Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 2. szám - A német részvényjogi reformmozgalom ...

2. sz. KERESKEDELMI JOG 77 SZEMLE. A Kereskedelmi Jog jubileuma. Jubiláris számunk megjelenése alkalmából oly számosan kerestek fel bennünket üdvözlő soraikkal és oly sokan fejezték ki szóval jókívánságaikat, hogy igazán nem frázis az, ha azt mondjuk, hogy azokat egyenként viszonozni szinte lehetetlenség. Midőn tehát úgy a magas igazságügyi kormány, mint a magas bíróságok és többi barátaink és jóakaróink jókívánságaiért ezúton mondunk hálás köszönetet, egyben újból csak azt ismételhetjük, hogy a jövőben is a múlthoz képest fogunk igyekezni, hogy lapunkhoz fűzött bizalmában senki se csalatkozzék. — Lapunk 25 éves jubiluma alkalmából január 15-én a Hungária Nagyszálló különéttermében lapunk munkatársai tiszteletére társasvacsorát rendeztünk, amelyen munkatársaink — mondhatni — teljes számmal jelentek meg. Az estén képviselve voltak az igazságügyi és kereskedelemügyi kormányok, a budapesti Ügyvédi Kamara, az Országos Ügyvéd Szövetség, a szabadalmi bíróság elnöksége, továbbá több jogi szaklap szerkesztője is. Az első felköszöntőt Bubla Ferenc ny. kúriai tanácselnök, lapunk tiszteletbeli főszerkesztője mondta, aki tartalmas és ötletes beszédében nemcsak a Kereskedelmi Jogot mint lapot, hanem általában a kereskedelmi jogot mint jogtudományt apostrofálta, mint amely a XX. század elmultával a fordított Hamupipőke szerepét játssza és mindinkább elhanyagoltatik. A kereskedelmi jog újjáélesztésén dolgozik a mi folyóiratunk és ezért tartja fontosnak annak felvirágoztatását. — Kuncz Ödön egyetemi tanár a Kereskedelmi Jog munkatársait üdvözölte, mint akik ellentmondanak Bubla Őméltósága megállapításának és azért tartja fontosnak a kereskedelmi jog művelését, mert ennek mint nemzetközi jognak művelése és fejlesztése által hazafias cselekedetet is művelünk, amennyiben ezzel tudunk leginkább közeledni a művelt nyugathoz és a győző államokhoz. — Pap József felsőházi tag, a budapesti Ügyvédi Kamara elnöke, lapunk felelős szerkesztőiének, dr. Szenté Lajos egészségére ürítette poharát, mint aki a Kereskedelmi Jogot a legnehezebb időkben szerkesztette és mint aki megőrizte a lapnak függetlenségét és kritikai szabadságát és beváltotta a Kereskedelemi Jog célkitűzését: a magyar hiteljognak és a joggvakorlatnak fejlesztését és előmozdítását. — Dr. Szenté Lajos a megjelent jogi szaklapok szerkesztőit üdvözölte, kiknek nevében dr. Beck Salamon a Polgári Jog szerkesztője üdvözölte lapunk felelős szerkesztőjét és a Kereskedelmi Jogot. A német részvényjogí reformmozgalom egyik fontos kiinduló pontjául képzelte el az 1926. évi kölni 34. Juristentag annak a bizottságnak munkálatait, amelyet a reform alapos áttanulmányozása és a szükséges javaslatoknak kidolgozása céljából küldött ki. E bizottság elnöke, dr. Hachenburg, a multévi 35. Juristentag salzburgi összejövetelén mutatta be a bizottság javaslatait összefoglaló Berichtet. amelyről lapunk multévi számában már megemlékezett. A bizottságban helyet foglaltak a legkiválóbb német gyakorlati részvényjogászok (Hachenburg, Heinitz, Flechtheim, Goldschmidt, Jul. Lehmann, A. Pinner, Riesser, Ring, Sulmssen, E. v. Simson, Ernst Woff) és az elmélet emberei közül: Geiler, Giesecke, Heymann, Nufibaum és Schmalenbach professzorok. Hachenburg a tőle megszokott könnyed és elegáns tónusban tett jelentést a salzburgi Juristentagon a bizottság múltjáról. ,,Das Recht ist nicht da, dafl man damit experimentiere" voltak bevezető szavai. A német részvénytársaságok legfőbb gondja a tőkegyűjtés! Senkinek sem jutott eszébe az, hogy a részvénytársaságból valami „mást", valami ,,új dolgot" csináljon. A bizottság főcélja volt: a visszatérés a régi állapotokhoz; eliminálása az infláció okozta visszaéléseknek. Azt a megállapítást, hogy a majoritás a rosszat, a kisebbség mindig a jót jelenti és hogy a legfőbb törvényhozói feladat a ,.Sorge für die Minderheit" — csupán divatos jelszónak minősíti. Nem a többség, hanem a gazdasági helyzet megromlása károsította meg a kisebbséget. A tőke semmisült meg. A többszörös szavazójogot biztosító részvényeket és az ú. n. Vorratsaktie-ket — „nem lehet egyszerűen eltüntetni". Egy szóval a bizottság a bajokra nem tudott orvosságot találni. Csupán egy csodaszert ajánlott: Generalklausel-i, amely imígyen szól: „A szavazójog gyakorlása nincs mengengedve (unzulássig ist), ha a részvényes ezzel a maga vagy egy harmadik személy javára a társaság nyilvánvaló érdekeit sértve, a társaságtól idegen előnyöket (Gesellschaftsfremde Sondervorteíle) akar biztosítani." A tilalmat megszegő szavazó részvényes kártérítéssel tartozik a társaságnak, ha őt szándékosság terheli. Ez a gondolat ismétlődik meg a megtámadóíog reformja tekintetében is. Marad a szabály, hogy csak a törvény- vagy alapszabályellenes közgyűlés-határozatot lehet megtámadni (HGB. 271 §). A bizottság ehhez hozzáfűzendőnek tartia, hogy „törvényellenesség forog fenn akkor is, ha a közgyűlés-határozat a jóerkölcsbe ütközik vagy a szavazójogot gvakorló részvényesek a fent körülírt előnyöket akarják a maguk vagv 3. személy iavára biztosítani". Ezek a reformgondolatok — habár eöészen más beállításban is — megcsillannak a Kuncz-féle részvénytervezet 104. §. 1. bekezdésében és 108. §-ában, azzal a különbséggel, hogy a Kuncz-féle tervezet a jóerkölcsbe ütköző határozatról, mint nyilván törvénybe-ütközőről, nem tesz említést és a többsétf károsító határozatai esetében a kisebbségnek ad kártérítési követelést. A Bericht-et a német szakirodalom a lehető leghűvösebben fogadta. „Parturiuntur montes, nascitur ridiculus mus" — volt az általános vélemény. Különösen érdekes és íellemzö az a kritika, amelyben Nussboum Arthur berlini professzor, a bizottság egyik ta<*ia, részesíti a bizottsági munkálatokat a . Magazin der Wirtschaft" 1928. évi 50 számában. Mindenekelőtt megállapítja, hogy a bizottsági iavaslatoknak és határozatoknak hiánvzik az indokolása. Fontos és alaposan indokolt javaslatokat egyszerűen azzal vet el a bizottság, hogv azok megvalósítása ,.nem lehetséges". A titkos tartalékokra csuoán azt jegyzi meg, hogy azok „aggodalomra semminemű okot nem adnak", dacára annak, hogy R. Passow professzor könyve („Die Bilanzen der privátén u. öffentlichen Unternehmungen") egész arzenálját sorakoztatja fel