Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 2. szám - Az adóstársak helyzete a váltóelfogadó kényszeregyessége esetén

2. sz. KERESKEDELMI JOG 71 lalat csődbe jut, a csendes társ vagyoni betétjére vonatkozó követelését, feltéve, hogy betétje a veszteségből reá jutó hányad összegénél nagyobb, mint csődhitelező érvényesítheti. Következik ez abból, hogy a csendes társat betétje erejéig a vállalkozó ellen követelési jog illeti meg. Ha a vagyoni betét még nincsen a vállalat tulajdonosának átadva, a csendes társ köteles azt azon összegig, amelyet a veszteségből reá jutó hányad kitesz, a csődtömegnek beszolgáltatni.14 Ha a csendes társ jut csődbe, a vállalat tulajdonosa köteles a csendes társnak kiszámított végkiegyenlítését a csődtömegnek beszolgáltatni (122. §.). Ha a vállalkozó kerül csődbe és a csődnyitást megelőzőleg a betétet egészben vagy részben visszaszolgáltatta, vagy a csendes társ részesedését egészben vagy részben elengedte, a csődtömeggondnok ezt a visszaszolgáltatást vagy elengedést megtámadhatja, kivéve, ha a csendes társ bizonyítja, hogy a csődnyitásra vezetett körülmények a visszaszolgáltatásra vagy az elengedésre irányuló megállapodás létrejötte után állottak be. A csendes társaság feloszlik, ha a vállalat tulajdonosa meghal, elveszti cselekvőképességét, akár az ő, akár a csendes társ vagyonára csődöt nyitnak, ha letelt a szerződésben kikötött idő, határozatlan időre szolgáló szerződés esetében, ha valamelyik tag a társas viszonyt felmondja (120. §.). A társas viszony megszűntével a csendes társ nem követelhet felszámolást vagy végelszámolást, hanem csupán a kereskedelmi törvény 105. és 106. §-ainak megfelelő végkiegyenlítést kap úgy, mintha a társaságból kilépett volna (121. §.). Következik ez abból, hofíy a társas viszony felbontása csupán a tagok belső jogviszonyát szünteti meg, kifelé azonban a vállalat viszonyában változás rendszerint nem áll be. A tervezet rendelkezései — mint látjuk — lényegileg megfelelnek azoknak a jogelveknek, amelyeket a bírói gyakorlat is megállapított,15 a törvényes szabályozásra mégis szükség van, mert azáltal a jogviszony biztosabb alapokon fog nyugodni. A jogviszony szabályozásával kapcsolatban pedig csak üdvözölni lehet azt a törekvést, hogy a kereskedelmi törvénynek nehezen vajúdó revíziója olyan intézmények szabályozásával indul meg, amelyek a kereskedelmi törvényből hiányoznak, de amelyekre a kereskedelmi forgalomnak nélkülözhetetlen szüksége van. 11 Számadatokkal érdekesen mutatja ki dr. Bozóky Géza idézett munkájában a 387. oldalon, hogy a vállalattulajdonos csődje esetén a betétével hátralékos csendes társ jobban jár. 15 L.: a részben dr. Weisz Gyula cikkét: Néhány kérdés a csendes társaságról. Ker. Jog XIX. kötet 153. oldal. Az adóstársak helyzete a váltóelfogadó kényszeregyessége esetén. Irta: Dr. Pethő Tibor, kir. járásbíró. Dr. Sichermann Bernát udvari tanácsos, ügyvéd úr, a fenti cím alatt megjelent cikkemmel e lap jubileumi számában foglalkozott. Engedtessék meg, hogy e cikk egyes kritikai megjegyzéseire nyilatkozzam. Be kell ismernem, hogy hibáztam abban, hogy cikkemnek, hogy úgy mondjam, csak a közepét írtam meg, Az elején kellett volna kezdenem, akkor nem háramolhatna rám az a vád sem, hogy nem jelöltem meg a váltótörvénynek ama „külön szabályait", melyekből kiindultam; s néhány megnyugtató akkorddal kellett volna befejeznem. Sajnos, ezt is, azt is fölöslegesnek véltem. Pótolni fogom. Az a helyzet, melyet cikkemben megállapítottam, nem a váltójog kifejezett rendelkezéseinek folyománya, hanem folyománya az egyetemlegesség egy különös alakjának, a váltójogi egyetemlegességnek. A váltójogi egyetemlegesség alapja a szolgáltatás oszthatatlan volta; szemben a magánjogi egyetemlegesség ama kiinduló elvével, hogy a szolgáltatás osztható. A szolgáltatás oszthatatlan volta pedig a váltókötelezettek önálló kötelezettségét eredményezi. Ezt az önálló váltókötelezettséget nem csökkenti és nem szünteti meg bármelyik adóstárs részszolgáltatása, illetve teljes fizetése; hanem csak annak a főkötelezettnek — intézvényezettnek, elfogadónak — szolgáltatása, kinek szolgáltatását a váltókötelezettek Ígérték. Ez a váltójogi egyetemlegesség e speciális mivoltában tehát nem a V. T. 91. §-ából következik. A V. T. 91. §-a egyszerűen egyetemleges kötelezettséget említ és e szóhasználat alkalmas arra, hogy magánjogi egyetemlegességre gondoljunk, noha ez egész más jellegű. A kritika által felhívott Tervezet 1188. §-a tehát, mely szerint ,,ha a kötelezettséget bármelyik egyetemleges adós teljesíti, valamennyi adós felszabadul stb." már köztudomás szerint sem áll a váltóra. Nem vonatkozik a váltóra a Tervezet 1190 §-a, mely szerint „újító vagy elengedő szerződés, amelyet a hitelező az adósok egyikével köt, a többiek kötelezettségét csak abban az esetben szünteti meg, ha ily szándékkal kötötték", bár adott esetben a váltójogi szabály szóhangzása azonos lehet; nem áll végül a váltóra a Tervezet 1193. §. 2. bek., mely szerint „egyik adós sem hivatkozhatik a többivel szemben olyan elengedésre, vagy egyéb kedvezésre, amelyben a hitelezőtől saját személyére nézve részesült", a speciális okoktól eltekintve azért, mert a magánjogi és váltójogi egyetemlegessé^ legfeljebb csak névrokonok. Hiszen a kritika maga is elismeri, hogy az 1188. §. csak korrektúrával, „az 1190.