Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 2. szám - Nemzetközi kereskedelmi jog [2. r.]

64 KERESKEDELMI JOG 2. sz. Nagy Ferenc (id. m. 460. old.) szerint ily kereset a kezes ellen nem indítható. Ugyanebben a nézetben van Straub (Wechselordnung 232. old.), mert az elévülés a kezessel szemben is érvényesül. Azt hiszem, hogy ez a nézet elfogadható. Érdekes, hogy ezzel szemben az osztrák Oberst. Gerichtshof azt mondta ki, hogy a kezes a váltó elévülése után a gazdagodási igényért felel (1. Schey az 1363. §-nál „haftet für den Bereicherungsanspruch"). Érdekes végül annak kiemelése, hogy csődeljárás rendén létrejött kényszeregyezség tekintetében a csődt. 199. §. második bekezd, úgy rendelkezik, hogy a kényszeregyezség a hitelezőnek az adóstársak és kezesek elleni jogait nem érinti. Ezt a rendelkezést a csődönkívüli kényszeregyezségi eljárást szabályozó 1410/926. M. E. sz. rendelet nem vette ugyan fel, de azt hiszem, hogy az a rendelkezése a csődtörvénynek itt is alkalmazandó, és a bírói gyakorlat is ebben az irányban fejlődik. Ugyanily értelemben, hogy t. i. a kényszeregyezség a hitelező jogait a kezessel szemben nem érinti, nyilatkozik Staub is (1. Staub, Handelsgesetzb. VII. kiad. II. 1186. old.) Érdekesség szempontjából végül felemlítendőnek tartom, hogy a közigazgatási bíróság (23.589/926. P.) a közelmúltban kimondta, hoév az ügyvéd által benyújtott fellebbezési illeték tárgyában kibocsátott fizetési meghagyás ellen, amelyet csak a félnek kézbesítettek, a nyilt határidőn belül az ügyvéd fellebezéssel élhet, mert az illeték szab. 94. §. 3. pontja értelmében az ügyvéd kezes, tehát kétkégtelenül érdekelt fél és ezért alkalom nyújtandó neki, hogy a helytelenül kivetett illeték ellen védekezhessék. Ez a felfogás csak helyeselhető. Ide tartoznék végül annak megállapítása, vájjon a főadóssal szemben való valorizáció kiterjeszthető-e a kezesre, amely kérdést a valor. törvényben kellett volna szabályozni. Joggyakorlatunk még nem fejlődött ki ebben a kérdésben egységesen. Ennek a kérdésnek megindokolt fejtegetése különben nagyobb terjedelmű lenne, minélfogva az más alkalomra tartandó fenn. (Befejezés.) Nemzetközi kereskedelmi jog. Irta: Dr. Baumgarten Nánáor. II. Míg az eddig felsorolt egyezmények is egységes jogszabályokat tartalmaznak, ha nem is kimerítő kodifikációt, de legalább addig a második csoportba azok az egyezmények és tervezetek tartoznak, melyek kizárólag arra törekszenek, hogy a törvényösszeütközést egységes nemzetközi magánjogi szabályok útján oldják meg. Ezzel a feladattal foglalkoztak különösen a hágai konferenciák (1893, 1896, 1900, 1904), melyek számos nemzetközi magánjogi tervezetet dolgoztak ki, de maradandót csak néhány kérdésben tudtak alkotni: ezek a polgári jogsegélyről (1909: XIV., 1905 júl. 17), gyámság és gondnokságról (1911 : XXIII., 1912: LII.) és a házassági jogról (1911: XXL, XXII.) szóló nemzetközi egyezmények, míg a nemzetközi kereskedelmi jog körébe vágó tervezetek nem fogadtattak el. Számos ily tervezetet dolgozott ki továbbá az Institut de droít international, mindezek azonban igen kevés gyakorlati eredménnyel jártak. Másrészt a kereskedelmi szerződésekben gyakori annak kimondása, hogy a szerződő államok kölcsönösen egymás kereskedőinek, kereskedelmi társaságainak és biztosító társaságainak egyenlő jogot biztosítanak a saját polgáraikkal, ill. társaságaikkal. Üjabban a Népszövetség is szakértői bizottságot küldött ki a nemzetközi jog egyes részeinek kodifikácíójára és ezeknek munkájában a nemzeközi ioíi egyesületek és a nemzetközi kereskedelmi kamara is intensive résztvett. Különösen két tervezetet kell itt kiemelnünk, melyekkel a Népszövetség már ismételten foglalkozott. 1. A Népszövetség szakértő bizottságot küldött ki, mely a külföldi kereskedelmi társaságok jogállásának szabályozására két egyezménytervezetet dolgozott ki (1927 ápr. 20. Rundstein előadó, Guerrero és Schücking javaslatai). E tervezetekben a bizottság az idegen kereskedelmi társaságok legmesszebbmenő elismerését indítványozta, ami a magyar álláspontnak és különösen kereskedelmi törvényünk idevágó intézkedéseinek is teljesen megfelel. A kidolgozott nemzetközi egyezmény tervezetnek 1. §-a szerint ugyanis azok a kereskedelmi társaságok, melyek a szerződő államok egyikének joga szerint ottani tényleges társasági székhelyükkel jogérvényesen megalakultak, az összes többi szerződő államokban jogi személyek gyanánt teljes joggal elismertetnek az öszszes ezzel kapcsolatos jogokkal és így különösen az aktív és passzív perképességgel. Ez az összes kereskedelmi társaságra vonatkozik, bármilyen, az illető államban elfogadott jogi formában is alakultak meg. Az egyes államok szuverénitását ez a tervezet annál kevésbbé érinti, mert kifejezetten fenntartja minden államnak azt a jogát, hogy külföldi társaságok letelepedésének (fióktelepek) feltételeit megállapítsa. A második még ennél is fontosabb egyezménytervezet a kereskedelmi társaságok honosságára vonatkozik. Itt a tervezett nemzetközi megállapodás visszatér arra az egyedül helyes alapra, hogy a kereskedelmi társaságok ú. n. honosságát az alapítás és a tényleges társasági székhely döntse el. Nagyon helyeseljük, hogy ez elvi állásponttal az ú. n. kontrol-elmélet, mely pl. a részvénytársaságnál a társulat többségét