Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 2. szám - Csőd és kényszerfelszámolás

2. sz. KERESKEDELMI JOG 65 képviselő részvényesek honosságát tekintette döntőnek, végleg el van ejtve. Ez a kontrol elmélet a békeszerződések azon törekvésén épült fel, hogy a reparációs alapok céljaira lefoglalják azoknak a részvénytársaságoknak javait, melyeknek részvényesei „ellenséges" állampolgárok és utóbb indokolatlan kiterjesztést nyert más nemzetközi viszonylatokra, sőt találkoztunk olyan javaslattal is, hogy a részvények tulajdonosainak honossága állandóan ellenőriztessék és bizonyos jogok élvezete attól tétessék függővé, hogy a társaság részvényeseinek többsége kimutathatóan az illető állam honosa legyen. Ezek az irányzatok ellentétben vannak a magyar kereskedelmi törvény alapelveivel és azon eljárással, melyet a magyar kormány iparpártolási akciójában is állandóan kifejezésre juttatott. Ezért úgy gazdaságilag, mint jogilag helyesnek tartjuk, hogy a tervezett egyezmény a honosság kérdésében az alapítás és a társasági székhely elvéből indul ki. Helyes az is, hogy az in fraudem legis színleges székhellyel megalapított társaságokkal az illető államok törvényei ne legyenek megkerülhetők. A tervezet a társasági székhelyet akkor tekinti fiktívnek, ha az illető állam területével való kapcsolat csalárdul állapíttatott meg, hogy valamely más törvényhozás parancsoló intézkedései kikerültessenek vagy hogy ha az illető társaság tényleges és valódi székhelye nincs az alapítás országában. A fíktiv székhely útján megszerzett honosság elvesztését az illető állam bíróságai mondják ki és ez ítéletek kölcsönös végrehajtása biztosíttatik. Nézetünk szerint a tervezet erre vonatkozó rendelkezései további kifejtésre és megfelelő biztosítékokkal való kiegészítésre szorulnak. Helyes és az újabb joggyakorlatnak megfelel az az elv is, hogy fiókegyletek, ügynökségek, telepek a székhely honosságát követik még akkor is, ha idegen államban fekszenek. 2. Behatóan foglalkozott a Népszövetség az International Law Association 1926-i wieni és 1928-i varsói konferenciáján kidolgozott tervezettel, a vételi szerződésre vonatkozó nemzetközi magánjog egységesítéséről. Tudjuk, hogy az erre vonatkozó eddig alkalmazott jogszabályok ellenmondók és ki nem elégítők. Teljesen igazságtalan a bíróság helyén érvényes jogszabályok alkalmazása (lex loci fori). Nem mindig felel meg a felek szándékának a teljesítés helyének joga és csak a jelenlevők közt megkötött ügyleteknél ad megfelelő útbaigazítást a szerződéskötés helye. Oly esetekben, midőn a felek utazás közben idegen földön kötnek ügyleteket, mindegyik a saját jogára gondol és egyik sem tartja szem előtt, mert nem is ismeri azon ország jogát, melyen véletlenül átutaztak. Végül pusztán fikción alapul a szerződés megkötésének helye, amidőn az ügylet levélváltás útján jött létre. Az új tervezet részben új alapelvek felállításával kívánja a collusiokat kiküszöbölni. A helyi jojSot tekinti irányadónak az ingatlanok (6. cikk), a lajstromozott hajóknál és repülőgépek vételénél, valamint a tőzsdén, vásáron vagy árverésen létrejött vételeknél (9. cikk). Egyébként rendszerint az eladó jogát, bizonyos esetekben pedig a vevő jogát tekinti alkalmazandónak. Ilyenek pedig a cég székhelyének, vagy a szerződéskötő félnek a szerződés idejében szokásos lakhelyének jogát veszi irányadónak. A vevő joga pedig akkor alkalmazandó, ha az eladó vagy ügynöke az üzletet a vevő országába utazva ott köti meg, midőn az eladó ügynöke vagy képviselője az ügyletet a vevő országában saját nevében köti meg, vagy amidőn az eladott ingók a vevő országában vannak (8. cikk). Amint e terjedelmes szabályzat rövid összefoglalásából látható, az új csoportosítás nem tér el lényegesen a teljesítési hely szabályától, mely rendszerint egybeesett az eladó székhelyével, viszont kétségtelen, hogy az exporteurt előnyben részesíti. Az árukifogálási jog szempontjából pedig (megvizsgálás, kifogásolás, rendelkezésre bocsátás, visszautasítás, jogfenntartás) az átadás helyének joga irányadó (10. cikk). Végül fel kell említenünk az 1927 szeptember 26-i genfi konvenciót a külföldi választott bírósági ítéletek kölcsönös végrehajthatóságáról. Ehhez az egyezményhez azonban Magyarország eddig nem volt hajlandó hozzájárulni. Mint látjuk, a nemzetközi kereskedelmi jog igen nagy anyagot foglal magában és ehhez képest eddig csak aránylag kis területen sikerült egységes jogot életbeléptetni. Az anyag e rövid összefoglalása is mutatja, hogy a nemzetközi jogalkotásra még nagy feladatok várnak és ezért kívánatos, hogy azok előkészítésében a magyar jogászság is kivegye részét. (Befejezés.) Csőd és kényszerfelszámolás. Irta: Dr. Schreyer Jakab. A Meszlényi féle tervezet ugyanis átveszi az 1916 évi XIV. törvénycikk 7. §-a alapján kibocsátott 1920/1917. és az ezt követő többi rendeleteket a pénzintézeti központ közbenj öttévei foganatosított kényszerfelszámolás tárgyában. Ne felejtsük el, hogy ezek a rendeletek kivételes háborús intézkedések és azoknak, különösen pedig a kényszerfelszámolásra vonatkozó 1920/1917. számú rendeletnek voltaképen lényege az, hogy legalább azokban az esetekben, amelyekben a pénzintézeti központ az eljárásra vállalkozik, maga a pénzintézeti központ, vagy annak kiküldöttje látja el a felszámolást annak minden vonatkozásában