglalt jogszabályok örömet okoznak a jogásznak és a biztonság érzetét kelthetik a közgazdaság törvénytisztelő szereplőiben, ámde megvalósításuknak útja veszélyes és sohasem elégíthetnek ki mindenkit. Mert akik jogszabályokat javasolnak, azoknak legtöbbször nem az a célja, hogy egy korszerű és harmonikus törvény létesüljön, hanem hogy az állam őnekik adjon segítséget gazdasági versenytársaik visszaszorítására, illetőleg megfékezésére. A társadalom jogszabálytervező tevékenységének megnövekedése most a társadalmi versengés kiélesedésének egyik jele. A gazdasági jogok kodifikációja a gazdasági körök súlyos harcaival kapcsolatos és a törvény minél harmonikusabb lesz, annál több körben kelt kiábrándulást. Eszerint a gazdasági kodifikáció hatásának mérlege nagyon bizonytalan. Az ellentétek harca súlyos sebeket ejthet a társadalmon és a közgazdaság vérmesebb reményű szereplői egy újabb csalódással lehetnek gazdagabbak. Ennek meggondolása növeli azt a világfájdalmat, amely most oly sok kiábrándulás után annyira ráül a kedélyekre és annyira megbénítja a helyes irányú tevékenységet. Sokkal helyesebb volna, ha a társadalom megnőtt tettvágya — jogi javaslatok lázas termelése helyett — inkább gyümölcsöző gazdasági értékek termelése felé venné irányát. Sikerrel megvédik a légzőszervek veszélyes és kellemetlen megbetegedései ellen a jóízű Panílavín-pasztillák.