Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 3. szám - A valorizáció körül. Széljegyzetek dr. Schwartz Tibor könyvéhez

46 KERESKEDELMI JOG 3. sz. dákra: kunkról esetben felperes egy külföldi, mégpedig a háború alatt velünk ellenséges államnak egy nagy verseny vállalata, mely ugyan a háború előtt hazánkba gyártmányait importálta, a háború alatt azonban ez lehetetlenné vált, később pedig a vámtételek voltak oly magasak, hogy az árut nálunk nem hozta forgalomba. Nem vitás tény azonban az, hogy a keresettel fellépése idején árui a szomszédos Ausztriában forgalomban voltak. Alperes azt vitatta, hogy felperes neki nem versenytársa, mert hisz a háború alatt ténylegesen és jogilag, később pedig gazdasági okokból nem hozhatván be áruit az országba, őt a magyarországi versenyben nem lehet érdekeltnek tekinteni. A bíróság nagyon helyesen nem fogadta el alperesnek ezt a védekezését, mert hisz nem felperes hibájából nem tudott hozzánk jönni; másrészt pedig az a körülmény, hogy ha nem is Magyarországon, de a szomszéd államban, amellyel mi oly élénk összeköttetésben állunk, cikkeivel (világmárkáról van szó) versenyt folytat, akkor a szomszédos Magyarországon folytatott tisztességtelen versenyben határozottan érdekeltnek mondható. Vagy vegyük a kérdést másik oldaláról. Valakinek be van lajstromozva védjegye szappanárura. Alperes ezzel a védjeggyel nem szappanárut. hanem pld. illatszert vagy szájvizet és egyéb droguacikkeket hoz forgalomba. Alperes azzal védekezik, hogy felperes keresete már azért is elutasítandó, mert nem versenytársa, meri hisz ő nem is hasonló cikkein használja az inkriminált árujelzést. A kifogás elutasittatott. mert nem kétséges, hogy az illatszerek és droguaeikkek ugyanoly üzletben szoktak árusittatni. mint a szappanáruk, toalettszappanok és így felperes márkájával űzött ezt a visszaélést nem tartozik tűrni. Hogy a német joggyakorlat mily messze megy e tekintetben, érdekesen illusztrálja Prof. Adler. aki tavaly itt tartott felolvasásában felemiitette a 471l-es kölni víznek perét egy cég ellen, mely 471 l-es árujelzéssel cipőtisztító szert hozott forgalomba; a német bíróság alperest tisztességtelen versenyben elmarasztalta, mert nem köteles tűrni egy bevezetett márkának a tulajdonosa azt. hogy valaki márkájának hírnevét, még ha cipőtisztitószeren is, rontsa. Még érdekesebb az a bírói Ítélet, melyet a berlini bíróság az Osramperben hozott. Ismeretes a világszerte elterjedt Osram izzólámpa. Valaki, akit történetesen Osramnak hívtak, Osram töltőtolltartót kezdett forgalomba hozni. Az Osram izzófénygyár tisztességtelen verseny miatt bepanaszolta és a bíróság a keresetnek helyt adott azzal az indokolással, hogy az Osram ugyan a forgalomban csupán mint izzófény vált ismertté, azonban a háboruuláni idők megmutatták, hogy nagy gyárak az eddigiektől jóval eltérő cikkek gyártására is szoktak berendezkedni és így nem lévén kizárva. hogy az Üsram-gyár valamikor arra is be akar rendezkedni, nem köteles tűrni, hogy valaki az ő árujelzésével más árucikket hoz zon forgalomba. (Folyt, köv.) A valorizáció körül. (Széljegyzetek (/;•. Schíúartz Tibor kir. törvényszéki bíró könyuéhez)* Irta: Dr. Fenyves Béla. A bírói halalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. törvénycikk szerint a biró a törvények, törvényerejű rendeletek és szokások szerint tartozik ítélni; A jogszabálynak a konkrét esetre való alkalmazása, hozzáidomitása természel szerüleg a jogszabály magyarázatával jár. A jogszabály magyarázata a biró joga és kötelessége, de visszaélés lenne e joggal, megszegése lenne e kötelességnek, ha magyarázata szembehelyezkednék a jogszabály intencióival. A magyarázat feladata éppen annak kiderítése, hogyha a jogszabály megalkotója a konkrét esetet szabályozta volna, milyen jogszabályt alkotott volna. Ha a biró ezt a princípiumot nem tartja szem előtt, ugy eljárása nem jogszabály alkalniazás, hanem jogszabálya/Ao/rí.s, tehá) olyan funkció, amelynek betöltése nem tartozik hatáskörébe. Ámde mit tegyen a biró, ha az élet soha nem képzelt tényállásokat vet elébe s ő megoldásuk elől ki nem térhet? Sem törvény, sem rendek1!, sem jogszokás: a biró az előtt a probléma előtt áll, hogy mely esetben sérti meg kötelességét: akkor-e. ha a maga belső igazságát szolgálja és szolgáltatja, mert a törvény azt nem tiltja, avagy akkor, ha ezt a belső igazságát háttérbe szorítja, mert a törvény azt elő nem irja? Vájjon jogszabállyá emelje-e saját véleményét, avagy tartsa távol magától a problémát a ..nincsen olyan jogszabály . . ." kényelmes formidájáva 1 ? Az utolsó évtized bírája ezt a problémái nem kerülhette ki, ezzel a problémával meg kellett birkóznia. A törvényhozó hallgatott s mind bizonyosabbá vált, hogy az uj helyzetek megoldásának szövevényes utjain nem lesz támogatója; de másrészt érezte, mert éreznie kellett, hogy az igazság, amelyet lelkének belülről és a közvéleménynek kívülről jövő nyomása alatt szolgáltat, nem jog a szónak klaszs-ikus értelmében, hanem csak vélemény, ha mindjárt mind szélesebb körök mind méIvebb meggyőződésből fakadt is. De ha érezte is ennek a helyzetnek kínos voltát, ha át is látta, hogy égy soha nem sejlett felelőssel; pluszt vesz macára, az anyagi igazság belső * -t valorizációs kérdések fejlődése és kialakulása, különös tekintettel ci birói gyakorlatra. Budapest: ! Franklin, 1<>27. 133 1.