Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 2. szám - Részvényjogi gyakorlatunk 1928-ban

2. sz. KERESKEDELMI JOG 75 A K. T. 174. §-ában foglalt jogszabálynál fog va igen nagy jelentőséggel bír az alaki és anyagi megtámadási okok közti határ megvonása. Az a körülmény, hogy a (in concreto: szövetkezeti) közgyűlésen és a határozathozatalban résztvevőkként olyan személyek vannak feltüntetve, akik ott jelen nem voltak és hogy a jegyzőkönyvből nem tűnik ki, hogy szavazati jogukat kik gyakorolták személyesen és kik meghatalmazott útján: olyan megtámadási ok, amely alaki oknak nem tekinthető és tehát érvényesítése nincs az id. §. 2. bekezdésében megjelölt rövidebb határidőhöz kötve. (IV. 2158/1927. JH. 106.)7 Helyt adott a Kúria a megtámadási keresetnek azon az alapon, hogy a közgyűlést az annak vezetésére hivatott igazgatósági elnök sem meg nem nyitotta, sem be nem rekesztette, sem pedig a szavazás eredményét határozatként ki nem mondotta (IV. 8573/1926. HT. 66.); hogy megállapítást nyert az, miszerint az alaptőkefelemelés alkalmával kibocsátott új részvények fele nemrészvényes harmadik személynek a belértéknél jóval alacsonyabb áron lett juttatva s ez a juttatás a rt. helyzete szempontjából nem mutatkozott szükségesnek és gazdaságilag indokoltnak (IV. 9341/1926.)"; hogy a rt. igazgatósága a közgyűlést oly szűk helyiségbe tűzte ki, hogy abban a részvényesek fele sem fért el, jóllehet a közgyűlésnek megfelelő helyiségben leendő tartása iránt indítvány is tétetett (IV. 8977/1927. Pje. 1160.). Nincs helye azonban a közgyűlési határozat megtámadásának amiatt, mert az alapszabályok azon rendelkezése ellenére, amely szerint a közgyűlés a tárgysorozatban foglalt tárgyak lelett a napirend sorrendjében határoz, előbb határozott a felszámolás, mint a megnyitómérleg meéá Uapítása tekintetében (IV. 2848/ 1927. KJ. 4.); aminthogy az sem alapos megtámadási ok, hogy a vevők kiszolgálása tárgyában, tehát tisztán üzletviteli kérdésben a közgyűlés az eddigi szokástól eltérő intézkedést tesz (IV. 9078/1926. HT. 68.). Érdekes kérdésben hozott határozatot II. 1856/1928. szám alatt a debreceni tábla (JH. 1485.). Egyes részvényesek a cégbíróságnál perenkívül terjesztettek elő kérelmet aziránt, hogy az a közgyűlési határozatok jóváhagyását tagadja meg. A törvényszék a 7 A T. 104. §-a e részben nem különböztet alaki és anyagi megtámadási okok közt: mindenféle megtámadási kereset a közgyűlési jegyzőköny bemutatásától számított 30 napon belül indítandó meg. Az elv, hogy a hosszú ideig tartó bizonytalanság elimináltassék, a legnagyobb mértékben helyeselhető, a 30 napos határidő azonban túlságosan rövidnek látszik. A magam részéről 60 napos határidőt tartanék megfelelőnek. Lásd: Részvényjogunk reformjához c. dolgozatomat (sub. II.), KJ. 1925. évf., 8. sz 8 V. ö. a kir. Kúria IV. 3470/1923. (KJ. 1924., 83.), VII. 2382/1926. (K. J. 1927., 5.) sz. határozataival. kérelmet azzal az indokolással utasította el, hogy a közgyűlési határozat a K. T. 174. §-a értelmében csak per útján támadható meg; a részvényesek felfolyamodása folytán a tábla a törvényszék végzését megváltoztatta és a részvényesek kérelmének helyt adott. A tábla végzésének indokolása szerint ,,a részvényeseknek a közgyűlési határozatok törvényszerűségéhez, illetve az alapszabályoknak megfelelő voltához vagyoni és jogi érdekük fűződik s ekként nem zárhatók el attól, hogy a közgyűlés lefolyásának törvényes, illetve alapszabályszerű volta kérdésében a cégbíróságnál kérelmet terjesszenek elő ... A hivatalból való eljárás természetével sem ellenkezik, hogy az érdekelt fél az esetleg fennforgó szabályellenességre a bíróság előtt rámutasson." Ámde a hivatalbóli felülvizsgálat körét semmiesetre sem szabad oly mértékben tágítani, hogy annak folytán az a jog, amelynek peres úton való érvényesítése határidőhöz van kötve, perenkívüli úton az idők végtelenjéig gyakoroltathassák.* Technikai szempontból pedig nézetem szerint azért helytelen a másodbírói határozat, mert a részvényesnek ugyan joga van arra, amitől különben a dolog természeténél fogva senki sem üthető el, hogy a bíróság figyelmét hivatalból észlelendő körülmények fennforgására felhívja, „arra azonban, hogy ez a figyelmeztetés a cégbíró által bármikép is tekintetbe vétessék, a részvényeseknek igénye nincs. Épp oly kevéssé van ennek folytán joga az egyes részvényesnek arra, hogy a cégbíróságnak e tárgyú végzései ellen valamelyes jogorvoslattal éljen."1" A táblának tehát a felfolyamodást vissza kellett volna utasítania s a szükségesnek látszó intézkedések megtétele iránt esetleg hivatalból intézkedni. Zálogbaadott részvények elővételi joga a részvények tulajdonosát illeti meg; bírói gyakorlatunknak ezen tételét szegezi le a debreceni tábla II. 3636/1925. sz. (JH. 1193.) határozata, kimondván egyszersmind, hogy a záloghitelező zálogjoga az új részvényekre is kiterjed. Az a körülmény, hogy valaki a rt. székhelyétől távol (Rotterdamban) lakik, nem akadálya annak, hogy a társaság igazgatósági tagjává választtassák (IV. 4322/1927. K. J. 71.). Ama törvényi rendelkezés, hogy az igazgatóságot a közgyűlés választja, nem zárja ki, hogy a közigazgatási hatóság egyes engedélyezésétől függő vagy keletkezése körülményeinél fogva hasonló megítélés alá vonható rt.-i vállalatnál kiköthesse egy, esetleg több igazgatósági, illetve felügyelőbizottsági tag kijelölését olyan értelemben, hogy a 9 V. ö. T. 107—109. §§. 10 Egry Aurél: A részvénytársasági közgyűlési határozatoknak megtámadása,, Bpest: Franklin, 1904, 9. 1.