Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - Részvénytársaságok fusiója

1. sz. KERESKEDELMI JOG 39 sításra adatott és a követelés teljesítése esetében az adós a váltó visszaadását követelheti. Végül a harmadik eset a tkvi rttás 65. §-a 2. bekezdésének esete, amidőn a bekebelezett jelzálog a nyújtott váltótételből eredő követeléseket biztosítja, tehát nem oly követelést, amelynek erejéig egy meghatározott váltó állíttatott ki, hanem minden váltókövetelést, amely a meghatározott jogviszonyból ered. Ez a legnagyobb gyakorlati jelentőségű biztosítéki jelzálog esete, amelyre azonban a váltójog különleges szabályai épen úgy nincsenek kihatással, mint az előbb említett esetben. III. Ha ezek után azt nézzük, hogy a Jt. életbelépése után minő változás fog beállani a váltókövetelés jelzáloggal biztosítása körében, a Jt. 66. §-ával kell foglalkoznunk, mert a váltót ez a §. említi meg kifejezetten. E. §. a váltóból „származó" követelések biztosítására szolgáló jelzálogjogot biztosítéki jelzálogjognak mondja s az ilyen jelzálogjog átruházása tekintetében a váltókövetelés átruházásának szabálvaira utal. Nyilvánvaló tehát, hogy a rendelkezés nem nyerhet alkalmazást olyankor, amikor a váltó kiállításának alapjául szolgáló és a váltó kiállítása után is fennmaradó követelést biztosítja a jelzálogjog és így nem azt a követelést, amely a váltóból származik. Hasonlóképen nem érinti a 66. §. mai jogbeli biztosítéki jelzálogjog esetét, amely a keretbiztosítéki jelzálogjogról szóló 68. és köv. §-ok hatálya alá fog tartozni. Figyelemmel arra, hogy a Jt. lejárt és le nem járt váltó közt nem különböztet, biztosítéki jelzálogjog lesz a Jt. életbelépése után a váltó alapján előjegyzett jelzálogjog. Ennek az eltérésnek gyakorlati kihatása még sem lesz, mert az előjegyzett jelzálogjog forgalom tárgyául még önmagában alkalmatlan és így a biztosítéki minőségnek az a következménye, hogy a jóhiszemű telekkönyvi szerzés védelmének szabályai az ily jelzálog megszerzőjét nem védik, jelentéktelen. Áll ez annak ellenére, hogy az utóforgatmánynak is a jelzálog átszállását eredményező joghatályt kell a Jt. értelmében tulajdonítani, mert az utóforgatmány a V. T. 14. §-a értelmében a váltókövetelés átruházásának egyik módja (Jt. 66. §. 2. bek.). Ezenfelül éppen ebben az esetben a jelzálogjog előjegyzése rendszerint csupán bevezető lépése a végrehajtási joglépéseknek s így olyan időpontban megy végbe, amikor a jelzálogjog csakhamar végrehajtásivá is válik, s ezzel a jellegében amúgy is változás áll be. Lényegében érinti a Jt. a jelzálogjognak azt az esetét, amikor a váltó közvetlenül szolgál a jelzálogjog bekebelezésének alapjául. Ebben az esetben ugyanis a jelzálogjog teljes hatályú átruházása egyszerűbb formák közt — egyszerű forgatás útján, üres hátirat esetében a váltó átadása útján — fog végbemenni, de viszont az átruházás még telekkönyvi bejegyzése esetében sem eredményezheti a jóhiszemű telekkönyvi szerzést védő szabályok alkalmazását a váltókövetelés megszerzője javára. Ámde a jelzálogjog alapításának éppen az utoljára említett esete fennálló jogunkban is csupán elméletileg van meg s a gyakorlatban nem él. Ennek legfőbb oka éppen az, hogy a váltó rövid lejárata nehezen egyeztethető össze a nagyobb állandóságra, hosszabb élettartamra hivatott jelzálogjoggal. Ezt a kontrasztot nem hidalja át a Jt. 66. §-a sem, hanem érintetlenül hagyja azt a helyzetet, hogy a kifejezetten a váltóra alapított jelzálogjog több hátrányt jelent a jelzálogos hitelezőnek, mint előnyt. Amidőn ugyanis a Jt. a telekkönyvi szerzés védelmének szabályait a váltó megszerzőjét védő szabályokkal pótolja, ezzel azokat a hátrányokat is kiterjeszti a jelzálogos hitelezőre, amelyek a váltószigorból folynak. Éppen ezen az alapon a német ptk. megfelelő rendelkezéséről általánosan az a vélemény, hogy a váltó tekintetében nem egyéb, mint egy a való élettől távolálló elméleti konstrukció. A Jt. 66. §-ának nem is a váltó, hanem hosszú lejáratú kötvények és egyéb értékpapírok esetében juthat fontos közgazdasági szerep, a váltó megemlítését csupán a bemutatóra szóló és forgatható papírok általános megemlítése tette elmellőzhetetlenné. Véleményem szerint tehát a Jt. életbelépése — a keretbiztosítási jelzálogjog szabályainak átalakulásáról ezúttal nem szólva — a váltónak a jelzálogjoggal kapcsolatos szerepében nem fog semmi gyakorlati szempontból számbavehető változást előidézni és így a közgazdasági élet e jelentős eszköze tekintetében a Jt. életbelépése minden zökkenő nélkül fog megtörténhetni. Részvénytársaságok fusiója. Irta: Dr. Reítzer Béla, ügyvéd. A tőkének mint termelési tényezőnek évtizedek óta tartó ós mindegyre fokozódó rivalitása a többi termelési tényezővel szemben, nemkülönben az a permanens jellegű, az egész világgazdaságra kiható válságok szakadatlan sorozata, amely kibillentette a gazdasági élet erőinek korábbi egyensúlyozottságát, arra a tapasztalatra vezette a vállalkozást, hogy az erők egyesítése kínálkozik egyik leghatékonyabb eszköznek a termelés eredményességének előmozdítására. Kétségtelen, hogy ez a gondolat a háborút megelőző évtizedekben is erősen utat tört magának azon hatalmas concentratio formájában, amelyek úgy a continentális, mint a tengerentúli vállalkozások terén jelentkeztek,