Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 3. szám - A korlátolt felelősségü társaság. Szende Péter Pál dr. előadása a Jogászegyletben

3. sz. területén oly méreteket öltött, amelyeket a montesquieui elmélet szem előtt tartása mellett már egyáltalán nem tekinthetünk kívánatosaknak, mindazonáltal a törvényhozó passzivitása szükségszerűen involválta a bíróságok tokozott aktivitását. Nyilván a joggyakorlatnak ez a — mondhatnánk — állandó terebélyesedése okozta a döntvénytárak, határozat gyűjtemények nagymérvű szaporodását, ami az alaposságnak és teljességnek nagy előnyére, az áttekinthetőségnek azonban mindenesetre hátrányára van. Ez utóbbin vannak hivatva segíteni azok az összeállítások, amelyek a döntvénytárak nyomán évről-évre feldolgozzák a lefolyt esztendő bírói gyakorlatát. Kilenc különböző határozatgyü jteménv anyagát dolgozták fel a címben emiitett kötet szerzői éles judiciummal és elismérésreméltó alapossággal. Már a mü terjedelme is jelzi, hogy szerzői nem érték be a felületes és futólagos ismertetéssel, hanem arra törekedtek, hogy az 1927. évi civiljogi bírói gyakorlatnak tiszta és teljes képét nyújtsák. Hozzátehetjük mindjárt: a maguk elé tűzött feladatnak derekasan megfeleltek. Nem érik be a ,.fejek'" rendszeres közlésével, hanem a jelentősebb eseteket tágabb történeti és dogmatikai perspektívába beállítva igyekeznek megvilágítani. Vitás kérdéseknél egy-egy rövid megjegyzéssel jelzik álláspontjukat, általában — igen helyesen szem elölt tartva a könyv tulajdonképpeni célját — nem vitatkoznak és nem teoretizálnak, hanem ismertetnek és — ahol szükségesnek látszik — magyaráznak. A könyv használhatóságát nagyban emeli, hogy a lefolyt esztendő irodalmi anyagát is feldolgozza a megfelelő helyeken, sőt néhol .1 régebbi irodalmi anyagot is. A mü áttekinthetőségének hasznára vált volna, ha egyes fejezeteket (különösen a valorizáció általános részéről, a kamatról, a turpis causaról szólói) nem külön-kü lön a magán- és hiteljogi részben, hanem egységesen dolgozott volna fel; teljességét előmozdította volna a fizetésképtelenségi judikatura feldolgozása. (F. B.) I)r. Medvigy Gábor, budapesti ügyvéd: A földreform akut problémáinak okai és orvoslásuk. — Jogpolitikai tanulmány. — Budapest, 1928. Budapesti Hirlap nyomdája. A Pestvidéki Ügyvédi Kamara évi jelentése. 1928. Bognár Jenő sajtóipari üzeme, Újpest. Külföldi irodalom. Grundzüge des englischen Kartellreehts. Von R. A. Dr. Fritz E. Koch. (2. Heti des Kartell- und Konzernrechts des Auslandes. Herausg. von R. N. Rudolftrag.) 1927 Berlin, Heymann. Geb. 4.50 M. Dr. Hanye Jízuka: Japanisches Industrierecht. Vergleichende Darstellung mit dem deutschen Industrierecht. Mit einem Geleitwort von I)r. Martin Wassermann, Hamburg. — Berlin-Gr unewald, 1926 Verlag von Dr. Walther Rotschild. Dr. Kari Englis: Handbuch der National-ökonomie. Brünn—Leipzig, 1927. Verlag Rudolf M. Kohrer XVIII und 591 Seiten. ptetfet-BAKSÖR HAZAI JOGGYAKORLAT. Általános. 35. Az anyagi jog szerint ha a vállalkozó vállalt kötelezettsége teljesítésében tanúsított késedelmes eljárásból már előrelátható, hogy a vállalkozás a kikötött időre befejezést nem nyer, s igy a vállalkozó teljesítési késedelme előreláthatólag be fog állani, a megrendelő (alperes) anélkül, hogy a teljesítési időt, illetve a vállalkozónak késedelembe esését be kellene várnia és függetlenül attól, hogy a késedelem tekintetében a vállalkozót vétkessé?* terheli-e vagy sem, a konkrét körülményekhez képest megfelelő záros határidőt tűzhet ki a mulasztás pótlására, oly hatállyal, hogy ennek eredménytelen eltelte után a megrendelő a szerződéstől jogosítva lesz eláll a ni. (P. VII. 8971/1927. sz. a. 1928 febr. 10-én.) Kényszer. 36. A rendőrtisztviselő részéről az iratoknak az ügyészséghez való áttételével való fenyegetés nem képez a megtámadásra okot adó kényszert. (Kúria P. II. 6646/1926. sz. a. 1928 január 12-én.) Indokok: A fellebbezési bíróság állal megállapított, meg sem támadott lényálás szeriül alperes a felperest, aki raktárnoka volt, 1925. év január 29-ikén az 1884. évi XVII. t.-c. 94. §-ának a) pontjára hivatkozással rögtöni hatállyal elbocsátotta, ezzel egyidejűleg alperes felperes ellen bünfenyitő feljelentést is lelt, utóbb azonban, miután 1925 április 1-én felperes a bűncselekmények elkövetését beismerő és a végkielégítési, valamint nyugdíjigényéről lemondó .'*./' alatti nyilatkozatát kiállította, büntető feljelentését visszavonta. E tények jelentőségét és jogkövetkezményeit pedig még valóságuk esetén sem érinthetik azok a felperes részéről felhozott körülmények, hogy alperes a feljelentés megtétele után őt azzal fenyegette meg, hogy be fogja csukatni, továbbá, hogy az alperesi feljelentés tárgyában a nyomozást lefolytató rendőrtisztviselő felperest megkérdezte, vájjon lemondó nyilatkozatát alperesi ügyvédnél aláirta-e, mert különben az ügyiratok a kir. ügyészséghez fognak áttétetni, valamint, hogy alperesi ügyvéd ebben az ügyben a rendőrségnél eljárt; mert eltekintve attól, hogy a bűncselekményeknek, amennyiben beigazolást nyernek, esetleg törvény- és szükségszerű következése a szabadságvesztésbüntetés és hogy a büntető eljárás során foganatosítandó intézkedéseknek megtétele, igy a letartóztatás elrendelése is, nem a feljelentő sértett akaratától, hanem a/ arra illetékes hatóság elhatározásától függ. a felhozoll körülmények sem egyenként, sem összességükben nem alkalmasak arra, hogy felperessel szemben oly jogtalan kényszerként minősíttessenek, amelyek öt a szabad akaratelhatározás és cselekvés lehetőségétől megfosztották volna. Valamely ügylel érvényének megtámadására jogos alapot adó kényszerről ugyanis csak olt lehel szó. ahol a jogtalan fenyegetés olyan közvetlen, hogy a kilátásba helyezett és törvényellenes súlyos hátrányok a rendes jogvédelmi eszközökkel elhárithatóknak már nem mutatkoznak. Ezek az elemek