Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 3. szám - A Magyar Jogászegylet Gazdaságjogi Intézete

74 KERESKEDELMI JOG 3. sz. Váltó. 47. Aki mint váltókötelezettség alatt álló egyén a kereseti váltót beváltotta, e váltó alapján a vele együtt kötelezett többi adóstársától egyéb megállapodás létre nem jön — csak oly mérvben követelhet fizetést, mint aminő mérvben a közöttük fennforgott és a váltó keletkezésének alapjául szolgált köztörvényi viszonyból kifolyólag az adóstársai vele szemben kötelezettségben állanak. (P. IV. 7825/1928. sz. a. 1929. nov. 28-án.) 48. A m. kir. Kúriának a polgárjogi határozatok tárába 598. sz. a. felvett elvi jelentőségű határozata szerint, ha a váltó az egyik elfogadótársra forgattatik, egymagában az a körülmény, hogy ő az alperesnek elfogadótársa, nem lehet akadálya annak, hogy a váltón alapuló jogait érvényesíthesse, hanem az alperes csupán olyan kifogásokat emelhet, amelyek közte és a felperes közt fennálló köztörvényi viszonyon alapulnak. (P. VII. 327/1929. sz. a. 1930. febr. 4-én.) A jelen esetben azonban a nem vitás tényállás szerint a felperes, aki az alperesnek elfogadótársa, a kereseti váltó birtokába utóforgatmány útján jutott s maga felperes adta elő 4. sotrsz. előkészítő iratában, hogy miután a lejáratkor az alperes a váltót nem fizette kí, azt mint elfogadótársa ő váltotta be. A váltótörvény 14. §-a szerint pedig utóforgatmány esetén a forgatmányos a forgató jogaiba lép. Ebből pedig kétségtelen, hogy amennyiben a forgatónak az utóforgatmány keltekor az alperes ellen a váltó alapján már nem volt váltóból eredő joga, ilyen jogot a felperes sem szerezhetett; már pedig a forgatónak az alperes elleni váltójoga már az utóforgatmányt megelőzően megszűnt az által, hogy az elfogadótárs a váltót kifizette. Ezekre tekintettel nem sérti az anyagi jogot a fellebbezési bíróságnak a felperes keresetét elutasító döntése, a felperes felülvizsgálati kérelmét tehát el kellett utasítani s az azzal okozott költség viselésére a felperest kellett kötelezni. Tisztességtelen verseny. 49. Alperes a perindítás folvtán abbahagyván a tisztességtelen versenynek inkriminált módját s nem lévén ok tartani az ismétléstől, a bíróság elutasította az abbahagyásra iránvuló keresetet. (P. IV. 1931/1929. sz. a. 1929. dec. 12-én.* Az alperes már első (3. sorszámú) előkészítő iratának megfelelően kijelentette, hogy e perindítás útján tudomást szerezvén arról, hogy a Hangya szövetkezeti központ, — amelynek a felperes a bíróság tudomása szerint árú előállító szerve, — az ő jóhiszemű eljárásában tisztességtelen versenyt lát, a jövőben egyenes megrendelésre sem szállít „Hangya" felirattal árút, továbbá, hogy e nyilatkozata megtétele óta eltelt több, mint másfélév óta nem is merült fel többé oly panasz, hogy az alperes a jelzett felirattal árút szállított volna; * Lásd: P. IV. 2469/1928. számú ellentétesnek látszó ítéletet. K. J. 1929. 4. ezenkívül tekintetbe veendő az is, hogy felperesnek a vele szerves kapcsolatban levő Hangyaszövetkezeti központ útján az ennek felügyelete alatt levő hangyaszövetkezeteknél módjában állott odahatni, hogy más szappangyárosoknál, nevezetesen az alperesnél is teendő rzappanrendeléseiknél mellőzzék a „Hangya" jelzés előírását, — és abból a körülményből, hogy a per megindítása óta nem is merült fel adat, hogy hangyaszövetkezet ily jelzéssel ellátandólag rendelt volna szappanárút az alperesnél, fel is tehető, hogy az érintett irányú intézkedés megtörtént; mindebből pedig arra kell következtetni, hogy az alperes a kereset megindítása folytán teljesen felhagyott a „Hangya" jelzésnek az említett keretek közt néhányszor előfordult hasz nálatával és hogy nincsen ok arra, hogy a felperes által panasz tárgyává tett cselekmény megismétlésétől kellene az alperesnél tartani, mihezképest a felperesnek arra irányuló kérelme, hogy alperes a kérdéses jelzés használatától pénzbírság mellett eltiltassék, a törvény 32. §-a alapján indokoltnak és szükségesnek immár nem mutatkozik. 50. A kamarai választott bírósági ítélet elleni felíolyamodás az érvénytelenítési pernek megindítását nem zárja ki. Utóbbi azonban felfolyamodás esetén is az ítélet kézhezvételétől számított 90 napon belül indítandó meg. (P. IV. 1901/1929. sz. a. 1930. január 23-án.) Az alperes a budapesti kereskedelmi és iparkamara választott bírósága ítéletével elbírált keresetét — annak tartalmából következőleg — az 1923 : V. t. c. 8. §-ára is alapította és utalással az ő cégének a felperesével való összetéveszthetőségére azt a kérelmet terjesztette elő, hogy a jelen perbeli felperes arra köteleztessék, hogy cégének szövegéből a ,,Hobé" szót hagyja ki, és azt cégében semmi vonatkozásban fel ne tüntesse. E kérelem keretében a fentebb megjelölt törvényhely rendelkezéséhez képest a választott bíróság ítéletében a felperes cégén azt a változtatást tehette, amelyet döntésének megfelelően a két cég összetéveszthetőségének megszüntetésére szükségesnek tartott és azzal, hogy e célból a felperes cégén a „Hobé" szó meghagyásával csak kisebb jelentőségű változtatást tett és határozata következményeként a felperest e cégváltoztatásnak a cégjegyzékben leendő bejegyeztetésére is kötelezte, az alperes kérelmén túl nem terjeszkedett. A fellebbezési bíróság ellentétes állásfoglalása téves, mihez képest a 23.900/1924. I. M. rendelet 14. §-ba felhívott 13. §. 5. pontjában meghatározott az az érvénytelenítési ok, hogy az ítélet a felek kérelmén túl terjeszkedik, az adott esetben fenn nem forog. Egyebekben a kir. Kúria a fellebbezési bíróság által felhozott okokból osztja a fellebbezési bíróságnak állásfoglalását, nevezetesen azt az álláspontját, hogy a fennebb megjelölt körülménynek a törvény és a rendelet által engedett felfolyamodás alapján történt előzetes elbírálása nem gátolta ennek a támadási alapnak jelen keresettel történt érvényesítését és annak a felfo-