Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 4. szám - Mit értünk el valorizációs mozgalmunkkal?

KERESKEDELMI JOG 61 német joggal6 s meghaladják az osztrákot,7) és épugy - - nagyjából - a részletes szabá­lyokban a törvény csak azt kodifikálja, ami már nélkülo is ugyanúgy van a birói gya­korlat szerint. A judikaturának az 1. jav.8 óta beállt (nem lulnagy) haladása jórészt érvé­nyesült. Ennyiben az I. jav. óta elteli kél év csak használt a valorizáció ügyének. Ahol a birói praxis ellentétes irányokra oszlik, olt a törvény többnyire középvonalat tart: nem ak­ceptálja a radikálisabb átértékelési velleitá­sokat, de túlhaladja a konzervatívabb taná­csokat. Például a ..liszt;', pénztartozások"' ugyan elvileg átértékelhetetlenek (4. §), de kivétel van nemcsak a) az itt kisegítőként (az osztrák jog nyomán) alapulveti vétkes adóskésede­lem és b) a felek kikötésé esetébén (4. § 2. bek.), hanem éppen kölcsönöknél még c) akkor is. ha valorizálható követelési nováltak kölcsönné (ő. § 1. p.) és d) magánkölcsönök*­nél9 értékálló befektetés alapján (5. § 2. p.).10 Kz utóbbi pont a parlamenti harc egyik ered­ménye; a biz. szöv. vette fel újonnan. Sőt c) család- és örökjogi ügyekben kivételesen szintén el lehet tekinteni a ..liszla pénztarto­zás*" akadályozó szempontjától (lő. § 1. bek. végén I. A névértékben megtörtént kifizetés da­cára ..utólagosan"' kért valorizáció11 ebben ugyan ki lesz zárva (14. ij 1. és 2. bek.),12—13 de kivétel van nemcsak a) a hitelező jog­B V. ö. cikkemel „A néniéi valorizációs lörvény"­ről. Keresk. Jog 1925 9. sz. 7 V <"). ismertetéseinél a Jogállam 1923. évi 210­'214. lapjain. 9 Melyről többen behatóan értekeztünk a Ken sk. Jog 192Ő. évi 11. számában. 8 Tehát nem a bankok, takarékpénztárak stb. ál­lal adott vagy igénybeveti kölcsönöknél, amelyek vá­lorizálhatallanok maradnak. A magánfelek közti köl­csönöknek itten honorált külön szempontjail kiemel­tem ..A valorizációról, különösen a kölcsönéről" irt tanulmányomban, .Jogi. Közlöny 1927. Iá:}, lapján; majd Schuszter Rudolf utalt erre egyik előadásában. A német (örvény (66. §) is mellőzi — kivételként! — a bankok stb. állal veti kölcsönök átértékelését. 10 Vagyis a törvény a háromféle kúriai felfogás közül (melyekéi vázoltam az előző j.-ben id. helyen) nem fogadta el sem a VII. tanács radikálisan valori­záló, sem a III.. V. és VI. tanács radikálisan valorizá­cióellenes álláspontját (mely utóbbi az I. jav.-tal volt kongruens), hanem a II. tanácsnak közbenső útjára téri — mégis lefaragván annak elvéből is a bank- stb. kölcsönökre lebelő alkalmazást. 11 Melynek szempontjait propagáltam legutóbb „Utólagos valorizáció" cimen, Keresk. Jog 1927. 9. sz. '2 Részteljesítés után is már a teljesíteti részéi: ennyiben szintén a judikatura konzervatívabb irányá­hoz csatlakozik a törvény. ' la Következnék ebből és más helyekből (pl. a 2. g-ból, verba: „a jogosult kérelmére"), hogy a törvény elvi álláspontja szerint csak a hitelező kívánságára \állozik át a pénzobligáció névértékből valorizálná. Tehál a törvény nem fogadná el az „ipso jurc valo­l-isatur" elvét, mint a német jog. Más tételekből az ellenkezőre lehelne következtetni. Kifejezetten a tör- r. vény tiem foglal állást e kérdésben. len tartása esetében14 (14. §. 3. bek.), hanem anélkül is. ha b) a teljesítés elfogadása 1923 július 1. elölt15 történt s az átértékelés elma­radása a hitelező tönkrejutását okozla:16 c) már kevésbé szoros feltételek mellett is csa­lád- és örökjogi ügyekben (15. § 3. és 4. bek.). Baleseti járadékok körül a törvény in­korporálja a 87. teljesülési határozattal ki­vívott átértékelő álláspontot. A mérték tekin­tetében rendelet lesz.17 Előző jogerős Ítéletek, ha kedvezőbbek, lenmaradnak.18 A közvet­lenül felelős személy a rendeletszerü mérté­ken tul is felel (17. §). A tulalacsony (valö­rizálatlan) egyszeri tőkeösszeggel esetleg megváltott (vagy igy megítélt) járadék a megváltás dacára továbbkövetelhető! (Rész­letesen szabályozva: 19. ij|.1!» Utóbbi tétel tul II Amellyel egy tekintet alá esik, ha a hitelező a fizetési visszautasította s az adós erre birói leiéibe adta. E helyes precizirozást a képviselőház plénuma ve! le fel. 15...de már 1919 január 1. után. T. i. azelőtt pénzünk értéke még akkora volt, hogy a fizetés kiadós részvalorizációval ért fel; nem volna tehát különösebb értelme annak, hogy utólag valorizációs per indul­hasson, amelyben a bíróság könnyen megelégedhetnék a már úgyis "lefizetett részértékkel. Az 1923 július 1-i véghatáridő körülbelül fedi a judikaturában idáig fel­merüli ily esetekel. Mégis tul szűknek vélem, mert valójában' csak 1924 közepén lelt köztudattá az át­értékelés lehetősége. lfl Ez utóbbi megszorítással a biz. szöv., melynek e pont felvétele egyébként szintén egyik fövivmánya. és illetve a még szigorító képv. szöv. megint lefaragták a judikatura kezdeményezéséi. A további megszorítási („ha... az átértékelés elmaradása... az. adósra indokolatlan előnnyel járt") úgyszólván henye kitételnek tarlóm, dacára a „superfluum lex non loquitur" elvének, mert ugyan mikor nem lenne elő­nyös az adósra az, hogy névértékben fizethet? s mikor ne lenne ez indokolatlan, ha a másik oldalon a hite­lező tönkrement bel? (v. ö. 12. §. ut. bek.). ,: E nyilván szűkösebb mértéket adó szabályozási I. jav. még általánosnak tervezte, 11. jav. már a Máv.­ia. más közforgalmú vasutakra és hajózási vállala­tokra korlátolta (igy képv. szöv. isi; más adósokkal szemben tehát szabad utja maradi a birói mérlege­lésnek. 18 E siker harcát már a magánalkalmazotti nyug­dijátértékelés vitájában vivták meg. V. ö. 1926:XVI. t.-c. 14. §-ának 5. bek.-él, mely helyesen csak a nyug­díjas javára értelmezendő. — vagyis csak az oly íté­let marad fenn, mely az arányszám szerűnél magasabb, nem amely alacsonyabb összegei iléll meg. Igy C. 11. 1639/1927. JH. II. 102. III E helyes gondolái eredetét abban a birói gya­korlatban látom, hogy a törvénytelen gyermek tar­tása ujrakövetelhető, ha a lőkemegvállás elégtelennek bizonyult (v. ö.: „Valor. joggyakorlatunk 1927-ig" ."."). lap; ujabbak: MD 1927. 13. sorsz.. .111 I. 1711.|. Ide mulat az 1926:XVI. t.-c. 14. ,§-a is. mely ugyan (hé­zagosan!! a nyugdíj járandóságnak csak tulalacsony járadékban iés'pedig 1924 július 1. előtt) történi meg­állapítására nézve rendeli, hogy annak fejében a tör­vénynek megfelelő magasabb járadék lép, — de mi­után a tulalacsony járadékkal a tulalacsony lökomeg­\ állás érdemben egyel jeenl: nyilván nyugdíjnál is helye van utóbbi ellenében az. ujabb igénynek. Annál is inkább, mert hiszen a valorizáció általános szabá­lyai! a jelen törvény adja. s az. 1926-.XVI. t.-c. csak speciális fejezet, melyre innél analógia vonható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom