Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - A magánjogi törvénykönyv és a kereskedelmi jog

1. sz. KERESKEDELMI JOG 5 kereskedelmi letét, a kereskedelmi bérlet és haszonbérlet, a munkaszerződések, a vállalkozási szerződések stb. szabályait. Ezenfelül nézete szerint a dologi jogból is a szabályok egész sorát kellene átvenni a kereskedelmi törvénybe. így különösen a jóhiszemű jogszerzés szabályait a tulajdonszerzés és a terhektől mentesülés (dologi liberatio) szempontjából; át kellene vinni továbbá az ingókon és jogokon való zálogszerzést és általában a követeléseken (értékpapirokon) való zálogjog érvényesítését. Ily módon a kereskedelmi törvény anynyira kibővülne, hogy az érintett irányokban egész sora a rendelkezéseknek azonos lenne a polgári törvénykönyv szabályaival. Ehhez képest a kereskedelmi törvény és a polgári törvénykönyv párhuzamosan számos azonos szabályt tartalmazna. Az ilyen párhuzamosságot megindokolná a két joganyagnak különböző területi és tárgvi joghatálya, ami törvényhozásunkban (példa a kamattörvény 1895 : XXXV. és XXXVI. t.-c.) nem is lenne ismeretlen. E mellett a kétféle szabálysor szerkezetileg még tartalmi egybevágósága mellett is több tekintetben eltérne, mert a kereskedelmi törvény szabályainak a különleges kereskedelmi szempontokat és vonatkozásokat kellene szabályoznia. A szabályozásnak ez a módja szükségessé tenné azt is, hogy a kereskedelmi törvény a polgári törvénykönyvet megelőzően alkottassák meg, avégből, hogy azok a szabályok, amelyek a polgári törvénykönyvben és a kereskedelmi törvényben tartalmilag azonosak lennének, úgy jelentkezzenek, mint a már megalkotott kereskedelmi törvényből átvett szabályok. Ily sorrend megállapításában bizonyos előnyt látott volna Szászy-Schwarz Gusztáv abban is, hogy a kérdés nemzeti vonatkozása szempontjából -kevésbbé lenne kifogásolható, ha különösen a polgári törvénykönyv kötelmi jogi részének túlnyomóan külföldi kodifikácionális művekből átvett szabályai a kereskedelmi törvénybe vétetnének át, amelynek nincs vagy kevésbbé van nemzeti jellege, mint a polgári törvénykönyvnek, ahová azokat már mint magyar jogszabályokat lehetne a megalkotott kereskedelmi törvényből átvenni. A kereskedelmi törvény tárgykörének ilyen széles terjedelemre kiterjesztése azt a célt lett volna hivatva szolgálni, hogy a magyar szent korona egész területén a kereskedelmi jognak egész köre egységesen lett volna megállapítható úgy, hogy a kereskedelmi jogviszonyok szempontjából lényeges vonatkozásokban a kereskedelmi jog kiegészítésére nem lett volna szükség jogterületek szerint eltérő magánjogi szabályokat kisegítő jogként alkalmazni. Azt a nehézséget, amelyet a kereskedelmi jog tárgykörének meghatározása tekintetében a Horvát-Szlavonországokhoz való közjogi viszonyunk s különösen a horvát-szlavón törvényhozásnak az általános magánjog megalkotását magában foglaló törvényhozási autonómiája okozott, nem óhajainknak megfelelően szüntették meg a világháborút befejező események; de az a kodifikácionális kísérlet, amely e közjogi viszonnyal állott kapcsolatban, különös jelentőséget nyert azáltal, hogy mélyrehatóbb tanulmányozására vezetett annak a viszonynak, amely a kereskedelmi jog és az általános magánjog között fennáll. A szóbanlevő megfontolások figyelembevételével 1915 októberében dr. Balogh Jenő akkori igazságügyminiszter dr. Thirring Lajos kúriai tanácselnököt bízta meg a kereskedelmi törvény tervezetének elkészítésével anélkül, hogy állást foglalt volna a törvényalkotás sorrendjének és a kereskedelmi jog tárgvköre részleteinek kérdésében. Thirring Lajos e megbízás alapján elkészítette a kereskedelmi törvény tervezetét. Thirring ebbe a tervezetbe a polgári törvénykönyv bizottsági szövegéből a szükséges módosításokkal és kiegészítésekkel felvette mindazokat a szabályokat, amelyeknek felvételét a fentebb vázolt okokból kívánatosnak tartotta s amelyeket egyszersmind olyanoknak tekintett, hogy azokat a kereskedelmi jog körébe lehetett foglalni anélkül, hogy ez a kereskedelmi íog speciális jellegét érintette volna s anélkül, hogy a tervezetet azzal a váddal lehetett volna illetni, hogy könnyen átlátszó célzatosságból erőltetve bővítette a kereskedelmi jog tárgykörét. Thirring mégis, bár e szabályok körének megválasztásában az érintett óvatossággal járt el, az 1918. év őszén bekövetkezett eseményekre tekintettel sietve kihagyandóknak jelezte a polgári törvénykönyv bizottsági szövegéből átvett azokat a szabályokat, amelyek a kereskedelmi jog kimerítő szabályozásához nem okvetlenül szükségesek s amelvek a változott közjogi viszonyok következtében most már a polgári törvénykönyv keretébe foglalva is a kereskedelmi jog egységének veszélyeztetése nélkül lehetnek a kereskedelmi törvény kiegészítő szabályai. A kihagyandóknak jelzett §-ok száma 525 volt. úgy hogy a tervezetlek eredetileg 1712 §-ából csak 1187 §. maradt meg. Már ez a nagy szám is mutatja, milyen nagy köre a magánjogi szabályoknak az, amelyek a kereskedelmi törvény kiegészitéséül szolgálnak. A fentebb érintett §-ok sorozata azonban csak egyrésze ennek a szabálytömegnek. Ezenfelül még igen számos paragrafusa van a magánjogi törvénykönyvnek, amelyek a kereskedelmi jog terén is alkalmazandók lesznek. Ezeket a rendelkezéseket részint maga a kereskedelmi törvény megfelelő módosításokkal és kiegészítések-