Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - Kartellek a magyar jogban

1. sz. KERESKEDELMI JOG 11 állana is, hogy közigazgatási hatóság előtt pert nem lehet lefolytatni, ami kétséges, akkor is a fenti álláspontból csak az következnék, hogy miután a védjegyügyi vita per, azt ki kell vonni a közigazgatási hatóság hatásköréből és bírói hatáskörbe kell utalni. Miután pedig kétségtelen, hogy az eljárásnak ezekben az ügyekben kontradiktoriusnak kell lennie és miután a peres eljárás nagyobb biztosítékot nyújt a nem peresnél, nem látok indokot arra, hogy ezek a többnyire nagyfontosságú ügyek nem peres eljárás formájában nyerjenek elintézést. Kartellek a magyar jogban.* Irta: Pap József dr., a budapesti ügyvédi kamara elnöke. A mindennapi életben mindig gyakrabban és gyakrabban találkozunk kartellekkel. A köztudatban a felfogások erősen megoszlanak atekintetben, vájjon a kartellek egyáltalán szükséges alakulatok-e a gazdasági életben, avagy pedig csak kizsákmányolásra, meg nem engedett uzsorahaszonra létesített szerződések, amelyeket az államnak nem szabad megtűrni, de közérdekből üldözni kell. Ha a külföldi gazdasági életnek a fejlődését és a külföldi államoknak gazdasági tanát tanulmányozzuk, arra a meggyőződésre jutunk, hogy a kartelleket úgy külföldön, mint nálunk is a gazdasági élet szükséglete találta ki és fejlesztette. A kartellek rendszerint a termelés és a piac szabályozására törekszenek kis regie-költség mellett nagy haszon biztosítására. A kartellek mindig a verseny kizárására, esetleg korlátozására irányulnak, de nem mondható azért, hogy mindig a közönség megkárosítása és kisziDolyozása szempontjából keletkeznének. Téves lenne azt hinni, hogy a kartellek szükségképpen mindig áremelésre törekszenek, céljuk sokszor a túltermelés megakadályozása, a termelési költségeknek a lejebbszállítása stb. stb. Ott pedig, ahol a kartellek az árak emelkedését célozzák, vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy a célzott áremelkedések közgazdaság szempontjából hátrányosak-e, a közrendbe avagy pedig a jó erkölcsökbe ütköznek-e? Mindez aprioristikusan egy elvi kijelentéssel el nem dönthető, itt mindig a concrét viszonyok és körülmények a mérvadók. Az tagadhatatlan, hogy az államnak feladata megakadályozni legalább a lehetőség határain belül, hogy a társadalom egyes osztályai a társadalomnak többi rétegeit és a nagyközönséget ki ne zsákmányolják. A kartelleknél, a trösztöknél és hasonló * Nádas László: A Kartellek és Trösztök. — Messinger Simon: A Kartellek. — Liefmann: Kartelle, Konzerne und Trusts. — Grunsel: Uber Kartelle. — Lehnich: Kartelle und Staat, alakulatoknál pedig kizsákmányolási tendenciák könnyen fedezhetők fel, hiszen sokszor direkte ezen célból alakulnak. Sok helyütt, ahol felmerült az állami beavatkozásnak a gondolata, azt tartották, hogy nem is kell az államnak azt vizsgálni, hogy a kartellek a gyakorlati életben de facto üznek-e kizsákmányolási, uzsora vagy más monopolisztikus politikát, hanem csupán azt, hogy a kartellekben, trösztökben megalakulások céljánál fogva meg van-e adva a lehetőség arra, hogy ezeknek ilyen gazdasági hátrányai legyenek. A szabályozás azonban sok nehézségbe ütközik, mert tekintettel kell lenni a magántulajdon korlátlanságára, a szerződési szabadság elvére és ezen felül az egymással szemben álló gazdasági érdekekre is. Köztudomású, hogy a különféle jogrendszerek szerint a kartellek magánjogi szempontból vagy feltétlenül semmiseknek tekintendők, vagy pedig feltételesen semmiseknek, t. i. ha in concreto megállapíttatik, hogy a kartellszerződés a jó erkölcsökbe vagy pedig a közrendbe ütközik. A magánjogi törvények különben semmisnek tekintenek minden szerződést, tehát nemcsak a kartellszerződéseket, ha erkölcstelen tartalmúak, vagy összeütközésbe kerülnek a közrenddel, illetve a törvényes tilalmakkal. Vigyázni kell nagyon a forgalom bármily irányú megrendszabályozásánál, hogy ne álljon elő olyan helzet, melyről kisül, hogy „medicina pejor morbo." Nálunk Magyarországon még nagyon kezdetleges állapotban vannak azon jogszabályok, amelyek a kartellekre vonatkoznak. Egységes törvényünk, amely a kartelljogot rendezné, nincsen, csak elszórtan találunk törvényeinkben pl. az ípartörvényben, a büntető törvénykönyvben, a kereskedelmi törvényben speciális más törvényben stb. egyes intézkedéseket, amelyek a kartellekre is vonatkozhatnak s amelyekből következtetést lehet vonni arra nézve, minő jogi helyzete van a magyar jogrendszerben a kartellkérdésnek. A bírói gyakorlat szintén elég sovány, mert ritkán kerülnek állami bíróságaink elé a nagy kartellekből keletkező a választott bíróságoknak vagy pedig a tőzsdebíróságnak a hatáskörébe utaltatnak. Nagyon vitás, hogy a magyar jogrendszer egyáltalán érvényesnek ismeri-e el a kartelszerződéseket vagy nem? Lehet vitatkozni afelett, hogy nálunk a kartellszerződések magánjogilag már azért és csak azért érvénytelenek, mert éppen kartelszerződések. Érthető tehát, hogy vannak, akik sürgetik a kartelljognak a kodifikációját. A magyar kormány 1904-ben Mandel Pál dr. ügyvédet, országgyűlési képviselőt bízta meg egy törvénytervezet elkészítésével. Ez a munkálat azonban nem emelkedett törvényerőre.