Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - Kartellek a magyar jogban

12 KERESKEDELMI JOG 1. sz. Mások nézete szerint nincs szükség speciális törvényre, mert a magánjogi szabályokkal teljesen és helyesen lehet elbírálni mindazon vitás kérdéseket, melyek a kartellszerződésből felmerülhetnek. A magyar törvények nem tartalmaznak olyan intézkedéseket, amelyek a kartellszerződéseket magánjogi szempontból eo ipso semmiseknek tekintenék, csak azért, mert kartellszerződések, ellenkezőleg vannak egyes törvényeink, amelyekből meg lehet állapítani, hogy a kartellszerződések a magyar jogban nem semmisek, feltéve, hogy azoknak tartalma aem ütközik a jó erkölcsökbe vagy a közrendbe. Az 1884. évi XVII. t.-c. (ipartörvény) VI. fejezetében, amely a kihágásokról és ezek büntetéséről intézkedik, van elhelyezve a 162. §. Ennek rendelkezéséből világos, hogy olyan kartellek, amelyek a munkabérek leszállítására, illetve a magasabb munkabérek kíeszközlésére irányulnak, joghatállyal nem bírnak. Nem lehet azonban a 162. §-ból arra következtetni, hogy az ipartörvény az egyéb ott nem említett kartellek kérdését is érinteni és szabályozni akarta volna. Megállapítható ez abból is, hogy ugyancsak az ipartörvény 53. §-ában meg van adva a mód a mészárosok húsdrágító kartelljeinek megtörésére. Az ipartörvény azonban egyéb iparosokról vagy kereskedőkről nem emlékszik meg. Kétségtelen tehát, hogy ipartörvényünk az iparszabadság elvén épült fel és eszerint minden nagykorú egyénnek, nemre való tekintet nélkül, joga van bármely iparágat bárhol a törvény korlátain belül önállóan és szabadon gyakorolni. Teljes és korlátlan egyesülési szabadság van tehát de lege lata biztosítva az iparosoknak, eltekintve a munkabérekre vonatkozó összebeszélésektől és a marhahúsdrágításra irányuló akcióktól. A büntetőjogi tilalmakról ezúttal nem akarok beszélni. Kereskedelmi törvényünk szintén tartalmaz olyan intézkedéseket a kartellekkel kapcsolatosan, amelyekből azt kell következtetni, hogy elismeri a kartelleket, mert a 179. §. 4. pontja úgy rendelkezik, hogy minden esetben a közgyűlés határoz oly kartellszerződések megkötésénél, melyek minden társasági ügyletnek közös haszonra vezetését célozzák, A magyar jogban a lex scripta, habár nagyon szűkszavú is mégis arra enged következtetést, hogy a kartellszerződések nem érvénytelenek csak azért, mert kartellszerződések. Bíróságaink joggyakorlatából könnyen vonható le annak a megállapítása, hogy a kartellszerződések nálunk a magánjog értelmében érvénytelenek, mert erkölcstelen tartalommal bírnak. Nádas idézett munkájában a XXI. fejezetben összeállította a vonatkozó judicaturát. Egy-két határozatra rámutatok. így pl. egyik alsó bírói ítélet a kartellszerződést érvényesnek ismeri el ,,mert az csak egy veszedelmessé válható árhanyatlás feltartóztatását célozta". A fellebbezési bíróság már érvénytelennek mondotta ki a szerződést, „mert az árak emelkednek és így ezen szerződés a fogyasztók kizsákmányolására szolgál". A Kúria elfogadja a fellebbezési bíróságnak a döntését, de azt még megtoldotta azzal az indokolással, hogy „a szerződőkben meg volt a szubjektív megdrágításí célzat és a szerződés emiatt érvénytelen". (Kúria 1476/1903.) Egy más alkalommal kimondta a Kúria, hogy „kereskedőknek oly megállapodásai, melyben magukat bírság terhe alatt kötelezik, hogy bizonyos árukat általuk szabályozott áron alól nem adhatnak el a fogyasztó közönség megkárosítására irányzott turpis causát képeznek és a megállapodást meg nem tartó személy ellen a bírság tekintetében kereseti jogot nem ad". (Dtár új folyam IX. 169. eset.) Egv más esetben a Kúria felperest keresetével elutasítja, mert ,,a szerződés kizárja a gazdaközönség érdekeit biztosító szabad versenyt és ezzel a gazdaközönség megkárosítására irányul s mert ekként az erkölcsi fogalmakba ütközik". (Dtár új folyam XXXVTI. 35. eset) A Kúriának azért van csak ritkán alkalma a kartellkérdésekben állást foglalni, mert amint már jeleztem a legtöbb és a legjelentősebb kartellper választott bíróság által döntetik el. Igaz, hogy a Pp. 784. §-a szerint a választott bíróság ítélete keresettel érvényteleníthető a kir. bíróságok előtt, ha az ítélet „törvény szerint meg nem engedett cselekményre kötelez" Judikaturánk szerint meg nem engedett cselekményre való kötelezés állana elő pl. ha akár jogilag, akár erkölcsileg egyenesen tiltó cselekményekre kötelezne a választott bírósági ítélet, de a döntés igazságtalansága nem ok a megtámadásra. A forgalmi élet igényei megkívánják, hogy a kartellszerződéseknél a vállalkozóknak ab ovo tisztában kell lenni azzal, hogy a matfánjorf szempontjából érvényesek-e a kartellek, hiszen ha nem érvényesek, akkor ezeW alapján nem lehet a szerződő feleket a kikötött teljesítésre vagy pedig a kikötött abbanhagyásra perelni, nem lehet kötbért megítélni, a letett óvadékot a letevő félnek ki kell szolgáltatni és a társtag bármikor indokolatlanul kiléphet a szerződési kötelékből stb. De ezenfelül azért is fontos annak a