Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 5. szám - Mikép volna a csődjog és a fizetésképtelenség reformálandó?

78 KERESKEDELMI JOG O. sz. A többi részletkérdés. Szerény nézetem szerint az eredeti kényszeregyezségi rendelet egységes fizetésképtelenségi jogba átültetve és az adós érdemességére vonatkozó azokkal a korrektivumokkal kiegészítve, amelyek az 141()-es rendeletben benn fogiaItatnak, lénye­gileg megfelelő. Az uj szabályozás leglényegesebb részlet­kérdése a magánegyességi eljárás fenntart­hatósága az OHE szerejte lesz. A magánegyességi eljárás történeti előz­ménye tudvalevőleg a hitelezői érdekeltségek­nek a hitelezői autonómiára alapított követe­lése volt. Két esztendő óta közkeletűvé vált az ügyesen lancirozott állítás, hogy az OHE ki­tűnően bevált és a magánegyességi újítás si­került. Az idő azonban még tul rövid ahhoz, hogy ezt a kedvező bírálatot jogászi alapos­sággal és fenntartás nélkül elfogadhatnók. Két optikai csalódásra mindenesetre rá keli mulatnom: az egyik az. hogy az OHE akkor kezdte meg működését, amikor a szanálást követő gazdasági válság hullámai már csökke­nőben voltak; neki már kisebb nehézségekkel kellett megküzdenie. A másik az. hogy OH IC élén lagadbatatlannl rátermett vezetőség áll jelenleg, amely nemcsak szaktudással, ab­szolút korrektséggel, hanem az ellentétes ér­dekek kiegyenlítéséhez szükséges megfelelő diplomáciai érzékkel is rendelkezik. Kérdés azonban, hogy nagyobb válságok idején és más személyek vezetése mellett épp úgy meg­állná-e az intézmény a helyét? Intézményünk életét nem lehel személyekre alapítani. Ha levonjuk az OHE működési bilancá­ból a fent említett eventuális és személyi aktívumokat, arra az eredményre kell jut­nunk, hogy a magánegyességi eljárás mai sza­bályozása abszolúte nem kielégítő. Elsősorban is helytelen az, hogy maga a kényszeregyes­ségi eljárás is megduplázódott; egy OHE előtti és bíróság előttire. Vagy megfelelő a magán­egyességi eljárás, akkor szükségtelen a bírói, vagy nem megfelelő, akkor törlendő.2 Sem a gyorsasági, sem a költségkímélési princípium nem engedélyezik az efajta bifurkációt. Nem helyeselhető jogászi szempontból az sem. hogy a magánegyességi eljárás módot nyújt a hitelezőknek arra. hogy félretegyék mindazon etikai szabályokat, amelyeket az ál­lam a kényszeregyesség beneficiumára való érdemesités tekintetében a rendeletben fel­állít (1. fent). A vagyonfelügyelő Eöldnélküli. helyesebben .lognélküli Jánossá vált. Ebben a minőségben való fentarlására semmi szük­ség nincs. Az OHE-nek nincs hatósági szer­vezete és jogköre, de dönt hatósági judiciu­mot igénylő kérdésben. Még pedig necsak a kényszeregyességi eljárásban, hanem az adós - Dr. Sommer. Das neue ungarische Ausgleichs­verfahien ausserhalb des Concursi s. Zeilscrifi für ÖsterrecM. T. Jahrgang. VIII. Heft. hozzájárulása esetén a kényszerfelszámolási eljárást is önállóan intézi. (1927. M. E. sz. fendelet.) Jogásztársaság előtt felesleges fetjegetni ezen helyzet jogi visszásságál. Az OHE a hitelezői autonómia jegyében született, önábránditás azonban az, hogy az OHE eljárása a hitelezői autonómiát bizto­sítja. Hitelezői autonómiáról akkor lehel be­szélni, ha az egyes cselekben adolt hitelezők saját maguk vesznek részt az eljárásban és sa­ját maguk döntenek. Epp oly kevéssé van azonban hitelezői autonómia akkor. ha konkrét hitelezők helyett egy állandó bürok­ratikus hitelvédelmi szervezet intézkedik, mint akkor, ha a bíróságnak van a döntésbe bele­szólása. Az OHE a hitelezői védegyletek utján működő állandó és nem a konkrét fizetéskép­telenség hitelezőiből rekrutálódott szervezel. Mai működésével tehát biztosították ugy a szoros értelemben vett hitelezői autonómia hiányzását, mint pedig a hitelezők beívelt bürokratikus intézmény eljárást. A hitelezői autonómia és az oíÍKÍalitás ellentéte ép]) oly régi. mint maga a fizetés­képtelenségi jog. A fizetésképtelenségi jog ujabb fejlődését Sagrande de Samozától kezdődőleg az olasz városi jogokon és a mai fizetésképtelenségi jog mintaképéi tevő germán szabályozásokon keresztül egé­szen az 1922-es japán, tehát legújabb csődjogi szabályozásokig éppen a hitelezői autonómia korlátlansága visszafejlődésének köszönheti. Az individuális érdekek tuluralma végered­ményben az egyes hitelezők helyzetét sem ja­javitotta; a hitelezői klikkek dominálása pe­dig a szervezetlen hitelezőkre nézve jelent hátrányokat. Emellett nem tagadható. ho<>v a fizetésképtelenség elsősorban a hitelezők ma­gánügye és így önrendelkezési jogukra Való törekvés indokolt és méltányos; az sem tagad­ható, hogy a hitelezői önérdek nélkülözhetet­len stimuláns a fizetésképtelenségi ügyek in­tenzív intézésében. Nézetem szerint azonban egy fizetésképtelenségi eset lebonyolításánál mégis figyelembe veendő ma az adós érdeke és a közszempont is. Eddig ugyanis az állam a maga jogszabályaival nem járult ahhoz hozzá, hogy bukóit gazdasági exisztenciák életben maradhassanak: ma. amikor ezt teszi, evvel oly eszközt ad a hitelezők kezébe, amellyel való helyes, vagy helytelen élés nem lehet a közszempontból sem közömbös. A fentiekből tehát az következik, hogy a reformnak törekednie kell ugyan a hitelezői autonómia megvalósítására, ennek az auto­nómiának azonban valódi autonómiának kell lennie: az autonómia pedig nem terjedhet addig, hogy az adós élete, halála felett minden hatósági kontroll nélkül intézkedhessék. sem nem negligálhatja azokat az erkölcsi jogsza­bályokat, amelyekhez az állam az ő kivételes

Next

/
Oldalképek
Tartalom