Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 2. szám - A csendes társaságról

2. sz. KERESKEDELMI JOG 69 Csakugyan csupán az előörökös és az utóörökös közötti viszonyban áll-e az, hogy a korlátolt rendelkezőképességű előörökös saját rendelkezéseivel egy tekintet alá esnek azok, amelyeket végrehajtás, a csődeljárás és az itt szóbanforgó 2153. §-ba fel sem vett — pedig kétségtelenül oda tartozó — kényszeregyességi eljárás során tettek? Mást kell-e tartanunk és mit és miért akkor, ha a dolog felett rendelkező harmadik személy elleni végrehajtás, csőd, vagy kényszeregyességi eljárás már az állag rendelkezésen túli stádiumba is jutott, ha a dolgot árverésileg eladták, ha a csődtömeg azt visszterhes úton elidegenítette és már át is adta? És vájjon mi a szabály eddig az időpontig? És mi akkor, ha a jogosult elleni végrehajtás, csőd, illetve kényszeregyességi eljárás során történt az ily kényszerrendelkezés annak dacára is, hogy a jogosult a dolog feletti rendelkezési képességét annak elidegenítése folytán akkor az MMT-ben oly szépen és annyira mesterkélten megkonstruált törvényes elidegenítési tilalom révén már elvesztette volt? (512. §.) Az említett esetekben a jóhiszemű fél javára a jogosult vagy a rendelkezőképes személy rendelkezésével egyenlő hatásúnak kell-e venni az ellene vezetett végrehajtás, csőd és kényszeregyességi eljárás során eszközölt hatósági vagy quasi hatósági kényszerrendelkezéseket is? És pedig valamennyit: a zálogolási jellegűeket is, avagy csak a kielégítési jellegűeket? És hasonlónak kell-e állania a nő elleni végrehajtás stb. során tett kényszerrendelkezésekre, a gyámolt elleniekre, az örökség birtokosa elleniekre és a rokon tényállásokra is? Nem akarom kétségbe vonni, hogy az MMT egyes szabályaiból, különösen a jóhiszemű dologszerzés különben szintén szerteágazó és korántsem eléggé áttekinthető rendelkezéseiből, valamint más törvények (csődtörvény, kényszeregyességi eljárás, végrehajtási törvény) egyéb szabályaiból e kérdésekre felelet nagynehezen már most is kiolvasható. Ám ha az MMT. a rendelkezés ügyletének műkifejezését egyáltalán felvette, nem kell-e ennek a következményeit is levonnia, és annak elveit pontos, egységes, áttekinthető és gyakorlati szabályokban tisztáznia? Meggyőződésem szerint igenis kell. (Bef.) A csendes társaságról. Irta: Hallá Aurél dr. Áttérve a tervezet részletes ismertetésére, a 115. §. a csendes társaságnak a következő leíró meghatározását adja: „Csendes társaság keletkezik, ha valaki (a csendes társ) anélkül, hogy kifelé tagul jelentkeznék, másnak saját nevében folytatott kereskedelmi vállalatában vagyoni betéttel úgy vesz részt, hogy azt a vállalat tulajdonosára átruházni köteles." A meghatározás azonos a német kereskedelmi törvény 335. §-ában foglalttal. Az osztrák kereskedelmi törvény a 250. §-ban ennél többet mond, mert felveszi „a nyereségre és veszteségre" szavakat is a meghatározásba. Az olasz kereskedelmi törvény is említi a nyereség és veszteségben részesedést.12 Kétségtelen, hogy tulaj donképen a társas viszonyhoz tartozik a társaknak nemcsak a nyereségben, de a veszteségben is részesedése, mindamellett, minthogy az osztrák törvény rendelkezését is a törvény 256. §-ának a társaság tartozásaiért a vállalkozók kizárólagos felelősségét kimondó rendelkezése alapján úgy magyarázzák, hogy a vállalkozónak jogában van a vállalkozót a veszteség alól fel is menteni, s az osztrák törvényhez hasonló rendelkezést tartalmaz az olasz törvény is, s általánosan elfogadott nézet is az, hogy a csendes társnak a veszteségben nem kell okvetlenül részesednie, a meghatározásban a nyereségre és veszteségre utalásnak nem volna jelentősége s így annak felvétele mellőzhető. A meghatározásban ,,a vállalat tulajdonosára átruházni köteles" szavak kizárni látszanak azt a lehetőséget, hogy a csendes társ szolgálatokkal is járulhasson a vállalkozáshoz. A szolgálatot ugyanis nem lehet átruházni. Ez a rendelkezés helyes, mert adott esetben nagyon nehéz volna elhatárolni, hogy a csendes társ egyenrangú fél-e, vagy csak alkalmazott, tehát a csendes társas viszony forog-e fenn, vagy szolgálati szerződés. Viszont a meghatározásban az említett kifejezések kétséget hagynak fenn az iránt, hogy a betét állhat-e valamely dolog használatában, vagy haszonélvezetében. Minthogy ennek a megengedésére a gyakorlatban szükség van pl. ha egy vízi erőnek időbelileg korlátolt használatáról van szó, kívánatos volna a „tulajdonosára átruházni" szavak helyett általánosabb kifejezést használni. Felmerült olyan kívánság is,13 hogy a meghatározásba azt is fel kellene venni, hogy a vállalat egyéni és társas vállalat is lehet. Erre azonban szükség nincsen, mert a meghatározás azt a lehetőséget, hogy a vállalkozó társas cég is lehet, nem zárja ki. Épúgy szükségtelen a csendes társ tekintetében a közelebbi meghatározás felvétele, mert a csendes társnak általánosságban történt megjelöléséből kétségtelen, hogy a csendes társ úgy fizikai, 12 L.: dr. Kuncz Ödön említett cikkének a 89. cldalon 19. jegyzetét. Ia Tébe észrevételeiben.