Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 3. szám - Az igazgatósági tagok honossága

106 KERESKEDELMI JOG 3. sz. jött, Magyarországon az 1923. évi 1421. M. E. sz. rendelettel életbeléptetett egyezmény értelmében a magyar és osztrák állampolgárok jogaik érvényesítése tekintetében általában egyforma elbánásban részesülnek, azonban Ausztriában a pénzkövetelések átértékelése tekintetében általános törvényes rendelkezések nincsenek s a pénzkövetelések átértékelése tekintetében az osztrák legfelsőbb bíróság 1923. évi március hó 3-i teljes ülésének a határozatában kimondott jogszabályok irányadók. Ezek szerint pedig tiszta pénzkövetelés átértékeléséhez a pénz vásárló erejének csökkentése alapján a hitelezőnek nincs igénye s csak az eset körülményeire tekintettel követelhet esetleg kártérítést a késedelmes adóstól. Ezek szerint a 1928 : XII. t.-c. 32. §-a értelmében a felperes követelésének átértékelésénél az az irányadó, hogy hasonló követelés ennek a törvénynek az értelmében mily mértékben értékelhető át. Folyószámla átértékelése. 39. Csak a valódi folyószámlából eredő pénztartozás van az átértékelésből kizárva. (P. IV. 1890/1928. sz. a. 1928. dec. 13-án.) A fellebbezési bíróságnak etekintetben jogerős döntése szerint az alpereseket, mint egyetemleges adóstársakat, felperessel szemben terhelő 1,380.816 korona készpénztartozás tekintetében meg kellett állapítani, hogy ez a pénztartozás nem folyószámlaegyenlegen alapuló folyószámlatartozás, mert a peres felek között fennállott üzleti összeköttetés nem kölcsönös követelésekből, hanem oly ügyletekből állott, amelyekben felperes mindig csak hitelnyújtó félként szerepelt, és mert nincs adat arra nézve sem, hogy a felek között akár kifejezetten, akár hallgatólag folyószámlaszerződés, azaz olyan megállapodás jött létre, hogy a köztük keletkezett követelések egyenkénti kielégítése, és a teljesített fizetéseknek határozott követelésekre fordítása helyett az egyik, vagy a másik fél érvényesíthető önálló követelését csak a számla lezárásakor, vagyis az elszámoláskor fennálló követelések és tartozások egybevetése alapján megállapított különbözet fogja alkotni, továbbá mert pusztán az a körülmény, hogy a felperes üzleti könyveiben az alpereseknek széna- és szalmavételére vonatkozó vételárelőlegként átadott készpénzösszegek, kiadások és kárösszegek, valamint az alperesek részéről felperesnek szolgáltatott ellenértékek elkönyveltettek, más erre alkalmas adat hiányában a felek között fennforgó ügyleteket folyószámlán alapuló ügyletekké nem teszi; ennek folytán a III. rendű alperesnek az az érvelése, hogy a felperest megillető ez a pénztartozás — mint folyószámlán alapuló tartozás — az 1928. évi XII. t.-c. 4. §-ának 2. pontjában foglalt rendelkezés értelmében az átértékelésből ki van zárva, nem helytálló ez okból a III. rendű alperesnek idevonatkozóan előterjesztett felülvizsgálati panasza alaptalan. Nyugdíjvalorizáció. 40. Az 1914. év után alkotott nyugdíjszabályzat egyaránt vonatkozik a később szolgálatba lépettekre, valamint az akkor már alkalmazásban levőkre, kiknek addigi szolgálati ideje azonban számításba veendő. (P. II. 2713/1928. sz. a. 1928 december 21-én.) A m. kir. Kúria már most jelzi azt a jogi álláspontját, hogy az 1921. évi nyugdíjszabályzat 2. §-a, — mely szerint a jelenleg alkalmazásban lévőkre is haladéktalanul megállapítandó, hogy bírnak-e nyugdíjigénnyel és igényük mely naptól számít, — csak a 7. §-sal együttesen értelmezendő, mely szerint a nyugdíj a szolgálatba lépés napjától számít, — amiből következik, hogy a nyugdíjszabályzat életbelépésekor szolgálatban állott alkalmazottakra nézve sem állapítható meg a beszámítható szolgálati idő az ő nyilvánvaló sérelmükkel későbbi időponttól kezdve, annál is inkább, mert a nyugdíjalap az igényjogosultak hozzájárulása nélkül létesíttetvén, az a körülmény, hogy azok utóbb léptek-e szolgálatba, vagy pedig már korábban is alperesnél voltak alkalmazva, a nyugdíjjárulékok és hozzájárulások mértéke szempontjából sem tesz különbséget. 41. A 31. sz. jogegységi határozat kizárólag a m. kir. államvasutak, vagy annak nyugellátási intézetei ellen nyugdíj és nyugdíjtermészetű járandóságok iránt támasztható követelésekre vonatkozik; tehát a Duna-Száva-Adria vasúttársaságra nem. (P. II. 3024/1928. sz. a. 1928 október 26-án.) 42. Az 1925. aug. 1 -ét megelőzően lejárt nyugdíjrészletek átértékelése rendszerint csak a kereset indításától iogva igényelhető, és a keresetindítást megelőző időre visszamenőleg az átértékelésnek kivételesen csak az esetben lehet helye, ha a kereset megindításában a jogosultat valamely elháríthatlan esemény, avagy a kötelezett valamely cselekménye gátolta. (P. II. 6124/1927. sz. a. 1928 december 20-án.) 43. A törzsfizetésen felül biztosított 30'; lakbérpótlék a nyugdíjalap kiszámításánál figyelembe veendő. — Alkalmazandó az utolsó nyugdíjszabályzatnak az a rendelkezése is, mely szerint 10 év után a nyugdíj évenkint nem 2% -kai, hanem 2.4% -kai emelkedik. (P. II. 1965/1928. sz. a. 1929 január 8-án.) A peres felek között létrejött megállapodás értelmében, nem vitásan, a felperes részére a II. r. alperestől járó fizetésnek csupán 70%-a szolgálhat a nyugdíj kiszámításának alapjául. A felebbezési bíróság által megállapított és a felülvizsgálati bíróság előtt is irányadó ténymegállapítás mellett tehát a felperes 420 korona havi fizetésének 70%-a fejében havi 294 korona az az összeg, mely a felperes nyugdíja átértékelésének alapját képezi. A hivatkozott t.-c. 4. §. 2. bekezdésének utolsó bekezdésében foglalt rendelkezéshez képest az I. r. alperes Concern nyugdíjegyesületnek a felperes nyugdíjazása előtti utolsó alapszabálya 11. §. c) pontja értelmében, a felperes javára a nyugdíjjogosultság alapját képező törzsfizetésen felül, ennek 30%-a, mint biztosított lakbérpótlék is hozzáadandó; ekként a nyugdíj kiszámításának alapjául a fentebb megjelölt 294 koronának 130%-a vagyis végeredményben 382 korona 20 fillér szolgál.