Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - A magánjogi törvénykönyv és a kereskedelmi jog

4 KERESKEDELMI JOG 1. sz. kulása és a kereskedelem gazdasági jelentőségének fejlődése a magánjognak akkori részben fejletlen, részben a forgalom szabadságát nehézkes formákkal megkötő szabályaival szemben szükségessé tette a kereskedelem különleges igényeinek megfelelő önálló jogszabályok kialakulását, ami a kereskedelmi jognak, mint kereskedői osztályjognak kifejlődésére vezetett. A kereskedelem speciális szükségletei, amelyek a kereskedelmi forgalom nagyobb szabadságát és könnyebb mozgását kívánták meg, vezettek az általános magánjoggal szemben a formaszabadság elvének általános érvényre emelésére, könnyedebb ügyleti formáknak, különleges társasági és ügyleti alakzatoknak kialakulására. De ugyanez a fejlődés visszahatott az általános magánjogi szabályok fejlődésére is, úgy, hogy az általános magánjog átvette a külön kereskedelmi jog számos jogtételét, amelyek az idők folyamán kialakultak. Az általános magánjognak a kereskedelmi jog felé irányuló ilyen tartalmi átalakulásával kapcsolatban a kereskedelmi jog köre megszűkült s mindinkább azokra az eltérésekre és különös alakulatokra szorítkozott, amelyeket a kereskedelem és viszonyainak különleges természete tett szükségessé. Ennek következtében a kereskedelmi jogviszony területén mind szélesebbé vált az a kör, amelyben az általános magánjog szabályai a kereskedelmi élet szükségleteinek is megfeleltek s mint ilyenek ott is alkalmazást találhattak. A fejlődésnek az a menete, amely a római magánjognak a külön kereskedelmi jogot nem ismerő rendszeréből kiindulva a külön kereskedelmi jog megalakulásáig vezetett, a legújabb német kereskedelmi törvényben nyert betetőzést, amelyben a kereskedelmi jog mint a kereskedelem speciális szabályainak tömege az általános magánjog mellett akként nyert elhelyezkedést, hogy az általános magánjog és a kereskedelmi jog egymással szemben most már úgy jelentkeznek, mint egy és ugyanazon egységes magánjogi jogrendszernek egymást kiegészítő részei. Kereskedelmi törvényünk 1. §-a szerint a kereskedelmi jog mellett az általános magánjog szabályai mint kisegítő jogszabályok nyernek alkalmazást, minélfogva a kereskedelmi ügyekben ott, ahol a kereskedelmi törvény és a kereskedelmi szokás külön szabályt nem állít fel, az általános magánjog szabályai nyerhetnek alkalmazást. Ez a viszony lényegileg nem változott a legújabb német kereskedelmi törvény szerint sem s nyilvánvalóan irányadó marad kereskedelmi jogunk várható reformja esetében is. Kereskedelmi törvényünk e mellett a kereskedelmi ügyletekre vonatkozólag a kereskedelmi jog egysége érdekében a HorvátSzlavonországokhoz való közjogi viszonyra tekintettel számos olyan jogszabályt ölelt fel, amelyek tulaj donképen tisztán általános magánjogi szabályok s mint ilyenek tulajdonképen a magánjogi törvénykönyvbe valók. Nem szándékozom a kereskedelmi jognak és az általános magánjognak ezt a viszonyát bővebben tárgyalni. Csak futólag kívántam ezt a viszonyt érinteni avégből, hogy ezzel kapcsolatban megemlékezhessem egy érdekes kodifikácionális kísérletről, amely kereskedelmi jogunknak a polgári törvénykönyv kodifikációjával összefüggően szükségessé vált reformmunkálatai során merült fel s amely élénk világot vet e kettőnek egymást kiegészítő kapcsolatára. Amikor a képviselőház különbizottsága a polgári törvénykönyv 1913. évi javaslatának letárgyalása után az úgynevezett bizottsági szöveget a képviselőház elé terjesztette és bizonyossá vált, hogy ez a javaslat a háborús viszonyok miatt nem válhatik törvénnyé, dr. Balog Jenő akkori igazságügyminiszter megbeszélés tárgyává tette, hogy a törvényalkotásban a háború következtében beállott kényszerű szünetet miként lehetne a törvényelőkészítő munkálatok további folytatására felhasználni. E megbeszélések során dr. Szászy-Schwarz Gusztáv egyetemi tanár reá mutatott arra a szoros kapcsolatra, amely az általános magánjog és a kereskedelmi jog szabályai között fennáll s amely különösen Horvát-Szlavonországokhoz való akkori közjogi viszonyunk szempontjából különös figyelmet igényel, tekintettel arra, hogy a kereskedelmi jog szabályozása a HorvátSzlavonországokkal közös törvényhozásnak a tárgya, míg ellenben a polgári törvénykönyv csak a szűkebb értelemben vett Magyarország területére kiterjedő törvény lehet. E közjogi viszony miatt kívánatosnak jelezte azt, hogy a kereskedelmi viszonyokban szükséges jogegység érdekében a kereskedelmi törvény tárgyköre minél szélesebb körben úgy állapíttassák meg, hogy abba ne csupán a speciális kereskedelmi viszonyokra vonatkozó rendelkezések, hanem az általános magánjognak is mindazok a rendelkezései minél szélesebb körben felvétessenek, amelyek a kereskedelmi törvény hézagainak kitöltésére szükségesek. Ebben az irányban arra kellene törekedni, hogy az általános magánjognak a mai kereskedelmi törvényünkbe is felvett szabályai necsak szűkebbre ne szoríttassanak, hanem még lehetőleg szélesebb körre kiterjesztessenek. Szászy-Schwarz Gusztáv elsősorban különösen a kötelmi jog általános szabályainak minél teljesebb felvételét tartotta szükségesnek, sőt ezen túlmenően a kötelmi jog különös részéből is felveendőnek tartott sok olyan szerződésekre vonatkozó szabályokat, amelyek a mai kereskedelmi törvényünkben nem szerepelnek. így pl. a kereskedelmi kölcsön,