Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 2. szám - A kezesség terjedelme, tekintettel a magánjogi törvénykönyv javaslatára is. [2. r.]

2. sz. KERESKEDELMI JOG 63 A kezesség terjedelme, tekintettel a magánjogi törvénykönyv javaslatára is. Irta; Dr. Schustc- Rudolf. Egy további gyakorlati eset, amelyben a kezesség terjedelme a Mtj. mostani rendelkezései alapján nem lesz könnyen megállapítható, a következő: Törvényes tilalomba ütköző ügyletnél (árdrágításról volt szó) az egyik ügyleti fél kötelezettségei teljesítéséért valaki kezességet vállalt. Minthogy az ügylet semmis volt, abból kifolyólag jogokat érvényesíteni nem lehetett és az előbbi állapot volt helyreállítandó, amit a bíróság el is rendelt, azaz mindegyik fél tartozott visszaszolgáltatni azt, amit a semmis ügyletnél fogva a másik féltől tényleg kapott. Igénybevehető-e a kezes felelőssége? A kir. Kúriának 1926. szeptember 29-én P. IV. 7850/925. sz. a. kelt ítélete( 1. 1927. évi Hj. T. 57. old.) a kérdésre nemmel felel, de nem azért, mivel a kezesség kiterjeszthető nem lett volna, hanem azért, mivel tiltott ügyletről van szó és ,,ezen ügylet keretében vállalt készfizetőkezesség érvénytelen". Azt hiszem, hogy ez az indokolás nem helyt álló, mert az előbbi állapot helyreállítására nézve nem döntő, hogy azt tiltott ügylet előzte meg, és ugyanaz az ítélet különben az előbbi állapot helyreállításánál a válor. igénynek helyt adott, amit nem tehetett volna meg, ha a helyreállítási igényt is az ügylet tiltott volta inficiálta volna. Az ítélet tehát nem disztingvált helyesen, és a jelzett indokból az előbbi állapot helyreállításánál már nem operálhatott többé az ügylet tiltott voltával a kezesség kiterjesztése kérdésében sem. Hogy ily esetben a Mtj. rendelkezései megengedik a kezesség kiterjesztését, ezt eldönteni különösen nehéz azért, mivel az id. 1198. §. eltér az I. Terv. 1226. §. második bekezd, utolsó mondatától, illetve ezt nem vette fel. Hogy ezt miért mellőzte, nem lehet tudni, mivel a Mtj. indokolása még nincs meg. Azt hiszem, hogy ez a mellőzés azért történt, mivel azt a rendelkezést a Mtj. magától értetődőnek vette. Ugyanis: Az I. Terv. 1226. §-ának említett mondata úgy rendelkezik, hogy a kezes felelőssége kiterjed azokra a szolgáltatásokra is, amelyekre a főadós kötelezettségét megalapító jogügylet semmissége vagy megtámadása esetében a hitelezővel szemben törvénynél fogva kötelezve van. Ez okos, helyes rendelkezés, amelynek alapján a fent idézett ítélet helyes indokokat talált volna arra, hogy a kezes felelősségét megállapíthassa, mivel az, akiért kezességet vállalt, törvénynél fogva (az alaptalan gazdagodás jogelvénél fogva) tartozik visszaadni azt, amit kapott volt. Ezért kár volt ezt a helyes rendelkezést az I. Tervezetből át nem venni. De ha már át nem vették, a kérdés nézetem szerint csak úgy oldható meg, mintha átvették volna. Összefügg ezzel a kérdéssel az a kérdés, hogy ha az egyik fél a másikkal szemben a szerződés érvénytelensége vagy felbontása folytán kártérítésre van kötelezve (pl. megtévesztés esetén) mikép alakul a kezes helyzete? Ez az általános magánjogi szabályok szerint talán a következők figyelembe vétele mellett volna megoldható: A kezes kötelezettsége nem lehet tágabb, mint a főadósé; azért az vizsgálandó, hogy a főadóst minő kötelezettség terheli? Ebben a kérdésben elfogadható az a jogszabály, amely szerint akkor, ha szerződés semmis vagy felbontatott, a hitelező követelheti azt a kárt, amely őt az által éri, hogy a szerződés hatályában vagy érvényében bízott (negatív interessé, Vertrauens interessé), amely azonban nem lehet nagyobb, mint amennyit nemteljesítés miatt követelhetne, ha az érvényben vagy hatályban lenne. (Mtj. 1116. §.) A kártérítés minimuma tehát a szerződés megkötéséből eredő kár; ez a főadóson kívül a kezest is terheli (1. erre nézve Fischer— Henle id. m. 421. old. is), ami nem is méltánytalan, mert ha a szerződés érvényben maradt volna, akkor a kezes felelőssége nagyobb lett volna, úgy hogy erre a kisebbik kártérítésre aggálvtalanul kitérieszthető (1. I. Terv. Tnd. az 1226. §-hoz). Abban a felfogásban, hogy a kezes kötelezettsége kiterjed a főkötelemnek kártérítéssé való átváltozására is, valamint az előbbi állapot helvreállítására és a Mtj.-nak fent említett 1116. §-ában írt kártérítésére is és hogy a Mtj. fent idézett 1198. §-át kiteriesztően kell értelmezni, megerősít engem a Mtj-nak egy másik rendelkezése. Ennek 1280. §-a ugyanis úgy rendelkezik, hogy újítás esetén a kezesség az új követelés biztosítására is szolgál. Ha már a kezesség újítás esetén fennmarad, ahol az újítás folytán az 1278. §. értelmében „más jogalapon nyugvó új követelés" keletkezik, annál is inkább kell fennállania nem csak akkor, ha a főkötelem helyébe kártérítés lép (pl. a keresk. törv. 353. §-a esetében), hanem akkor is, ha a szerződés semmis vagy hatálytalanná vált és az előbbi állapot helvreállítandó, valamint az 1116. §. esetében is. Ilyenkor nincs ugyan újítás, de van egy novatio ex lege, ahol ép úgy mint a szerződéses novationál „más jogalapon nyugvó új követelés" keletkezett. Mindezekből az következtethető, hogy a Mtj.-nak a kezesség terjedelmére vonatkozó szabályok kiterjesztően magvarázandók. A kezesség terjedelméhez tartozik továbbá az a kérdés, vájjon a váltótörvény 90. §-a alapján indítható gazdasági kereset irányulhat-e a kezes ellen is, aki a kibocsátásért vagy elfogadásért vállalt kezességet.