Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 5. szám - Mikép volna a csődjog és a fizetésképtelenség reformálandó?

5. sz. KERESKEDELMI JOG 79 kedvezményeit, t. i. a vagyonbukás természetes következményeinek elhárítását fűzi. Ezen elgondolás ösvényén tehát az OHE szerepe egyrészt nem fogható fel a hitelezői autonómia érvényesülésének, másrészt pedig mai szervezetében nem hivatott arra, hogy mint hatósági jogkör nélküli magánegyesüiet az állami közszempontok felett őrködjék, A jövő szabályozásánál azonban még egy szempont is figyelembe veendő: a hitelezői tehetetlenség jogi törvénye. Ez alatt az a köztudomású tény értendő, hogy a fizetésképtelen adós hitelezői első haragjuk elpárolgása után a legnagyobb érdektelenséget szokták a fizetésképtelenségi ügyek iránt tanúsítani. Az eljárásban vagy egyáltalán nem vesznek részt, vagy nem díjazott ügyvédek utján. A hitelezői választmányok élet nélküli alakulatok. A szorosabb értelemben vett hitelezői autonómia tehát e ponton rendesen megbukik. Mindezeket figyelembe véve. a magánegyességi eljárás szervezetében, illetve a OHE hatáskörében a mai rendszertelenség helyébe kétféle megoldás képzelhető: vagy meghagyjuk az OHE-nek hatósági jogait és ekkor ki is kell hatósággá építeni: ne csak magánjogi felelősséggel tartozzék, hanem fegyelmileg és közhivatalnokilag is felelős tisztviselők vezessék rendszeres hatósági ellenőrzés mellett; szűnjék meg az OHE anyagi érdekeltségét az inzolvenciális eljárásokban, legyen vége annak az állapotnak, hogy az egyességi tárgyalásokat vezető OHE megbízottak a hitelezők egy részének ügyvédjei is legyenek és igy bíró és fél egy személyben egyesüljön. Ez a megoldás végeredményben a svájci csődhivatalokhoz hasonló szervezet létesítéséhez vezetne; az igy kiépített szervre rá lehetne bizni a bíróság funkcióját és az az előnye megvolna, hogy a munkamegosztás korszakában specializált szaktudású egyének intéznék a fizetésképtelenség ügyét. Kérdés azonban, hogy szükség van-e erre és hogy az OHE eddigi sikerei kedvéért célszerű-e egy uj jogintézményt bevinni jogrendszerünkbe. Az OHE működésével járó előnyök kisebb rendszerű változtatással volnának biztosithatók akkor, ha az OHE működésének szinterét az eddig be nem vált hitelezői választmányok működési körébe tennők. Ezen választmányok tevékeny közreműködése 'biztositható volna azáltal, ha egy sui generis hitelvédehni szerv, mint az OHE. mindenkor hivatalból tagja volna. Emellett az adott esetek jelentőségéhez képest még két, vagy három választott hitelező is üljön a bizottságban, ugy hogy ez esetben a hitelezői autonómia valótel megvalósulna. A gyakorlat emberei előtt nem lesz kétséges az, hogy ennek az aránylag egyszerű reformnak milyen óriási hordereje lesz; az adós visszaéléseinek, a vagyonfelügyelő költség okozásának és szakismeret hiányának, a bíróság bürokratizmusának nem lehet hathatósabb ellenszere, mint egy valóban működő hitelezői választmány. Nézetem szerint ez esetben a választott hitelezők is fognak dolgozni, mert a munka keresztülvitele az OHE kezében lesz, a választmány csak az irányítást fogja megadni és ezt szívesen is megteszi akkor, ha az OHE közreműködése folytán eredményeket is fog látni. Hiszen a mai hitelezői passzivitás legfőbb oka az, hogy a hitelező elveszettnek látja követelését és arra sem időt, sem munkát fecsérelni nem akar. Nézetem szerint díjazni is kell a hitelezői választmányt, ami szintén sarkalója lesz a munkának; a díjazásnak éppen azért a tevékenységgel arányban kell lennie (jelenléti dijak, stb.). A német csődtörvény már eddig is díjazta a mienkkel szemben a választmányt; igaz, hogy panaszok hallatszottak ott el annak folytán, hogy az adós igyekezett ezen díjazott állásokra a hozzá közel álló hitelezőket bejuttatni;3 ennek azonban megfelelő szábályozással, de különösen az ügyben nem közvetlenül érdekelt OHE részvétele folytán elejét lehetne venni. A hitelezői választmány hatáskörét lényegesen tágítani kellene; zsinórmértékül az szolgálhatna, hogy a hitelezői választmány intézi az egész fizetésképtelenség lebonyolítását és tevékenységének csak két irányban van korlátja: az egyik a hitelezők összességének akarata, a másik pedig a bíróság ellenőrzése, amely azonban a közszempontok megkövetelte korlátokon tul nem terjedhet. A hitelezői választmány hatáskörébe volna utalandó a státusz megállapítása, a kényszeregyességi ajánlat véleményezése,- az adósi üzletvezetés ellenőrzése és az adós vagyonának szükség esetén való értékesítése is. A hitelezői választmánynak hivatalból az OHE-en kivül tagja volna továbbra is a bíróság által kirendelendő vagyonfelügyelő. Ezáltal a mai széjjelfutó rendszer helyett egy szerv kezében futna össze a fizetésképtelenség intézése és a hitelezői választmány a teendők minősége szerint végezné munkáját részben az OHE, részben pedig a vagyonfelügyelő által. A vagyonfelügyelő a jogi természetű munkákat végezné, az OHE mint a hitelezői választmány tagja és megbízottja a gazdaságiakat. Nem tartom ellenben szerencsés ötletnek a hitelezők összességét, vagy amint Meszlény 4 nevezi a hitelezői közgyűlést intézményesen bizonyos természetű teendőkkel megbízni, mert erre a szervre fokozottan állna az, amit előzőleg az inzolvenciás hitelezőkről mondottunk; tapasztalati tény lévén az, hogy minél több tagból áll az organizáció, annál kevésbé munkaképes. A hitelezők összessége csak mint fellel >:i Jager Concursrecht ... 0. •-".' 4 id.-in. f. ..' " . '';"*r:-