Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 4. szám - Mit értünk el valorizációs mozgalmunkkal?

02 KERESKEDELMI JOG 4. sz. is megy azon, ami! :i bírói gyakorlat idáig ismert, II. Néhány — nem sok, de lényeges — irányban a törvény energikusan tulviszi az átértékelés ügyéi egyes holtpontokon, amelyeken a de lege ferenda mégsem egészen szabad judikatura nem volt képes átjutni. Res judicata ellen is szabaddá lesz a valorizáció, ha az elutasítás oka annakidején az átértékelési jognak kifejletlensége volt! (13. § 2. mondata.i Vagyis visszaható erővel leszi jóvá a törvény, hogy nem mindjárt a pénzromlás kezdeti szakaiban hozták meg. E szükségletei a praxis régóta érezte, de nem igen elégíthette ki.20 Példát mutatott a német törvény,21 amelynél azonban a magyar szabály szebben és átfogóbban szól. Azon a hajon, hogy a jelzálogjog átértékelhetetlensége folytán a hitelező elveszti átértékelhető követelésének biztosítását (28. £ I. bek.) és esak a valorizációs per lefolytatása után. a végrehajtás vezetésekor mehet rá ismét az ingatlanra, feltéve ennek is a felteendőit . . .: egészen uj intézménnyel próbál enyhíteni a törvény. Lehetőséget ad ugyanis arra. hogy a hitelező az uj rangsort (lényegileg: az uj jelzálogol) ne esak perének végén, hanem mindjárt indításakor megszerezze (28. § 2—5. bek.). 22—23 Elhárítja a törvény (29. §) azt a perjogi nehézséget is. hogy a kereset felemelésnek nézett valorizációs kérelem felülvizsgálatban slh. már nem lenne támasztható.24 Leglényegesebb ujitása a törvénynek az. amit az életbiztosítások25 terén hoz (20—• 27. ahol a praxis, mondhatni, teljesen negatív maradt.26 Kiindulásul a német törvény felosztási alap- (Teilungsmasse-) gondolata szolgált, de nem bizlosilóintézeten-° Lásd „Valdr. joggyakorlatúnk 1927-ig" c. füzelem 12. d) pontjában (22. sk. 1.). Azóta felmerült idevágó esetek: Ptjt. 1927 34., V 7258/1926; Já. 1927. 414: II. 3373/1926; JH. I. 830, 836; Ptjt. 1927. 140. VI. 838^1926; JH. II. 102; JH. I. 2041; Ptjt. 1927 47.. V. .".8ÖÖ/1925; JH. I. 747; JH. II. 56. 199 21 68. § 2. bek. ..Perfeljegyzés"-! kap, mely utóbb sorrendileg ugy kezelendő, mintha jelzálogjog lenne . . .! Közelebbről szabályozva van, hogy a személyes adóson kivid milyen kirívóbb esetekben érvényesíthető ez a csak dologi adós ellenében is. Már az I. jav. tervezett ilyesmit, de a technikai megvalósítás a biz. szöy.-riek — egyik legjelentősebb — ujitása; a dologi adósra kiterjesztés es;ik a képviselőház plénumáé. ; Az idevezető eszmemenetekel Nizsalovszky fejlőt lo ki „A valorizáció és a jelzálogjog" cimén, Keresk. Jog 1927. 11. sz. " „Válor. joggyakorlatunk 1927-ig". sub VI. 31. lap Szórványosán megengedte a praxis eddig is. V ö. pl. Ptjt. 1927. 08: JH. I. 1609. 25 És az ezekhez igazodó járadék- és más személyi biztosítási szerződések .. . * „Valor. joggyakorlatunk 1927-ig", 33. lap; Keresk. Jog 1927. 82. sorsz. 'stb. — IMóbh ' már perfelfüggesztés is volt: 1927:X. t.-e. 14. § 1. bek.; meghosszabbítása: 1928:1. t.-e. 1. §. ként külön-külön, mint olt, hanem az ország összes biztosi tóira egységesen. Vagyis, hogy a fővonalakat vázoljuk: Állami szervnek beszolgáltatják az összes biztosítók az elérték lelenedet I27 életbiztosítások díjtartalékait28 s ebből egységes alap létesül. Magából ebből az alapból, miután ugyancsak elértéktelenedett elemekből alakul, még nem lehetne valorizálni-. Ezért — s ez a lényeg — megadóztatják az összes biztosítótársaságokat (az életbiztosítással nem foglalkozókat is) 193ő-ig s ha kell. tovább is a hozzájuk2" ezután bruttó befolyó közvetlen dijak 2%-ával, illetve viszontbiztosítási dijak 1%-ával.30 mely megterhelés az egyes biztosított felekre ál nem hárítható — mindaddig, amíg (a beszolgáltatott hadikölcsönökön felül) annyira fel nem nő az alap, hogy az aranyérték 5%-a kitelik belőle. Akkor (tehát 7 vagy több év múlva) ezl az 5%-ot, meg a hadikölcsönöket az állami szerv (mely az adminisztráció költségét nem az alapból fedezi) kiosztja. (Kilátásba helyeztetett, hogy a rászoruló kisebb biztosítottak esetleg már előbb megkapják a maguk 5%-át.) Nyilván abban az aggályban, hogy a megterhelt társaságok az ..áthárithatatlan" terhelési legalább az ezután kötendő biztosításoknál mégis csak áthárítják valahogy a publikumra, és elejét veendő, nehogy az emialt az országon kívül élő társaságokhoz menjen: az utóbbiakkal kötött biztosításokra védvámszerüen magas (a díj 25% át tevő!) adó hárul, amelyet a biztosított belföldi magánfél lesz köteles fizetni. Elejtette a biz. szöv. ;iz 1920—21-ből ered<") biztosítások külön ke27 1921 végéig kötött ... Az 1922. jan. 1. óta kötötl életbiztosításokra nincs remédinm, bár a pénzromlás még tartott akkor; ezek nem valorizálhatók (4. § fi. p.). Ezeknél I. i. legfeljebb három (az 1922., 1923. és 1924.) évbeli befizetéseinek elértéktelenedése révén szenvedhetett kárt a biztosított, ami elviselhetőnek látszik. És illetve: ezeknél a megmaradt pénzérték már aligha kisebb a régebbi ügyletekre tervezeti, szintén alacsony valorizációs kulcsnál. 2S 1921 dec. 31-i állományban. Továbbá az ezen ügyetekre azóta befolyt dijakat stb. És pedig természetesen nem a valorizálásra szoruló régi. hanem a most élő uj biztosításaik után...! :1" Ez a biz. szöv. ujitása. — szemben 1. és II. jav.tal, melyek (31. §, illetve 23. §) a befolyó dijak fél százalékát plusz a kifizetett kárösszegek léi százalékát kívánták, s az életbiztosító Vállalatoktól még mérlegszerű nyereségük 20 százalékát. — Nemcsak az élet-, hanem a kárbiztosilások dijai után is jár ez a „hozzájárulás". — A biztosítótársaságok élénken panaszolják e megterhelésüket, állítván, hogy ők díjtartalékaikat törvényi parancs szerint helyezték volt el és azoknak elértéktelenedésén semmit sem nyerlek. Szerintük az uj adó majdnem háromszorosát leszi az eredetileg k< ntempláltnak és a társaságok egész tiszta nyereségének elnyelésével fenyegeti (L. pl. Biztosítási és Közgazdasági Lapok 1927. 22. és 25.; 1928. 5. számainak vezércikkeit.) A biz. szöv. indokolása a mérlegszerű nyereség megadóztatásától azért tekintett el, nehogy mérlegvizsgálatokba kelljen bocsátkozni. Vájjon az arányszámmegtámadási perek tapasztalatai szólalnak ill meg?