Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 3. szám - A valorizáció körül. Széljegyzetek dr. Schwartz Tibor könyvéhez

3. sz. KERESKEDELMI JOG 47 ereje ellenállhatatlanná vált s minden gátat átszakítva igyekezett magának utat törni! Tagadhatatlan, hogy ez a folyamat a jogbiztonságnak nem vált előnyére. A da mihi factum, dabo tibi ius. a/, ideális jogbiztonság örökkévalónak látszott princípiuma márólholnapra anakronizmussá vált, hiszen ennek a ..belső igazságának az előretörése természetesen nem volt egyöntetű, hanem hol lassúbb, hol gyorsabb tempóban tört magának utat. Hogy egy ennyire fejlett gazdasági forgalom mellett a jogbiztonság hiányának emlegetése nem pusztán akadémikus aggályoskodás, hanem komoly megfontolásra tarthat igényt: azt szinte mondani is felesleges. A lefolyt tiz év igazságszolgáltatásának ut ja kínos ut volt és sok áldozatul kivánt. Az útnak végére értünk: a törvényhozó a nagy le l fordulásnak csak likvidáeió jára vállalkozik. Döntésre érett a kérdés: azoknak volt-e igazuk, akik a törvényi szabályozási, vagy akik a szabad birói jogfejlesztést tartották kívánatosnak. Leegyszerűsítve a kérdést, melyik helyzet a kívánatosabb: a biztos rossz, avagy a bizonytalanság? Schwartz Tibor is leheti a kérdést, felsorakoztatja érveit pro és contra s végül arra az eredményre jut. hogy helyesebb a valorizációs kérdések megoldását a bíróságra bízni. Kivételt csupán azokkal tesz, ..melyek hatásukban súlyosabb közgazdasági vonatkozással bírnak*': ilyenek gyanánt a kölcsönt, jelzálogilag biztosított követeléseket, takarékbetéteket és biztosítási összegeket emiili fel. Általában: művén végigvonul a gondolat, hogy a biró ne avatkozzon a/okba a kérdésekbe, ne foglaljon állást ott, ahol állásfoglalása nemzetgazdasági problémák megoldása nak kérdéseibe nyúlna bele. Ezeknek a kérdéseknek megoldását továbbra is hárítsa el magától és bízza a törvényhozásra, amely előbb-utóbb jobbra vagy balra el fogja azokat dönteni, mert megoldatlanul nem marad hatnak. Nagyjából a német törvény bölcs és praktikus álláspontját leszi magáévá: a már kialakult gvakorlatol a törvény ne érintse, ahol a biró valamilyen konstrukció segítségével már levonta a pénzromlás tényének konzekvenciáit, oll a törvényhozónak nincs tennivalója. Csuk ahol a biró ezt bármi oknál fogva még nem (elte meg. otí lépjen fel a törvényhozó s emelje fel parancsoló vagy tiltó szaval. Sokan szeretik az egész valorizációs problémái méltányossági kérdéssé sülyeszteni. A méltányosság szem dőlt tartásával mondják minden valorizációs kérdést meg lehel oldani. Ez igaz. de konzekvensen lovábbvive a gondolatot, odajutunk, hogy ezen az alapon nemcsak a valorizációs, hantin minden egyéb jogi probléma is megoldható lenne. Hogy mégis jogszabályok s nemcsak méltányosság alapján köteles a biró Ítélni, tz legfőbb okát a jogbiztonságban találja, amely hova tovább teljesen eltűnne, ha a méltányosság lulmenne azon a kisegítő hatáskörön, amely részére a modern jogokban általában elő van írva, Bármennyire magától értődő és természeles. mégis jól esik — különösen biró szájából hallanunk, hogy ..egy helyes birói Ítéletben a jogosságot nem lehet és nem szabad szembe állítanunk a méltányossággal" (14. 1.) s in concreto, hogy . a helyes álláspont az, ha a méltányosságnak a valorizálási kérdések megoldása terén is csak azt a jelentőséget és súlyt tulajdonítjuk, mint a jogélet egyéb területein, hol ugyanis az ugy a jogügyleti akarat értelmezésénél, mint a törvényhely alkalmazásánál figyelembe veendő (17. 1.). Az „örök igazsága-okát is jó időről-időre újból leszegezni, mert különben könnyen feledésbe merülnek. Az örökjogi vonatkozású követelések valorizációja kapcsán szerző reámutat arra, hogy az idevágó bírói gyakorlat szerint a valorizálásnak nem előfeltétele a fizetési késedelem, s hogy e téren a tiszta indentitási szemlélet érvényesül. A végrendeleti juttatások azon a/, alapon is valorizálhatok, hogy az örökhagyó nyilván abban a fellevésben volt. hogy a juttatás összege az örökség megnyíltakor ugyan ;izt ;iz értéket fogja képviselni, mint az intézkedés meglételekor. Utal szerző a német RGB 2078. §-ára, amely szerint valamely végrendeleti rendelkezés akkor is megtámadható, ha az örökhagyói annak megtételére valamely körülmény bekövetkeztének, vagy be nem következtének téves feltételezése vagy reménye indította, "talán nem érdektelen reámutatni ezzel kapcsolatban arra. hogy a Beichsgerichl már egy 1923. évbeli határozatában az id. §-rá való hivatkozással kimondta, hogy ..nem lehel azt mondáin, hogy a pénzelértéktelenedés egyáltalán nem lehetne alapja a 2078. § 2. bek. szerinti megtámadásnak. Általában abból Kel! kiindulni, hogy aki a jövőre nézve vagyonjogi természetű intézkedéseket lesz. az eddi'ii értékviszonyok további fennállására számit, tehát azt reméli, hogy ebben az irány ban lényeges változások bekövetkezni nem fognak . . ." (Közölve a Jogállam 192-t. évf. 7. füzetében.) Már megítéli követelések utólagos valorizációjának szerző helyi adna attól függetlenül, hogy jogfentartás történt-e avagy sem. Ezl a magunk részéről csak bizonyos korlátok közi fogadhatjuk el. A jogbiztonság szem-