Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 3. szám - Dr. Újlaki Géza: A választott bíráskodás kézikönyve

48 KERESKEDELMI JOG 3. sz. pontját ugyanis semmiesetre sem szabad figyelmen kivül hagyni, már pedig ezt szerző álláspontjának korlátlan elfogadása, nézetünk szerint nagy mértékben veszélyeztetné. Más helyen (Polgári Jog 1926. évf* 6i és 9—10. sz.) már kifejtettük, hogy az anyagi igazság és jogbiztonság követelményei! oly módon ' tartjuk összeegyeztethetőknék, hogy egy bizonyos időponton tnl a valorizálatlan követelés jogfentartás nélküli elfogadásához, illetőleg a követelés valorizálatlan érvényesitéséhoz a jogvesztés szankcióját füznők. A kritikus időpont megválasztásánál irányadó szempont az lenne, hogy a fenforgó viszonyok figyelembevételével a hitelező kellő gondosságot tanusitott-e, Meghatározott fordulónapot természetesen csak irott jogszabály állapithatna meg, a fent jelzett szempontokat azonban a birói gyakorlat is figyelembe vehetné. SchuHtrtz Tibor könyve komoly és értékes gazdagodása valorizációs irodalmunknak. A gyakorlati szempontok mögött, amelyeket elsősorban tart szem előtt, szerencsésen vázolja tel egy-két vonással az elméleti hátteret; a je len állapot ismertetése kapcsán nem mulaszt el reámutatni a fejlődési folyamatra, amelynek az eredménye. A gyakorlati szempontok nem engedik, hogy a problémáknak legmélye re hatoljon, de gyakran észrevenni, mennyire nehezére esik ez az önmegtartóztatás. A való rizáeiós irodalomnak, és pedig nemcsak a ha zainak. hanem a külföldinek is. alapos isme rétét csak egy-egy odavetett megjegyzésben értékesítheti, gyakran éppen csak utalások alakjában. A munka rendszerességének mind ez kétségkívül előnyére szolgál, az olvasó azonban gyakran sajnálja, hogy az elméleti kifejtések és megvilágítások tekintetében csak futólag ismerkedhetik meg szerző eszmemenetével. Néhol mégis belebocsátkozik egyegy kérdés mélyebb elméleti kifejtésébe: ezek a könyvnek legszebb, legélvezetesehb részei. Dr. Újlaki Géza: A választott bíráskodás kézikönyve. Dr. Viükler János pécsi egyet, tanártól. Gyakorlati szempontból nagyon értékes és jelentős kézikönyv. Értékét különösen emeli az a tény, hogy szerző a legnagyobb részletességgel foglalkozik a választottbirósági szerződések érvényességével, azok tárgyával, s az eljárás minden Mozzanatával. A munka ez utóbbi részében szinte párhuzamban halad a Pp. rendszerével: perképesség, pertársaság, harmadik személyek részvétele, meghatalmazottak és ügyvédek, biztosíték, keresetlevél, megállapítási kereset, kézbesítés, kifogás, perbebocsátkozás, keresetváltoztatás, viszontkereset, beszámítás, tárgyalás, nyilvánosság, felszólalás az eljárás szabálytalansága ellen, bizonyítás, halasztás, mulasztás, az eljárás, lélbeszakadása, felfüggesztése, a választott bíróság határozatai, egyesség, költségek ismertetése követik egymást. (119—178. old.) Ha a választottbirósági szerződés érvényességére és tárgyára, nemkülönben a választott bíróság szabályszerű megalakítására vonatkozó előadást (1—118. öld.) a Pp.-nek a bíróság peralanyi minősége teltételeit rendező szabályaival próbáljuk helyettesíteni, a munka a választott bíráskodás rendszeres kézikönyvévé alakul. Előadása tiszta és világos, kijelentései feltűnően határozottak s az intézmény nagy szeretetéről tanúskodnak. Ugyanez látszik a magánjog és kereskedelmi jog vonatkozó jogszabályainak (178-^-191) s a jogvédelmi eszközöknek '196— 218) a kimerítő tárgyalásánál. Nem kívánunk a munka szép gyakorlati érlékéből semmit levonni, ha elméleti szempontból egy-két megjegyzést leszünk. Az intézménnyel szemben vallolt rendkívüli előszeretetnek, minden gyakorlati részkérdés feltétlen előnyös megoldási szándékának tudjuk be, hogy szerző azon elméleti álláspontjához, hogy: „a választolt bíróság eljárása magánbiráskodás", nem tud egészen bü maradni, s a gyakorlati kérdéseket is minden vonalon ennek megfelelő zárt causalitásban tárgyalni. Szükségesnek, nélkülözhetetlennek tartja szerző a választott bíráskodást, s felfogását többhelyütt különböző szempontok íigyelembevételével igyekszik indokolni, s mindezek mellett a választott bírák pártatlanságát hangsúlyozni. Nem feltűnő, ha ezen gondolatok hatása alatt szerzőnek az a meggyőződése igyekszik feltörni, hogy a gazdasági élet rendkívüli viszonyai között a törvénykezési élet csak a választott bíróságok utján tud az élet kiegészítő részévé válni. S így nem meglepő, sőt gondolatmenetének az eredeti állásponttól eltérő természetes következménye az a tanítás, hogy a választott bíróság akkor, „amikor a törvény rendelkezése alapján a bírói halalom gyakorlásában résztvesz. bár a rendes birói hatalom szervezetéből különállóan, de mégis mint a perrendi szervezet része" szerepel. Ezért lehetséges folytatólag az a tanítás, hogy a választott bíróság ítélete, „bár a választott bírák halalmukat a törvény engedélye alapján, magánmegbizás, magánjogi szerződés alapján gyakorolják'", közokirat. Ezért lehetséges végül, hogy míg a munka elején a magánbiráskodást az autonóm bíráskodással legalább alternativilásban látjuk, addig a munka végén a két fogalom egységes tényálhidékként áll előttünk: ..Az állami bíróságok tekintélyének", — mondja ugyanis szerző — „nem árthat, ha a lelek magánjogi viszonyaikból folyó vitás ügyeikben a választott bíróság intézménye utján bizonyos autonómiával rendelkeznek." Ha Újlaki Géza az önkormányzati elvvel, annak történeti alakulásával részletesebben foglalkozik, meg vagyunk győződve, hogy elméleti álláspontján többhelyütt változtatni fog anélkül, hogy a választott bíráskodás intézménye iránt táplált előszeretetét befolyásolná. Mert egyet nem szabad szem elöl tévesztenünk: a választott bíróságok nem lehelnek hivatva a rendes bíróságok hibáit szabályként pótolni, s megfordítva a rendes bíróságok a választolt bíróságok felügyeleti halóságaikén t műk ödni.