Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 2. szám - A pénzkölcsönzőkről szóló angol törvény ... - A kézizálog joghatályossága

82 KERESKEDELMI JOG 2. sz. Ezekből folyóan a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amellyel a kérdéses ügyletekre alapí­tott kereseti követelés jogalapját megállapította, az anyagi jognak megfelel. Szolgálati viszony. 21. Az 1910/1920. M. E. számú rendelet 2. §-a előírja ugyan, hogy a határozatlan időre kötött szolgálati szerződést csak írásban közölt fel­mondással lehet felbontani; nincs azonban aka­dálya annak, hogy a szóbeli felmondás is érvé­nyes legyen akkor, ha azt az alkalmazott el­fogadja, sőt az írásbeli felmondás mellőzését maga kéri. (P. II. 1845/1898. sz. a. 1928. nov. 29-én. A megállapított tényállás szerint Sch. O. gyárigazgató A. F. vezérigazgató utasítására felperesnek az 1926. év elején ugyanezen év július hó végére szóbelileg felmondott, felperes ezt elfogadta, csak azt kérte, hogy a felmondás a gyári munkások előtt titokban tartassék és írásban ki ne adassék; a felmondási idő letelte előtt, 1926. évi július havában Sch. O. ajánla­tára és A. F. vezérigazgató hozzájárulásával pedig Sch. 0. ugyancsak szóbelileg abban álla­podott meg felperessel, hogy ez utóbbinak fel­mondási idejét az 1926. évnek végéig meghosz­szabbítja. Ennek a tényállásnak alapján tehát a fel­mondás érvényessége az anyagi jog szempontjá­ból meg nem támadható. 22. A munkaadó csak olyan okok miatt bo­csáthatja el felmondás nélkül alkalmazottját, amelyek a köztük fennállott szolgálati viszony tartama alatt merültek fel, vagy ha korábban követtettek is el, de a munkaadó érdekeire is kihatással vannak. (P. II. 4955/1928. sz. a. 1928. dec. 5-én.) Magyar tengerészeti jog alkalmazása. 23. A kereskedelmi tengerészeti jog szabályai ma sincsenek hatályon kívül helyezve. — Nem a tengerészeit jog körébe eső kérdéseken kívül a szolgálati viszony az 1910/1920. M. E. sz. ren­delet alapján bírálandó el. (P. II. 700/1928. sz. a. 1928. nov. 28-án.) A magyar tengerészeti jognak szabályai a Mária Terézia királyné által 1774. évi április hó 25. napján kibocsátott ,,Edito Politico dí Navi­gazionen Merkantilé" elnevezés alatt ismert kereskedelmi tengerészeti törvényen és az azzal kapcsolatos rendelkezéseken és az azok által elfogadott francia Code de Commerce második részének a tengeri kereskedelmi jogra vonat­kozó határozmányain alapulnak. Ezek a jog­szabályok Fiumének és partvidékének az 1868. évi XXX. t.-c. által a magyar szentkorona or­szágaihoz külön testként visszacsatolásával a magyar jognak kiegészítő részévé váltak és nincs olyan jogszabály, amely ezeket az ország területének megcsonkítása óta hatályon kívül helyezte volna. Alperes tengeri fuvarozással foglalkozván, két­ségtelenül kereskedelmi vállalat, miért is a közte és tisztviselői között fennálló és nem a kereske­delmi tengerészeti jog körébe eső szolgálati vi­szonyra nézve az 1910/1920. M. E. számú rende­let szabályai az irányadók. Az idézett rendelet 6. §-a értelmében a felmondási idő szempontjából azt a munkakört kell irányadónak venni, amely­nek ellátására az alkalmazott a szolgálati szer­ződésnek a felmondás időpontjában érvényben álló rendelkezései alapján van kötelezve. Közkereseti társaság. 24. A K. T. 65. §-ának 4. pontjából és 91. §-ából kitetsző anyagi jogi szabály szerint a köz­kereseti társaságot bármelyik tag képviselheti, hacsak olyan megállapodás nem jött létre, hogy a társaságot csak egy vagy több tag képviselje. A képviseleti jognak egy vagy több tagra való korlátozottsága tehát a társasági tagok megálla­podásán alapuló kivétel a törvénynek az alól az általános szabálya alól, hogy a képviseletre mindegyik tag jogosult, ebből pedig következik, hogy a törvény általános szabályai irányadók minden oly esetben, amelyben az említett érte­lemben megállapodás nem történt és a K. T. 65. §. 4. pontjához képest a kereskedelmi cégek jegyzékébe be nem vezettetett, valamint az ez­zel egy tekintet alá eső minden oly esetben is, amelyben a megállapodás és a cégjegyzékbe be­vezetés megtörtént ugyan, de a képviseletre jogosított tagnak azóta bekövetkezett elhalálo­zása vagy egyéb ok miatt immár valósággal nem hatályos olyan értelemben, hogy biztosíthatná azt a törvényes közvéleményt, hogy a társaság­nak harmadik személyek irányában képviselője legyen. (P. IV. 5280/1928. sz. a. 1928. dec. 13-án.) Kamat. 25. Az 1923 : XXXIX. t.-c. 4. §-ának ut. bek. szerint a kártérítési kamatra vonatkozó ren­delkezések nem nyernek alkalmazást külföldi pénznemre szóló tartozások esetében, tehát ily esetben az 1877. évi VIII. t.-c. 4. §-ának az a szabálya irányadó, amely szerint, a felhívott törvény 9. §-ában megjelölt kivételektől elte­kintve, bírói ítéletben a felek szerződéses ki­kötése esetén sem állapítható meg 8%-nál ma­gasabb kamat. (P. VII. 1155/1928. sz. a. 1928. dec. 20-án.) átértékelés. 26. Figyelembe veendő szempontok. (P. VII. 3430/1928. sz. a. 1928. dec. 7-én.) Abban a kérdésben, hogy az alperesek a köl­csönvett összegeket átértékelten kötelesek-e visszatéríteni, az 1928. évi XII. t.-c. 5. §-ának 2. pontjában foglalt jogszabály az irányadó. A felek egyike sem állította, hogy a peres felek iparszerűen foglalkoztak készpénzkölcsön nyújtásával .illetve gyümölcsöztetés céljára kész­pénz elfogadásával, emellett a fellebbezési bíró­ság az elsőbírósági ítéletből átvett indokai sze­rint megállapította, hogy az alperesek a kölcsön­vett 10.000 koronát nagyobb részben házvételre fordították, illetve az I. r. alperes a kölcsönvett 5000 koronát üzletbe fektette. Igaz ugyan, hogy az alperesek azt a házat, melynek vételárára a 10.000 koronát fordították, utóbb eladták, de a 8. sorszámú előkészítő irat mellett 3. alatt be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom