Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 5. szám - Paritás, felmondás, rendelkezés a tőzsdei ügyleteknél. 2. [r.]

5. sz. KERESKEDELMI JOG 111 nal teljesítendő ügyletek és a bizonyos időszakon belül teljesítendő ügyletek között. Az azonnal teljesítendő ügyletnél a vevő az elszállítási rendelkezést legkésőbb az ügyletkötést követő harmadik napon köteles elküldeni. Hogy hány nap áll az eladó rendelkezésére teljesítés eszközlésére, ezt egy későbbi bekezdés szabályozza. A nem prompt ügyleteknél, hanem a bizonyos időszakon belül teljesítendő ügyleteknél két lehetőség van, nevezetesen: 1. amikor a felmondás joga a vevőt, 2. amikor a felmondás joga az eladót illeti meg. Ha a felmondás joga a vevőt illeti meg, másszóval ha az árú a vevő választása szerint szállítandó, a vevő köteles az elszállítási rendelkezést a felmondással egyidejűleg elküldeni; de legkésőbb oly időben, hogy az a teljesítési napot megelőző 8-ik napon az eladó birtokába jusson. Amint látjuk tehát, ebben az esetben a vevőnek kell színt vallania hamarabb, neki kell megmondani, hogy hova kívánja elszállíttatni az árút, nem lehet felmondani neki anélkül, hogy a rendeltetési állomást meg ne jelölné. Ez a helyzet, ha az árú a vevő választása szerint szállítandó. Ha az árút az eladó saját választása szerint szállíthatja, az eladónak joga van a vevőt bármikor felhívni arra, hogy a vevő akár az egész mennyiséget, akár egy vagy több wag£rnra nézve elszállítási rendelkezést adjon A szokványok e rendelkezése tehát az eladó részére ily esetben egy új jogot, a rendelkezés adására való felhívás jogát biztosítja, amellyel szemben áll a vevő részéről a rendelkezés adásának a kötelezettsége. Itt észlelhető' bizonyos szövegezési fogyatékosság a szabályozásban; nevezetesen míg az előző esetben a szokvány kifejezetten megmondja, hogy amikor a vevő gyakorolja a felmondás jogát, a felmondással egyidejűleg kell megadni a rendelkezést, addig itt nem mondja meg a szokvány, hogv amidőn a felmondási jcg az eladót illeti meg, neki avval a kérelemmel egyidejűleg, amelyben a vevőtől a, rendelkezés megadását kéri, egyszersmind az árút iel is kell mondani, vagyis röviden, hogy az eladó részéről a rendelkezés megkérése felmondásnak tekintendő. Ámde nézetünk szerint ez másképen a szerződő felek egyenlőségének megsértése nélkül el sem képzelhető. Az eladónak az a nyilatkozata, amelylyel a vevőt rendelkezés adására hívja fel, felmondásnak tekintendő, hacsak az eladó ennek ellenkezőjét maga ki nem emeli. De ebben az esetben nem is fűződnek aztán hozzá azok a hatályok, amelyeket ezen szakasz előír; az eladónak olyan kérdése, amelyhez szállítási kötelezettség nem fűződik, puszta puhatolódzás, amelyre a vevő nem köteles rendelkezést adni. Miután az előző bekezdés ismertetésénél láttuk azt, hogy amidőn a vevőt illeti meg a választási vagv felmondási jog, a vevő köteles előbb színt vallani, — viszont most megállapítjuk, hegy az esetek túlnyomó többségében (nevezetesen az összes rinfusa szállításoknál) az eladó a vevőtől rendelkezést kérhet, mielőtt közölné azt, hogy honnan fog szállítani, megállapíthatjuk, hogy az eladó a fuvardíjelszámolás szempontjából taktikailag kedvezőbb helyzetben van, mint a vevő, mert neki van többször alkalma a megfelelő feladóállomás kiválogatására, mint a vevőnek a megfelelő rendeltetési állomás megválasztására Amint már korábban kiemeltük, az eladó részéről a kezdeményezés, nevezzük azt felmondásnak, vagy rendelkezés megadására való felhívásnak, nem kötelesség, csak jog; ha az eladó ezt a jegot nem gyakorolja, a vevő felhívás nélkül is köteles az elszállítási rendelkezést oly időben elküldeni, hogy az legkésőbb a teljesítési napot megelőző 8-ik napon az eladó birtokába jusson. A 35. szakasz legérdekesebb része: a sanctio szabályozása. Ha a vevő az elszállítási rendelkezést kellő időben megadta, az eladó az árút a rendelkezés kézhezvételétől számított 8 napon belül köteles elküldeni, mert ha nem, beáll a késedelem és a vevő a szokványok 65.§-ában, amely megfelel a Kk. törv. 353-ík §-ának — meghatározott jogok egyikét gyakorolhatja. Ez a rendelkezés természetes; ba a vevő a maga részéről az átvételt előkészítő cselekményt elvégezte, az eladónak semmi oka sem lehet, hogy a maga részéről a teljesítést késleltesse; még az a körülmény sem menti fel az eladót a teljesítés alól, ha a vevő nem küld göngyöletet; az eladó — bár a göngyölet-küldés is átvétel-előkészítő cselekmény, — a göngyölet késése miatt nem tagadhatja meg az ügylet teljesítését, nem állhat el az ügylettől, hanem ömlesztve szállíthat, vagy kölcsöngöngyöletet vehet a veve terhére igénybe, esetleg a teljesítési határidő meghosszabbítását követelheti. Ha a vevő elszállítási rendelkezést nem ad, vagy azzal elkésik, az a sanctio, amit a vevő e késedelméhez füz a szokvány, oly súlyos,' aminőt a kereskedelmi törvény csak a vételár fizetésének elmulasztásához fűz. E rendelkezés vizsgálatánál nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy tulaj donképen a vevő alapkötelezettsége a kikötött vételár megfizetése. Ha ezt megteszi a vevő, lényegileg adóskésedelem az ő részéről fenn nem foroghat; ő a maga részéről már teljesített. Igaz, hogy ő az eladó által átadásra készen tartott árút átvenni is köteles, azonban az átvételi késedelem csak egy jog gyakorlatának