Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 3. szám - A kézi zálogtárgy átadottnak mikor tekinthető. (Kt.302.pr.)

3. sz. óvása végett maga után vonja annak törvénynyel szabályozását, hogy felismerhető legyen; az adós mely ingói azok, amelyeket ingó jelzálogul kijelölt s amelyekre átadás nélkül is zálogjog szerezhető. Ilyen irányú törvényjavaslat nálunk is a képviselőház előtt fekszik. A joggyakorlatban az átadás fogalma egyenlő volt a zálogtárgy feletti tényleges hatalommal; elégséges idevonatkozókig a kir. Kúria 1912. október 29-én 422. v. és 1916. szeptember 7-én Rp. IV. 735. sz. a. határozatait felidézni. Az előbbi azt mondja: „minthogy a kézizálog éppen ama természeténél fogva, hogy abból a hitelező magát a zálog által biztosított követelésére nézve minden más hitelezőt megelőzőleg kielégítheti, csak azon esetben szolgálhat külön kielégítési alapul a zálogba vevőnek, ha az a zálogtárgyal birtokában vagy rendelkezése alatt tartja; minthogy felperes az ingókból álló zálogot birtoka és rendelkezése alul kibocsátotta . . . eszerint felperesnek nincsen olyan joga, amelynél fogva az ingókból követelésére nézve igényelhetné a külön kielégittetését." A második helyen idézett kúriai Ítélet pedig ezt a kijelentést tartalmazza: ,.a KT. 302. §-a szerint ingók elzálogosításánál elegendő, de szükséges is, hogy a kézizálog a hitelezőnek Vagy az ő részére harmadiknak átadassék. Az átadás módját a KT. nem szabályozza, ezért e részben annak 1. £-ához képest az általános magánjog elvei alkalmazandók. Ezek szerint a zálogjog nemcsak kézről-kézre való átadás által, hanem jelképileg is megszerezhető oly módon, hogy az mindenki által könnyen fel ismerhető. Már pedig S. L. (felperes megbízottja) által kifejtett tevékenység olyan lényleges uralmat létesített az alperes cég üzleti ingói fölött, ami a jelképes átadást tel jesen kimeríti és így a törvény értelmében kézizálog megszerzésére alkalmas."' Az említett tevékenység pedig az Ítélet szerint abból állott, hogy S. L. mint felperes által kiküldött ellenőrző közeg az alperesi áruiaktárt zár alatt tartotta, abban árul ő helyezett el. abból árut ő adott ki, a bevételt ő eszközölte és a kiadásokat ő teljesítette és a raktárkulcsok egyedül nála voltak. A Hiteljogi Döntvénytár VII. k. 83. sz. a. és IX. k. 8. sz. a. közölt két kúriai Ítélet, amelyek szerint a zálogadós használatában hagyott zálogtárgyak felett is érvényes kézizálogjog keletkezeti és fennállott, azért nem ronthatja le az idézett határozatokban érvényre jutott felfogást, mert a két Ítélet erdélyi esetekre vonatkozik, amelyekben az osztrák polgári törvénykönyv 452. §-ára történik hivatkozás, mint amely megengedi a jel képes megjelölést és az igy megjelölt zálogtárgynak a zálogadós birtokában hagyását. A kézizálogtárgynak a záloghitelező tényleges halalmába adása a római jogtól kezdve máig minden európai jogrendszerben a zálogjog, mint dologi jog megalapításának mellőzhetetlen kelléke: ennek pedig az a jogpolitikai indoka, hogy a zálogadóssal jogviszonyba jutó harmadik jóhiszemű személvek jogos érdekét is kell védeni s nem lehel megengedni, hogy ezek a fel nem ismerhető elzálogosítás következtében kárt valljanak és ezzel a forgalmi élet biztonsága kockára télessék. Azok a kísérletek, amelyek az ingó jelzálog megvalósítását tűzték ki célul, szintén mellőzhetetlennek tartják a forgalmi élet biz tonságának megvédését s a jelképes elzálogosítást nyilvánossági jelleggel kívánják felruházni (lajstromozás), avagy pedig a bar madik jóhiszemű személyekkel szemben a dologi hatás kiküszöbölését javasolják. A legnagyobb meglepetéssel kell tehát megállapítani, hogv a kir. Kúria 1927. október 25-én P. IV. 1868/1927. kelt határozatában annak hangoztatása mellett, hogy a kézizálogjog megállapításához szükséges a zálogtárgy nak a záloghitelező vagy az ő nevében harmadik személy részére átadása, — mégis a zálogadós birtokában s rendelkezése alatt hagyott ingókra vonatkozóan a zálogjog érvényes fennállását kimondta. Még meglepőbb az 1927. dec. 6-án P. IV. 4444. sz. a. kelt határozata, amely még átadási sem követel, hanem elégségesnek tartja a zálogjog érvényes létrejöttéhez, ha ,,a tényekből okszerűen azt kell következtetni, miszerint a felek akarata arra irányult, hogy a szóban forgó gőzgép a felperes részére zálogként lekötöttnek és részére átadottnak tekintessék.*" Mind a két határozat önkénytelenül is kihívja a bírálatot, mert ellentétben van a tételes törvénnyel, veszélyezteti a forgalom biztonságát és a már rég eltemetett akaratelmélet útvesztőjébe akarja juttatni a legvilágosabb jogszabályokat. A dologi jog érvényes létrejöttének két előfeltétele van: az érvényes jogcím és az át adás. A felek megegyező akaratának kifejezésre juttatása, hogy ők az átadási megtörténtnek akarják tekinteni, nem pótolja a hiányzó átadást. Átadás (tradíció) nélkül pedig nem jön létre az egyébként létrehozni szándékolt dologi jog. A tételes jogban nem egyedül az a döntő, hogy mit akartak a felek nyilatkozataikkal, vagy cselekvéseikkel elérni, hanem hogy a nyilatkozatokat avagy cselekvést milyen jogi hatással ruházta fel a tárgyi jog: a jogszabály. Hiába akarták a felek átadottnak tekinteni a zálogtárgyat, ha a törvény valóságos átadási követel, akkor nem elég az átadottnak tekintetni kívánt akarat nyilvánítás, hanem szükséges még az átadás is, amely nélkül a dologi jog. adott esetben a kézizálogjog nem keletkezik, vagyis nem jön létre a mindenkivel szemben hatályos dologi