Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 3. szám - A korlátolt felelősségü társaság. Szende Péter Pál dr. előadása a Jogászegyletben

3. sz. KERESKEDELMI JOG 53 azonban a felhozoltakban fel nem ismerhetők, mert hisz a felperesnek módjában volt érdekei vé­delmére minden szükséges törvényes lépést meg­tenni, ha alperes feljelentését csakugyan alapta­lannak tudta. A Pp. 224. és 237. §-ainak felelt meg tehát a fellebbezési bíróság, amidőn a felperes ál­lal felhozott e körülményeknek, mint az ügy el­döntése szempontjából lényegteleneknek köze­lebbi vizsgálatába és bizonyításába nem bocsát­kozott. Miután pedig a kényszer lenforgása ezek szerint kizártnak vehető, a természetes okszerű­ségen alapszik a fellebbezési bíróságnak az a ténybeli következletése is, hogy felperes helyzeté­nek mérlegelése után szabad akaratelhatározásá­ból irta alá a 3,/ alatti nyilatkozatot, ami egyéb­ként hónapokkal a feljelentés után történt. Minthogy pedig a 3./ alatti nem hagy fenn semmi kétséget arra nézve, hogy felperes minden­nemű nyugdíjigényéről kifejezetten lemondott és az ily lemondás az igényt akkor is megszünteti, ha egyébként a szolgálati szabályzat szerint a nyugdijigénytől az alkalmazott csak büntetőbíró­sági marasztaló ítélet alapján, avagy elbocsátásra szóló fegyelmi határozat utján volna megfoszt­ható: törvényszerű a fellebbezési bíróságnak az a döntése is, hogy felperest a 3./ alattira tekintet­tel semmiféle nyugdíj meg nem illeti. Téves ugyan a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy az alperes által telt bünfenyitő feljelentés alaptalansága felperes részéről csak jogerős büntetőbírósági ítélettel lett volna bizo­nyítható, mert a magánjogi követelések alapjául szolgáló tények rendszerint a Pp. által engedett bármely bizonyítási eszközzel igazolhatók és a büntető ítélettel való igazolás — a magánindit­vány visszavonására tekintettel, nem is lett volna keresztülvihető. Ámde a fellebbezési bíróságnak ezen állásfoglalása a felpeiesre sérelemmel nem járt, mert egyrészt a minden kényszer nélkül és szabad elhatározásból létrejött lemondás mellett a nyugdijat még a feljelentés alaptalansága sem tenné megítélhetővé, másrészt, mert felperes azt az egész per során bizonyítani még csak meg sem kísérelte és semmiféle bizonyítási indítványt nem is telt arra nézve, hogy az alperes feljelentése va­lóban alaptalan lett volna. Főnök és alkalmazott. 37. Nincs oly törvényes rendelkezés, mely a mun­kaadót, ha arra magát szerződésileg nem köte­lezte, magánjogi szolgálati jogviszonyból folyóan arra kötelezné, hogy az alkalmazottjának nyug­dijat fizessen. A munkaadó tehát a nyugdíjszol­gáltatás feltételeire és mérvére is az alkalmazot­taival szabadon szerződhetik; s a háború és az ezt követő pénzértékromlás és gazdasági válság által indokolt átértékelésre vonatkozó jogszabá­lyok határain tul többre, vagy más feltételek mel­leit bíróilag sem kötelezhető, mint amelynek és amely feltételek mellett teljesítésére magát szer­ződésileg kötelezte. (Ktiriá P. II. 6537/1926. sz. a. 1028 január 10-én.) 38. A közvetlenül a gyártásnál foglalkoztatott és csak a mérnökök rendelkezéseit végrehajtó, nem szellemi, hanem tesi munkát végző gyári alkalma­zniuk még akkor is, — ha havi fizetésben és úgy­nevezett gratítikáeióhan is részesülnek, és ha a hosszabb gyakorlat által szerzett tapasztalati is­mereteik révén bizonyos fokig a többi munkás fö­lött is állanak, — csak iparossegédeknek, nem pe­dig iparvállalati tisztviselőknek minősülnek. (Kúria P. II. 5005/1027. sz. a. 1028 január 10-én.) Indokok: Az iparossegédi minőségből és a tisztviselői jelleg hiányából önként következik azután az 1010/1020. M. E. sz. rendelet alkalmaz­hatóságának kizártsága és az ebben megszabott végkielégítésre irányuló igény megdőlte is, mert a felhívott rendelet annak 1. §-ában foglalt kifeje­zett intézkedése, de az állandó bírói gyakorlatban elfogadott értelmezése szerint kizárólag azokra vonatkoztatható csupán, akik valamely kereskedő­nek vagy iparosnak vállalatában mint tisztviselők vagy kereskedősegédek vannak alkalmazva. E mellett az 5—23. alatt csatolt levelekkel érinteti felperesek nem emelhetnek jogos igényt a rende­letszerü végkielégítésre a hlöst emiitelt levelek alapján sem, mert e levelek a tisztviselői minőség­nek és az 1910/1020. M. E. rendelet alkalmazan­dóságának elismerésére nézve a legcsekélyebb utalást sem tartalmaznak és mert abból, hogy a munkaadó előző törvényes, vagy szerződéses kötelezettség nélkül, tehát lényegében ajándék­képpen, alkalmazottját bármely néven valamely juttatásban részesili, nem származik jog arra nézve, hogy a munkaadó az önkéntes adományon túlmenő, de törvény szerint nem járó további ha­sonló szolgáltatásra is legyen szorítható. 30. A szolgálatképtelenség megállapítását kimon­dó vasúti orvosi vélemény felülbírálható. Ellen­ben a szolgálati viszony fennállását a biróság nem mondhatja ki. (Kúria P. II. 7214/1026. sz a. 1027 dec. 22-én.) Indokok: I. Az 1014. évi XVII. t.-c. 55. §-a szerint, ha a felmondás szabályellenesen történt, az elbocsátott vasúti alkalmazott magánjogi igé­nyeit a törvény rendes utján érvényesítheti. En­nélfogva a rendes bíróságok hatáskörébe tartozik annak elbírálása, vájjon fenforog-e az idézell törvény 53. ij. II. pontjának az az esete, mely az állandó alkalmazottal szemben a felmondás meg­engedhetőségét a megállapított szolgálatképtelen­séghez köti. Ebből következik, hogy a szolgálal­képtelenség fenforgásának előfeltételei sem von­hatók el a rendes biróság megítélése alól; mert a szolgálatképtelenség megállapítása nincsen a szol­gálati rendtartásban olyan biztosítékokkal körül­övezve, mint a legyeimi uton való elbocsátás, —­melynél a fegyelmi vétség tényállásának megálla­pítása és a törvényes büntetés mérvének kisza­bása a fegyelmi bíróságnak autonóm hatáskörébe tartozik, — hanem a felmondás alperes vasút egyoldalit lénye, mely éppen ezért teljes egészében a rendes biróság megítélése alá esik. Igaz ugyan, hogy a Budapesti Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság szolgálali szabály­zatának a peres felek szolgálali viszonyára alkal­mazandó 72. §-a és 71. §. 2. bekezdése szerint a szolgálalképtelenséget a vállalat orvosának kell megállapítania. Azonban az a lény. hogy ez a megállapítás tényleg a vállalat orvosi tanácsa ál­lal történt, egymagában még nem teszi ezl a meg­állapítást oly szabályszerűvé, hogy annak anyagi

Next

/
Oldalképek
Tartalom