Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 12. szám - A magánjog néhány új alapfogalmáról [2. r.]

KERESKEDELMI JOG HITELJOGI ÉS GAZDASÁGPOLITIKAI FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadó hivatal: BUDAPEST, V., Visegrádi-utca 14. sz Teleíon: Aut. 271—65. ALAPÍTOTTA néhai GRECSÁK KÁROLY v. b. t. t., igazságügyminiszter FŐSZERKESZTŐ: TISZTELETB. FŐSZERKESZTŐ. Dr. KUNCZ ÖDÖN BUBLA FERENCZ egyetemi nyilv. rendes tanár. ny. kúriai tanácselnök. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZENTÉ LAJOS ügyvéd. Előfizetési ár: Egy évre: 16 P. Félévre: 8 P. Egy füzet ára: 1.60 P. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 1 í. SZ. MEGJELENIK MlNDtN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1929 DECEMBER í. A magánjog néhány új alapfogalmáról.* Prof. Dr. Eugen Rosenstock Hüssy, Breslau.* II. Mindenható és kötött tartalmú törvények. Mindezekből nyomban kitűnik, hogy ez az új fogalom: „egyetemes gazdaság" milyen veszélyes következményekkel járhat. Minden olyan ítélet, amely az egyest az egyetemes gazdaság érdekében bizonyos magatartásra kényszeríti, az egyest rabszolgasorsra juttatja s így elviselhetetlen volna, ha nem volna csupán egy — ideiglenes intézkedés. Az oroszok átérezték ezt a veszélyt s így jogrendszerűket mint puszta ,,Tagesrecht"-et akarták kiépíteni. A kommunista uralkodók azonban a fürdővel együtt a gyereket is kiöntötték, amikor ezzel a tíszavirágéletű jogalkotással olyan területeken is megpróbálkoztak, ahol ez csak pusztítást okozhatott: így az egyház, az állami élet, a család kérdéseinél is. Az az alapvető gondolat azonban, hogy jogunkat mozgékonnyá kell tenni, már a háború folyamán felmerült és meg is valósult valamennyi iparűző államban. A törvényhozó a gazdasági élet szabályozásánál szakított azzal az ideállal, amely felé a törvényalkotás állandóan törekedett. Aki ismeri Spengler „Untergang des Abendlandes" c. művét, valamint jelen sorok szerzőjének „Industrierecht"-jét, az azokban elegendő példát találhat, hogy mennyire uralkodó jellegű az újabb törvényalkotásokban az a törekvés, hogy egy a jövőre is kiható, végleges szabályozást adjunk. A modern iparűző állam törvényhozását ez a becsvágy nem íüti többé. 1910-ben Németország megalkotja az első kötött időtartamú törvényt. Ez a törvény a kálimonopóliumról rendelkezik és tizenöt * Lásd nov.-i számunkat. évi érvénnyel hozatott meg. — Ezt az első kísérletet követték a lakásrendeletek, továbbá a háborús és szükségtörvényhozás számtalan egyéb kötött időtartamú terméke. Akadhatnak olyanok, akik a törvény hatálya időbeli korlátozásainak nem tulajdonítanak túlságosan nagy jelentőségeket. Ellenvethetik, hogy hiszen az ilyen törvényeket újra meg újra meg lehet hosszabbítani s így nem igen különbözik az „örökkévaló" törvényektől. Ezeknek csak azt válaszolhatom: gondoljon csak arra vissza, hogy még csak a legutóbbi évtizedekben is, milyen hatalma és tekintélye volt a törvénynek. Ha ezekben az időkben támadtak is viták a törvények hatályának tartama körül, úgy sohasem jövőbeni hatályról volt szó. Nem is lehet másképen, mert hiszen a törvényhozó kifejezetten kimondotta, hogy a szokásjog nem másíthatja meg az írott jogot. A törvényhozó t. i. megkísérelte, hogy eltérjen attól az örök igazságtól, hogy az írott jog valójában mégis csak a jogszokáson keresztül érvényesül; hogy a legtökéletesebb törvényalkotás is csupán a jogszokás és a bírói gyakorlat által kicsiszolt formában jelenik meg. A törvényhozást és a jogtudományt komolyan csupán a visszaható erő kérdése foglalkoztatta. Mennyiben változtathatja meg, mennyire befolyásolhatja a mindenható törvényhozó a múltban már jól megszerzett jogokat? így például egy régebbi házassággal kapcsolatos vagyonjogi viszonyokat, amint azt a német BGB. 1900 január 1-én számtalan házasság tekintetében megtette? A törvény visszaható erejének kérdése in floribus a büntetőtörvények visszahatása körül dühöngő viták idejében volt.1 Ez volt az egyetlen eset, amikor a törvényhozót megállították; itt volt az egyéni szabadság igazi birodalma. A büntető törvények nem hatnak 1 Gondoljunk csak Lasalle „System der erworbenen Rechte"-jére.