Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 2. szám - A pénzkölcsönzőkről szóló angol törvény ... - A kézizálog joghatályossága

2. sz. KERESKEDELMI JOG 83 mutatott mérlegük szerint 195,593.830 K értékű tiszta vagyon felett rendelkeznek s így a kölcsönadott összeg vagyonúkban ez idő szerint is meg van. A kölcsön átértékelt összegben való megítélésének az anyagi jog szabályai szerint való előfeltételei tehát fennállanak. Az átértékelés mérve tekintetében a kir. Kúria megítélése szerint a felperes részéről figyelembe veendő az, hogy az irányadó tényállás szerint anyai örökségét adta kölcsön az alpereseknek, s hogy most nyugdíjból tartja fenn magát, egyébként vagyontalan, de figyelembe veendő az is, hogy követelésének behajtásánál nagyobb késedelmet tanúsított éppen abban az időben, amikor a korona értékcsökkenése bekövetkezett. Viszont az alperesek részéről figyelembe kell venni azt, hogy két házuk és kereskedésük van, s hogy adósságaik levonása után 195,593.830 K értékű tiszta vagyonuk, saját becslésük szerint is meghaladja a kölcsönadott összeget. Figyelembe kell azonban venni azt is, hogy a megállapított tényállás szerint az alperesek nem az egész 10.000 korona kölcsönt fektették be értékálló dolog vételébe. Mindezek méltatásával a m. kir. Kűria is azt találta indokoltnak, hogy az alperesek a 10.000 K átértékelt összege fejében 5793 pengőt fizessenek, ezenkívül az I. r. alperes az 5000 korona átértékelt összege fejében 1440 pengőt fizessen a felperesnek, aminek következtében az átértékelés mérve kérdésében úgy a felperes, mint az alperesek panaszát alaptalannak találta. 27. Figyelembe veendő szempontok. (P. 1467/1928. sz. a. 1928. dec. 11-én.) A peres vételárkövetelés az 1928. évi XII. t.-c. értelmében az átértékelés alól nem lévén kizárva, alperesnek az a felülvizsgálati támadása hogy a jelen esetben átértékelésnek egyáltalán nincs helye, sikerre nem vezethetett. Alperesnek további felülvizsgálati panasza lényegileg a fellebbezési bíróság által alkalmazott 60%-os átértékelési kulcs túl magas volta ellen irányul. Ezt a panaszt a m. kir. Kúria alaposnak találta. Ugyanis az 1928. évi XII. t.-c. 12. §-a értelmében a pénztartozás átértékelt összegének meghatározásánál minden körülményt méltányosan figyelembe kell venni és ezek figyelembe vételével a pénz értékcsökkenéséből eredő hátrányt a felek közt lehetőleg úgy kell megosztani, hogy egyik fél vagyoni romlását se okozza. Figyelemmel arra, hogy a felperes gépgyáros, alperesek pedig egyszerű földművesek, akiknek a harctéren eltűnt édes atyjuk után örökölt ingatlan és ingó vagyona mindössze 9000 pengőre rug és ezt a vagyont is a jövedelmet csaknem teljesen felemésztő kikötmény terheli; figyelemmel továbbá arra, hogy a felperestől az örökhagyó által még 1913. évi június hó 22-én megvett benzinmotort és tartozékait az örökhagyó hadbavonulása után ennek felesége eladta és így a szóban levő gép az alperesek birtokába nem is került; valamint figyelemmel arra, hogy a felperes a vételárnak mintegy 1/s-ét 1914. évi április hó 5-én, tehát még a pénzromlást megelőzően megkapta; végül figyelemmel arra, hogy a kereseti követelés keletkezése és annak perbeli érvényesítése közt egy évtizedet meghaladó idő telt el, amely időszakban a pénztőkének az értékcsökkenés veszélyét kizáró elhelyezésére vagy felhasználására a gyorsan változott gazdasági helyzetben különösen pedig a forradalom, valamint a közbejött pénzlebélyegzés idejében, a hitelező felperesnek sem lett volna minden esetben alkalma: a m. kir. Kúria mindezeknek a körülményeknek mérlegelésével az adott esetben csakis 20% -os átértékelést talált méltányosnak, szemben a fellebbezési bíróság 60%-os átértékelésével. Államvasút elleni valorizáció. 28. Vasúti raktárépület felépítéséből származó vállalkozói követelés egyenlő jelentőségű a vételárköveteléssel s így átértékelésnek van helye. — 100%-os átértékelés. (P. IV. 2321/1928. sz. a. 1928. dec. 18-án.) Az átértékelés kérdésében sem sikeres az alperes felülvizsgálati támadása. Ugyanis az 1928 : XII. t.-c. 7. §-ának 1. pontja szerint a m. kir. államvasútak magánjogi pénztartozása tekintetében nem nyer alkalmazást a törvény 6. §-ának az átértékelést kizáró rendelkezése akkor, ha a pénztartozás ingatlan kisajátításából vagy vételéből ered, amely intézkedés a törvényjavaslat idevágó indokolásának megfelelően azon a törvényhozó célzaton alapul, hogy amikor az állam a pénzszolgáltatás ellenében értékálló ellenszolgáltatást kap, az átértékelés kizárása méltánytalan, káros és igazságtalan volna. Ámde az alperes a javarészben a felperes jogelőde által felépített vasúti raktárépületben, amelyhez az építési anyagot ugyancsak a felperes jogelőde szolgáltatta, kétségkívül ugyanoly értékálló ellenszolgáltatást kapott, mintha ahhoz vétel útján jutott volna, mihezképest az ezért járó pénzszolgáltatás átértékelése törvényszerű. Alperes az átértékelés mértékét külön panasz tárgyává nem tette és a törvény 12. §-ában megjelölt szempontok figyelembevételével sem forog fenn ok az alkalmazott teljes mérvű átértékelés alapján megállapított összeg mérséklésére, amennyiben a raktár felépítése iránt az 1915. évben létrejöt szerződés kötésekor a felek rendes gondossággal sem láthatták előre a pénz értékében bekövetkezett nagyarányú változást, továbbá a felperes által szolgáltatott építménnyel az alperes oly értékálló ellenszolgáltatáshoz jutott, amelynek most is birtokában van és amelynek értéke az építkezési költséghez való viszonyában az építkezésnek azóta köztudomás szerint beállott drágulása folytán csak emelkedett úgy, hogy a teljes arányú átértékelés mérséklése alperesnek a felperes rovására való méltánytalan gazdagodását eredményezné. Nyugdijátértékelés. 29. Az 1926. XVI. t.-c. 4. §. 2. bek. értelmezésénél az illetmény megállapításnál a szolgálati idő egész hátralékos időtartama (betegség, felmondási idő is) figyelembe veendő. — A várható