Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 4. szám - Die Reform des englischen Aktienrechts durch die Companies Act 1929. - Ein Beitrag zur deutschen Aktienrechtsreform

96 KERESKEDELMI JOG 4. S2. Hazai irodalom. Ingatlan tulajdonközösség árverési megszüntetése. Irta: Dr. Mautner Dezső budapesti ügyvéd. Révai irod. int. kiadása. — Szerző, a tőle megszokott alapossággal a bírói gyakorlat ismertetése és bírálata kapcsán kimutatja tanulmányában, hogy a közösség megszüntetését jogrendszerünk meg akarja könnyíteni s hogy kivételként jelentkezik az a szabály, hogy alkalmatlan időben a közösség megszüntetése nem foghat helyet. / Külföldi irodalom. s» Die Reform des englischen Aktienrechts durch die Companies Act 1929. — Ein Beítrag zur deutschen Aktienrechtsreform. — Irta: dr. Rosendorff Richárd berlini ügyvéd. Rosendorfí Richárd dr. neve nem ismeretlen a magyar jogászok és közgazdák előtt. Ö volt az, aki 1925-ben a Magyar Jogászegylet és a Közgazdasági Társaság együttes ünnepi ülésében igazi szakavatottsággal és világossággal fejtegette az aranymérleg aktuális problémáit és akinek szakszerű fejtegetései nem kis mértékben járultak hozzá ahhoz, hogy a 7000/1925. P. M. sz. rendelet az aranymérleggel kapcsolatosan felmerülő ágas-bogas problémákat közgazdaságunk nagy előnyére oly egyszerűen és világosan oldotta meg, Rosendorff akkori előadásában is kibontakozott az alapos részvény jogász, aki a részvény jogot nemcsak a szakkönyvek, kommentárok és bírói döntések alapján, hanem a praxisból is alaposan ismeri. Kétségtelen, hogy az írott jog és az élet közötti eltolódás idézi elő legtöbbször a gyakorlatban a konfliktusokat, a gazdasági élet jogos érdekei és a jogot 1 art pour art alkalmazó bírói döntések vagy törvényalkotások között. Rosendorff Richárd személyében igen szerencsésen találkozik a legalaposabban kiképzett elméleti és az élő részvényjogot kialakító és irányító gyakorlati részvényjogász. Éppen ezért mindenkinek, aki a magyar részvényügy iránt érdeklődik, a legnagyobb figyelemmel kell elolvasni Rosenforff Richárd fejtegetéseit. Mint köztudomású, Németországban folyamatban van a német kereskedelmi törvény részvényjogának alapos reformja. A reformmunka élén a német Reichsjustizministerium áll, amelynek közismert ,,Fragebogen"-jei ijesztő tömegben és színes változatossággal tárják a gazdasági szakkörök elé azokat a problémákat, amelyeknek alapos megvitatása és tisztázása volna a részvényjogi reform előfeltétele. A „Fragebogenek" valósággal a német részvényjogi irodalom reneszánszát idézték elő. De megszólaltatták a szaksajtón kívül az összes gazdasági ós jogi érdekképviseleteket is. Rosendorff Richárd nem a német részvényjog aktuális problémáihoz szól hozzá közvetlenül, hanem egy olyan jogrendszerre hívja fel a figyelmet, amely a 90-ezret meghaladó angol Companies jogviszonyait szabályozza, és emellett igen nagy hatást gyakorol a 325.000 északameríkai részvénytársaság jogának kialakítására is. Világosan és alaposan ismerteti az 1929. évi legújabb angol Consolidation Act rendszerét, amely az 1862. óta napvilágot látott 16 Companies Actot egybefoglaló 1908. évi Consolidation Actot és az azóta keletkezett új törvényeket foglalja rendszerbe. Már egymagában az a körülmény, hogy Rosendorff Richárd szisztematikus és világos áttekintést ad az írott angol részvényjog rendszeréről, olyan érdem, amely ennek az alapos munkának a legmesszebbmenő elismerést kell, hogy juttassa. Rosendorff azonban nemcsak rendszerbe foglalja és a kontinentális jogászoknak is hozzáférhetővé teszi a tételes angol részvényjogot, hanem figyelemmel kíséri mindazokat az angol részvényjogi problémákat is, amelyeknek helyes megoldásán a német részvényjogi reformmunkálatok is fáradoznak. És így ez a munka kétségtelenül igen nagy szolgálatot fog tenni a német reformnak, amely az eddigi jelek szerint nem zárkózhatik el attól, hogy a Code de Commerce alapján álló eddigi rendelkezések helyébe az angol-északamerikai jog néhány bevált intézményét is átültesse. Rosendorff könyve az új angol részvényjog ismertetésének keretein két irányban terjeszkedik túl: térben és időben. Időben annyiban, hogy ismerteti az eddigi angol jogot és a kodifikációs munkálatok történetét. Igen részletesen tárgyalja a törvényhozás által a részvényjog újjáalkotására kiküldött két bizottság: a Wrensbury és a Green kommissziók munkáját. Különösen élesen világítják meg az angol jogalkotás elé vetődő problémákat azok az egybevetések, amelyekkel az egyes kérdéseknek az eddigi jogban, a két bizottság javaslataiban, egyes szakemberek véleményében és végül az új törvényben adott megoldásait állítja szembe. Másrészt igyekezik a törvényt jogösszehasonlító alapon is megvilágítani, amennyiben párhuzamosan ismerteti a többi modern részvényjogi mozgalmat, illetőleg ezeknek eredményeit is: így az újabb német irodalom és a kérdéssel foglalkozó német Juristentagok (Köln, Salzburg) állásfoglalásán kívül az új holland és lengyel rész vény törvényeket, valamint a svájc: tervezetet. Ezekután reámutat az új angol törvény hármas jelentőségére. A törvény egyaránt fokozza magának a vállalatnak, a részvényeseknek és végül a társasági hitelezőknek védelmét. A vállalat védelmét célozzák a tőkefelszívóképesség erősítése végett a parin aluli részvénykibocsátásnak bizonyos korlátok között (közgyűlési határozat, törvényszék jóváhagyása, a diszázsió maximálása, egy év a társaság üzletének megkezdése óta) és az ú. n. redeemable prefence shares-nek engedélyezése; a cégjogi szabályok kiépítése az angol jogban eddig úgyszólván ismeretlen cégvalódiság elvének részleges elismerésével; a vállalatok egyesülésének megkönnyítése, azáltal, hogy az eddig ilyen esetben elengedhetetlen felszámolás mellőzhetővé válik; a kisebbséget más vállalatok felszívásával szemben eddig megilletett vétójognak korlátozása és végül az ú. n. priváté company (megfelel a kontinentális kft.-nak) részvény társasággá való átalakulásának megkönnyítése. A részvényesi jogok a vállalat érdekében bizonyos korlátozásokat szenvedtek. így a rendkívüli közgyűlés összehívásának joga ezentúl csupán a szavazati joggal bíró részvényesek Vio-ét illeti meg. Másfelől azonban a publicitás elvének kiépítése (így a tervezet és az igazgatósági jelentés kötelező tartalmának gyarapítása); a részvényekkel való házalás tilalma; a board of directors felelősségének szigorítása; az auditorok jogállásának újabb szabályozása (így igen érdekes