Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 11. szám - A genfi váltójogi egyezmények előzményei

KERESKEDELMI JOG HITELJOGI ÉS GAZDASÁGPOLITIKAI FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., Visegrádi-utca 14. sz. Telefon: Aut. 271—65. ALAPÍTOTTA néhai GRECSÁK KÁROLY T. b. t. t., igazságügyminiszter FŐSZERKESZTŐ: TISZTELETB. FŐSZERKESZTŐ : Dr. KUNCZ ÖDÖN BUBLA FERENCZ egyetemi nyilr. rendes tanár. ny. kúriai tanácselnök. FELFLŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZENTÉ LAJOS flgyréd. Előfizetési ár: Egy évre: 16 P. Félévre: 8 P. Egy füzet ára: 1.60 P. HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM 11. SZ. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1930 NOVEMBER 1. A genfi váltójogi egyezmények előzményei. Ir'.a: Dr. Nizsalovszky Endre egyetemi tanár. I. A nemzetközi kereskedelmi forgalom jogának egységesítése terén az 1912. évi július hó 23. napján kelt hágai váltójogi egyezmény létrejötte korszakalkotó jelentőségű volt. Nem azért, mintha magánjogi vonatkozásokban korábban nemzetközi egyezmények nem jöttek volna létre, hanem azért, mert a korábbi egyezményektől a váltójogi egyezmény jellege volt eltérő. A korábbi egyezmények ugyanis: 1. vagy az egyes államok jogának összeütközésére vonatkozóan tartalmaztak kiegyenlítő rendelkezéseket, mint a hágai magánjogi egyezmények (1911: XXI., XXII., 1926 : XX. t.-c); 2. vagy a szerződő hatalmak állampolgárainak idegen államok területén a belföldiekkel egyenlő illetőleg meghatározott szabályzata szerinti védelemben részesítését kívánták biztosítani, mint a szerzői jogi és az ipari tulajdon védelmére vonatkozó egyezmények (1908 : LIL, LIV., 1913: VIII., 1922 : XIII. t.-c); 3. vagy végül magánjogi jogviszonyokra vonatkozó olyan szabályokat öleltek fel, amelyek csupán a külfölddel vagy külföldiekkel szembeni viszonylatban kerülhettek alkalmazásra, mint a vasúti fuvarozási egyezmények (legutóbb 1928 : III. és IV. t.-c). A hágai váltójogi egyezmény volt az első, amely a részes államokra nézve szorosan belföldinek jelentkező jogviszonyt, nevezetesen az egyes szerződő államok területén kiállított és mindvégig belföldi forgalomban maradó váltót is szabályozási körébe vonta és ezzel tápot adott bizonyos vérmes reménységeknek a magánjog, elsősorban a kereskedelmi jog szabályainak szélesebbkörű egységesítése tekintetében.1 1 L. Wieland: Die gegenwártigen Aussichten eines Weltwechselrechts. Z. f. d. ges. Hrecht. 88. k. 156. és köv. 1. Az öröm azonban korai volt, mert a háború kitörése derékban szelte ketté a nagy lendülettel megindult ratifikációs előmunká; latokat2 és a háborút közvetlenül követő idő| ben nagyon is kétségesnek látszott vájjon a | hágai gondolat megvalósítására egyhamar sor kerülhet-e. Felmerült ugyan olyan felfogás is, amely szerint a háborút befejező államokmányok a hágai egyezmény hatályát nem érintették,3 ez a felfogás azonban nem talált általános elismerésre. Eszerint az álláspont szerint jóllehet az ú. n. békeszerződések taxatíve sorolják fel azokat a régebbi kollektív nemzetközi szerződéseket, amelyek továbbra is alkalmazásban maradnak (1921:XXXI. t.-c. 217. c), ámde a vonatkozó rendelkezések csak a már életbeléptetett egyezményeket érintik és nem vonatkoznak az aláírt, de még nem ratifikált i egyezményekre, amilyen a hágai váltójogi egyezmény. Ehhez képest az egyezmény olyan állapotban élte volna túl a háborút, amilyenben annak kitörésekor volt és így lehetséges lett volna még akkor is az aláíró vagy az ahhoz csatlakozó államok részéről való ratifikálása. Nézetem szerint ez a felfogás elvileg sem állja meg a helyét, mert ha az ú. n. békeszerződések a már ratifikált kollektív egyezmények hatályát is megszüntették bizonyos taxatíve felsorolt kivételekkel, ebből önként következik, hogy a ratifikálás stádiumáig el sem jutott kollektív szerződések sem maradhattak a békeszerződésekben részes államok közt hatályban. A háborúban részes államok részéről az egyezmény hatályának megszűnése már azzal a concludens factummal megállapíttatott, hogy a háború alatt nem ratifikált egyezményről a háború befejezése2 Hupka: Das Haager Wechselübereinkommen und der Völkerbund. Z. f. Ausl. u. Int. Privatr. 4. évf. 209 ós köv. ]. — „La question fut alors ajournée sine die" — mondja Thaller (Traité 816. 1.) 3 Hupka: id. h. 211. 1.