Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 4. szám - Mit értünk el valorizációs mozgalmunkkal?

60 KERESKEDELMI JOG 4. sz. delkezése, amely a harmadik személyek végrehajtási jogára vonatkozólag intézkedik, kimondván, hogy az ipari jelzáloggal terheli vagyonra végrehajtást vsak mini jogi egységre lehel vezetni. A végrehajtási jognak egészen más jellege van, mini a javaslat szerinti jelzálogjognak. A végrehajtató hitelező nem köteles tűrni, hogy az ipari üzem rendes folytatásának céljából az általa végrcha jl.'isilag lefoglalt ingóságok elidegenittessenek. Sói, az ily elidegenítés büntető következményekkel jár az elidegenítő adós terhére! Aminl tehát végrehajtási eljárás tétetett folyamatba az ipari vállalat ellen, a hitelezőnek eminens érdeke és eddigi jogszabályaink szerint törvényszerű joga a lefoglalt ingóságok összeírását kívánni és nem elégedhet meg egy. a bizalomra és becsületességre alapított oly generális kijelentéssel, hogy az ö jelzáloga minden vagyonra, ingatlanra és ingóra egyaránt kiterjed, llymódon azután nemcsak az eljárási jog szempontjából, hanem az anyagi joghatály szempontjából is kollizió támad az ipari zálogleveleket kibocsátó intézel és az egyéb végrehajtató hitelező között, mert hiszen mindegyikük jelzáloga más terjedelmű Túlságosan messzin' vezetne és a jelen ismertetés kereteit messze meghaladná, ha az egyes szakaszok rendelkezéseit részletezném 11a a megvalósítani kivánt institúció gazdaságilag abszolút jogosult is. mégsem indokolható annak jogi konstrukciója. Véleményem szerint semmi ok nincs arra. hogy a fennálló, jól bevált jogszabályokat uj, mesterséges institúciók létesítésével összezavarjuk, holott éppen az ilyen ujabb jogintézményeknek kell a meglevő jogi institúciókhoz simulniok. Az utat erre meg lehet találni. Talán az ilyen kodiíikáeió kissé fáradságosabb, de azért nem lehetetlen. X Mit értünk el valorizációs mozgalmunkkal ? Trta: Dr. Blau György ügyvéd. Hosszú éveken keresztül harcoltunk szóval és tollal a valorizációs igazságért. Most itt a magyar átértékelési törvény.1 Mit értünk el benne? ' Igazából még csak „képviselőházi határozat" szövege fekszik előliem, amikor (1928 márciusának közepén) ezeket irom. De általában felteszik, hogy ez a szöveg már változatlanul és a legrövidebb időn belül fog bevonulni a törvénytárba. Az 1925 nov. 13-i ehö javaslatot la nemzetgyűlés 980. sz. irományát) így idézem: I. jav.; a kormánynak 1927 oki. 18-i ujabb C281. sz í javaslatát igy: II. jav.: utóbbinak a képviselőház pénzügyi és igazságügyi bizottságában nyert. 1927 nov. :í0-árol keltezett formulázását Í34(i. sz.): biz. szöv., - és a képviselőház plénumában kialakult végleges szövegezést: képv. szöv. jelzéssel. Utóbbit értem olt is. ahol közelebbi meghatározás nélkül idézek §-okat. Természetesen különböző kontrapoziciókhoz hasonlíthatjuk a törvényt. Ha ahhoz a jogállapothoz (korona = korona) mérjük, amely ellen mozgalmunk kiindult, akkor eredményünk egyszerűen: a törvény egész tartalma. Ha az elérni kivánt célokkal vetjük egybe, agy az elért dolgok lajstromával szemben össze kell állítanunk a ki nem vivhaloltaknak katalógusál is. Vagy lehetne vizsgálni, mennyi fejlesztés (és egyes pontokon visszafejlesztés) történi a szövegen az 1.. avagy a II. jav. óla; esetleg azt. hogy mit módosított a képviselőház plénumában szokatlan belemélyedéssel és hevességgel folytatott parlamenti csata a biz. szöv.-en. Megint más kérdések: hogyan aránylik a törvény bírói gyakorlatunk tételeihez/ hogyan a német, az osztrák joghoz? S igy tovább. Igyekszem mind e szempontokból felváltva nézni és a láthatók közül főleg a fontosabb s az ujabb momentumokról beszámolni. I. Vezérelvben, értékazonossági elméletünkkel2 teljesen győztünk. A valorizáció a szabály (2. §),3 a nemvalorizálás a kivétel (4. stb. §§). Az átértékelés egyetlen fellétele általában csakis a pénzromlás, tekintet nélkül a lejáratra és késedelemre; ehhez képest bázisa: a követelésnek eredeti, nem pedig lejáratkori értéke (ex 2. §, v. ö. ennek indokolását már az I. javában4—5). Tág lehetősége marad a teljes átértékelésnek (100%-os kulcsnak) is ügy az adós gazdagodása, mint deliktuma, vei quasi (értem vétkes késedelmén alapján (12. § 3. bek.). E vezériételekben (melyek egyeznek a - Amelyei magam kezdettől vallottam, majd .,Pénzromlás és magánjog" eimen behatóan kifejtetlem (Jogi. Közlöny 1924. 9—13. sz.). :1 Ez áll annak dacára, hogy a törvény (amely kodifikációs technika szempontjából nem mintaszerű) az 1. §-ban kivételnek jelzi („csak,...") magái a valorizálás szabályát, s az indokolások ugyanígy beszélnek. Valójában jogdogmatikailag kézzelfogható, hogy inig a 2. § az átértékelésnek lehetőségéi pozitive. általánosságban, felsorolás nélkül, egyszóval- szabályként nyitja meg. addig az egyes későbbi g-ok negatíve és az esetek taxativ felsorolásával, azaz: kivételnek rendelik az ellenkezői (pl. 4. és (>. „Az átértékelésből ki van zárva..."; 14. §: ,.Nincs helve átértékelésnek..."). Az 1. § inkább csak jogpolitikai indítékú elhomályositása a 2. §-ba kerüli jogdogmalikai vezérléteinek. 9 L. annak 24. lapján. Akkor még igaz. volt. hogy a judikatura csak kivételesen veszi kezdőidőpontul a követelés keletkezésekori értéket, — már II. jav.-ban anakronizmus az indokolás e passzusának átvétele (15. 1.). 5 A kodifikációs technika gyengesége folytán a szövegből csak homályosan csillan ki (míg az indokolásban világosan oltván) ez a kezdőidópontra nézve kétségtelenül szándékolt szabály. (Amely különben a contrario is következik ex képv. szöv 4. $ utolsóelőtti bek., ex verbis: ..amennyiben a korona értékcsökkenése a vétkes késedelem ideje alall következik be.")