Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - A váltójelzálog

38 KERESKEDELMI JOG 1. sz. 1 A váltójelzálog. (fl Jt. 66. §-ához.) Irta. Dr. Nizsalovszky Endre, miniszteri osztálytanácsos. I. A jelzálogjogról szóló 1927 : XXXV. t.-c. (Jt.) már életbelépése előtt sok alkalmat adott a megvitatásra s az új törvény irodalmában a jogrendszerünkben egészen az újdonság erejével ható telekadósság különösen magyarázatra szorulónak mutatkozott. Sajátos jellegét többen (Kálnoky Bedő, Sichermann) kívánták azzal érzékelhetővé tenni, Ihofíy ingaatlanváltóként iellemezték. Ez\ a jellemzés — mint minden hasonlat — természetesen nem tökéletes, de bizonyos magyarázó ereje elvitathatatlanul van. Mindenesetre indokoltabb lenne ennek a hasonlatnak az alkalmazása akkor, ha az 1844 : VI. t.-c. 22. §-ával és az ideiglenes törvénykezési szabályok III. részének 5. §-ával összhangban a régi doktrínának megfelelően ma is az lenne a helyzet, hogy a váltókövetelés váltójogi minősége a jelzálogi biztosítással megszűnik, ha tehát magának az igazi váltónak a jelzálogjog körében semmi szerep nem jutna. A váltótörvény azonban a váltókövetelésnek, mint ilyennek zálogjoggal biztosítását kifejezetten elismerte (1876: XXVII. t.-c. 106. §.) s ezzel alapot adott annak megállapítására, hogy a váltókövetelés jellegét a jelzálogjoggal biztosítás se érintse (1876. nov. 30-án kelt rendelet 101. §.) így tehát a váltónak a jelzálogjogra vonatkozó joganyagban nemcsak képletes értelemben jut szerep és az alábbiakban épen a Jt.-vel kapcsolatosan ezzel a valóságos szereppel kívánok foglalkozni. II. Az említett régi doktrínának utolsó maradványaként sokáig tartotta magát az a felfogás, hogy az elévült váltó mint köztörvényi úton érvényesíthető kötelezvény alapján helye lehet a telekkönyvi rendtartás 87. §-ának b) pontja alapján előjegyzésnek. Az újabb joggyakorlat (K. P. V. 3015/1912. M. Dt. VII. 128.) azonban egészen határozottan kizárta az elévült váltó alapján az előjegyzést, hacsak az elévültnek mutatkozó váltó mellett az elévülés félbeszakadását okirattal nem igazolták (K. P. V. 4770/1912. M. Dt. IX. 86.) s oly személy ellen, akinek váltójogi felelőssége óvástól függ, az előjegyzést csak az óvás bemutatása esetén rendeli el (Pk. V. 6311/1915. M. Dt. X. 34.). Ehhez képest tehát mai jogunkban a váltó előjegyzés alapjául nemcsak kötelezvényi minőségben szolgál, mint ezt a tkvi. rtt. idézett rendelkezésének szószerinti szövegéből ki lehetne olvasni, hanem a szó szoros értelmében vett váltói minőségében. Figyelmen kívül hagyva a váltófizetési meghagyás alapján elrendelt végrehajtás esetét, amikor a jelzálog már közokirat alapján keletkezik, hacsak egyébként már korábban be nem volt jegyezve, a váltókövetelés biztosítására szóló jelzálog bejegyzésének a csupán lejárt váltó alapján megengedett előjegyzés esetén kívül háromféleképen lehet helye. Vilán felül áll, hogy a követelésnek váltókövetelésként megjelölése a követelés jogalapjának egyébként megkívánt előadását pótolja és hogy ehhez képest a tulajdonos bekebelezési engedélye alapján a mai jogszabályaink szerint váltókövetelés biztosítására is helye van forgalmi jelzálogjog bekebelezésének figyelem nélkül arra, hogy a bekebelezési engedélyt az elfogadó, a kibocsátó vagy más váltókötelezett vagy az ezek valamelyikével szembeni követelés biztosítására harmadik személy adja-e. Ebben az esetben azonban a bekebelezés alapjául szolgáló okirat mégsem maga a váltó, hiszen a clausula intabulandi a váltóban már csak azért sem foglaltatik, mert a váltót a bekebelezésre alkalmas okirat formájában nem is lehet kiállítani, hanem a bekebelezési engedélyt külön okiratban kell kiállítani és tulaj donképen mai jogunk szerint még annak sincs helye, hogy a tkvi. rtt. 136. §-a értelmében a váltó bejegyzési bizonyítvánnyal láttassék el. Az ily jelzálogjog természetesen nem akadályozza azt, hogy a váltóbirtokos jelzálogos hitelező a váltót továbbforgassa. Az ily forgatás olyan hatályú, mint a jelzálogjoggal biztosított egyéb követelés engedményezése, vagyis az engedményest telekkönyvön kívüli jelzálogos hitelezővé teszi, akinek javára az engedmény telekkönyvi feltüntetéséig a jóhiszemű telekkönyvi szerzés védelmének szabályai nem nyerhetnek alkalmazást;. Ebben az esetben nemcsak a váltó beváltása, hanem az is jogcímet ad a jelzálogjog törlésére, ha a váltókövetelés elévül vagy egyébként érvényesíthetetlenné válik azzal a váltóadóssal szemben, akinek váltótartozását a jelzálogjog biztosítja. Nincs akadálya annak sem, hogy ugyanaz a követelés, amelyről a váltó szól, a váltótól függetlenül jelzálogjoggal is biztosíttassék. Ez természetesen csak akkor történhetik meg, ha a váltó animus novandi nélkül állíttatik ki, vagyis, ha a váltókötelezettség az eredeti kötelezettség mellé lép. Ilyenkor a váltó sorsa a követelés sorsától továbbra is különváltan marad és az, ha az adós a váltót beváltja, az alapul szolgáló követelés megszűnését eredményezi s a tulajdonos ezen az alapon törlési engedély követelésére jogosult. Hasonló a helyzet, ha a váltó csak bizto-