Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 3. szám - Az igazgatósági tagok honossága

3. sz. KERESKEDELMI JOG 105 BÍRÓI JOGGYAKORLAT. Általános. 34. A financírozási szerződés lényegileg nem egyéb, mint kölcsön adására vonatkozó előszer­ződés. Az ilyen szerződés, amennyiben a köl­csönügylet lényeges elemeit felöleli, — általá­ban érvényes és attól az a fél, aki magát a köl­csön nyújtására kötelezte, pusztán azzal az okadatolással, hogy a íinancirozási szerződés kötelmet nem szül, — el nem állhat. (P. IV. 1671/1928. sz. a. 1928 december 4-én.) 35. Az emberi hulla, — bár az emberiség érdekében tanulmány (boncolás, műtőgyakorlat, museális praeparálás, csontváz kikészítés, úgy­nevezett macerálás) céljaira felhasználás végett bizonyos esetekben azzal a m. kír. orvosi egye­tem bonctani intézete rendelkezhet, — általános forgalom, adás-vétel tárgyául nem szolgálhat. (P. II. 5607/1928. sz. a. 1929 január 22-én.) Az emberi hullának bárki által vagyoni ér­dekből, praeparálására, csontváz kikészítésére való megszerzése, az emberi hullának kikészí­tett állapotban vagyoni haszon végett, üzérke­dés céljából szabad forgalomba hozatala tehát, mint a közerkölcsökbe is ütköző, — törvényes rendelkezés, vagy egyéb szabályzat hiányában kizártnak tekintendő. Mindezek folvtán nem sértett anyagi jog­szabályt a felebbezési bíróság, midőn arra az álláspontra helyezkedett, hogy az irányadó tény­állás szerint a m. kir. orvosi egyetem II. sz. bonctani intézetében hullakezelő és praeparáló altisztként alkalmazásban állott felperes sem a II. sz. bonctani intézetben tanulmányi célra fel­használt hullákból az általa kötelességszerűen kikészített, de az intézet által museális gyara­pításra, avagv az orvostanhallgatók által tanulás céljából esetleg igénybe nem vett csontvázakra és csontokra, sem pediö a más bonctani inté­zeteknél alkalmazott altiszt társaitól pénzért megvásárolt hullákból tovább eladás céljára, tehát üzérkedés végett, a II. sz. bonctani intézet­ben, az intézet eszközeinek, anyagszereínek fel­használásával, az intézet vezetőjének tudta és beleegvezése nélkül kikészített csontvázakra és csontokra tulajdonjogot semmi esetre, tehát a bonctani intézet vezetőjének beleegyezése mel­lett sem szerezhetett. Felperes felülvizsgálati kérelmében foglalt érvelés szerint, a vagyon és hozzátartozók nél­kül elhalt ember holttestének, mint az orvosi egvetem bonctani intézete részére, íiletőleg ta­nulmányi célra szolgáló úgynevezett gratis hul­láknak a ,,res nullius" fogalma alá vonása és e címen ezekre vonatkozó tulajdonjognak feloeres, avagy bárki által megszerzése minden erkölcsi és jogi alapot nélkülöz. Szolgálati viszony. 36. A munkás, aki szerződésileg megállapí­tott munkabért a munka abbanhagyásával való fenyegetés mellett felemelni kívánja, nyíl­ván szerződésszegőnek tekintendő. (P. II. 5787/ 1927. sz. a. 1928 december 18-án.) Ha azután a munkaadó az előállott kény­szerhelyzet következtében bizonyos meghatá­rozott időre a munkabért fel is emeli, az a mun­kás szerződésszegési tényén nem változtat, és nem vonja maga után azt a jogi következtetést, mintha ezáltal a szerződésnek a munkabérre vonatkozó kikötése az egész szerződési idő­tartamra kiterjedően megváltozott volna, a meghatározott időre történt béremelés csak arra az időre ad magasabb bérköveteléshez a munkásnak jogot, amely időre vállaltatott szer­ződésszegés ténye, azonban hatálvát változat­lanul megtartja. Ebből következik, hogy a ha­tározott időtartam leteltével a munkaadó a munkással szemben a szerződésszegés következ­ményeit alkalmazhatja, öt a szolgálatból elbo­csáthatja, és még az esetben sem köteles meg­tartani, ha a munkás azontúl az eredeti munka­bér alapján kíván is dolgozni. Részvénytársaság. 37. A Keresk. Törv. 161. §-a a saját részvé­nyeknek megszerzését vagy zálogbavételét lé­nyegében csak a rendes üzletvitel során szokásos üzérkedéssel kapcsolatban tiltja, de e tilalom nem vonatkoztatható azon esetre, amidőn a tár­saság követelése egyéb kielégítési alap hiányá­ban a saját részvények elfogadása nélkül fede­zetlenül maradna, és amidőn a saját részvények csak a társaság ezen fenyegető és máskép elhá­ríthatlan kárának elkerülése végett fogadtat­nak el. (P. II. 4297/1928. sz. a. 1929. jan. 17-én.) Valorizáció. 38. Ausztriával szemben az egyenlő elbánás elve lévén érvényben osztrák hitelező követelé­sének átértékelésénél, az osztrák legfelsőbb bíróság 1923 március 3-í teljes ülésí határozata értelmében az eset körülményei szerint követel­hető kártérítés a késedelmes adóstól s így az 1928: XII. t.-c. 12. §-a alkalmazandó. (P. VII. 774/1928. sz. a. 1929 január 18-án.) A felperes bécsi tehát külföldi cég; az 1928. évi XII. t.-c. 32. §-a értelmében a magyar adós­nak külföldi hitelezővel szemben fennálló pénz­tartozásának átértékelésére ennek a törvénynek a rendelkezései irányadók. Vételár visszafize­tésére irányuló követelés átértékelése az idézett törvény értelmében nincs eltiltva s az idézett szakasz külföldi hitelezővel szemben csak azt a korlátot állítja fel, hogy a törvény értelmében való átértékelés mértéke nem lehet nagyobb mint amily mértékben az illető külföldi állam­ban fennálló jogszabályok magyar hitelező ha­sonló követelésének átértékelését megengedik, és hogy az illető külföldi állam jogszabályai szerint átértékelésnek nincs helye, a pénztarto­zás átértékelt összege nem haladhatja meg azt a Dengő összeget, amelynek fizetésére az adós akkor volna kötelezve, ha a pénztartozás kelet­kezésekor az illető külföldi állam pénznemében lett volna meghatározva. A m. kir. Kúria által a P. VII. 6877/1927. számú perben beszerzett ad 69.259/1928. sz, igazságügymíniszteri véleményhez csatolt s az osztrák szövetségi kancellári hivatal külügyi osztálya által adott válasz, valamint az abban idézett Magyarország és Ausztria közt létre-

Next

/
Oldalképek
Tartalom