Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 2. szám - A csendes társaságról

70 KERESKEDELMI JOG 2. sz. mint jogi személy, egyéni kereskedő, illetve kereskedelmi társaság is lehet. A meghatározásban feleslegesnek és megtévesztőnek látszanak azonban ,,a saját nevében folytatott" szavak. Lehetséges ugyanis üzletátruházás esetében, hogy valaki más cége alatt jogosan folytat üzletet. Ezek figyelembevételével a 115. §. szövege helyett megfelelőbb volna ez a szöveg: „Csendes társaság keletkezik, ha valaki (csendes társ) másnak ipari, vagy kereskedelmi vállalatában vagyoni betéttel anélkül vesz részt, hogy kifelé társként jelentkeznék. A csendes társ vagyoni betétjét a megállapodás értelmében a vállalat tulajdonosának ennek rendelkezésére átszolgáltatni köteles." A csendes társaság jogi természetéből következik, hocfy csendes társaság mindig csak két személy között keletkezik, t. i. a vállalat tulajdonosa (egyéni, vagy társas vállalat) és a csendes társ között. Az lehetséges ugyan, hogy a vállalat tulajdonosával többen lépnek csendes társi viszonyba; ebben az esetben is azonban a vállalat-tulajdonos és az egyesek között külön-külön létesül csendes társas viszony, vagyis ilyen esetben annyi társas viszony keletkezik, amennyien részesek. A társaság belviszonyainak osztályozását a tervezet a társasági szerződésre bízza. Ez alakszerzűséghez kötve nincsen. Létre jöhet írásban, vagy szóban, sőt hallgatólagosan is. A társasági szerződésnek mindenesetre tartalmaznia kell a csendes társ hozzájárulásának a megállapítását, továbbá a nyereség és veszteségben való részesedés arányának, az üzlettulajdonos gondossága mérvének a megállapítása szintén a szerződésbe tartozik. Szerződéses rendelkezés hiányában a tervezet azt a dispositiv rendelkezést tartalmazza (117. §.), hogy a nyereség és a veszteségben a csendes társ olyan arányban részesedik, amelyben vagyoni betétje a vállalat tulajdonosának a vállalatba fektetett vagyonához áll. A veszteséget a csendes társ, ha az alól egészen fel nincsen mentve, legfeljebb betétje erejéig viseli, a nyereségben részesedésből a csendes társat kizárni nem lehet. Kényszerítő szabály ellenben az, hogy ha a csendes társ vagyoni betétje veszteség folytán csökken, a későbbi nyereség-jutalékokat annak pótlására kell fordítani. Korábbi kiszolgáltatott nyereség-jutalékokat azonban a vállalat tulajdonosa későbbi veszteségek okából a csendes társtól vissza nem veheti (118. §.). A vállalat tulajdonosa köteles továbbá minden üzletév végén a nyereséget és veszteségét kiszámítani és a csendes társnak a neki jutó nyereséget kiszolgáltatni. A csendes társ követelheti, hogy a vállalat tulajdonosa az évi mérleget másolatban közölje vele, jogában van egyúttal a mérleg helyességét a könyvek és egyéb iratok alapján megvizsgálni. Fontos okból a csendes társ kérelmére a bíróság bármikor is elrendelheti a mérlegnek, vagy egyéb adatoknak a közlését, úgyszintén a könyveknek, vagy iratoknak a felmutatását (119. §.). A csendes társaságnak harmadik személyekkel való jogviszonyát illetőleg, minthogy társas viszony kifelé nem jelentkezik, a vállalat tulajdonosa köteles vállalatát saját cége alatt folytatni s amennyiben nem kereskedelmi társaság, a cégbe a társas viszonyra utaló toldást nem vehet, harmadik személyekkel szemben kötelezve és jogosítva mindig a vállalat tulajdonosa lehet; a csendes társra harmadik személyekkel szemben sem jogok, sem kötelezettségek nem származnak (116. §.). Természetes viszont, hogy a vállalat hitelezői sem érvényesíthetik követeléseiket csupán csendes társi jogviszony alapján a csendes társsal szemben, annak vagyonára végrehajtást nem vezethetnek, csődtömegével szemben fel nern léphetnek. A m.kir. Curia gyakorlatával ellentétben (C. 732/1912.), azonban a német (339. §.) és osztrák (263. §.) törvény rendelkezésének megfelelően, s szerintünk helyesen, a tervezet szabályozza a csendes társ magánhitelezőinek felmondási jogát is, s erre a kereskedelmi törvény 101. §-ának alkalmazását írja elő (120. §. utolsó bekezdése). Nem tartalmaz rendelkezést a tervezet azokra az esetekre, ha a csendes társ kilép a háttérből akár úgy, hogy neve bekerül a cégbe, akár anélkül is, úgy, hogy résztvesz a ügyvitelben, vagy általában olyan magatartást ta~ nusít, amelyből arra lehet következtetni, hogy a vállalat az ő nevében is vitetik. Erre nézve a német törvény sem tartalmaz rendelkezést és pedig az indokolás szerint azért, mert ezeket a kérdéseket az általános jogelvek alapján kell megoldani. Az osztrák kereskedelmi törvény 260. §-ában kifejezetten kimondja ugyanezt. Kétségtelen, hogy az egyes esetek megnyugvással bízhatók a bírói gyakorlatra, mindamellett megfontolandó, nem volna-e célszerű ebben az irányban kifejezett rendelkezést felvenni és kimondani, hogy ilyen esetekben a harmadik személyek a csendes társsal szemben azokat a jogokat érvényesíthetik, amelyek őket a be nem jegyzett betéti társaság kültagjával szemben megilletnék, vagyis korlátlanul és egyetemleges adósként vonhatják a csendes társat felelősségre. Sok felesleges vitának venné elejét a szabályozás, ami nálunk annál jelentőségesebb, mert nagy számban vannak ipari és kereskedelmi vállalatok, amelyek nem tesznek eleget cégbejegyzési kötelezettségüknek és a hitelezők megkárosítására vezethet, ha a be nem jegyzett s közkeresetinek látszó vállalkozásban aktive működő, mindenki által társként tartott személyről utóbb kiderül, hogy az illető csak csendes társ. Helyesek a tervezetben a csőd esetére szóló rendelkezések is. Ezek szerint, ha a vál-