Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 3. szám - Kézizálog - átadás nélkül

40 KERESKEDELMI JOG 3. sz. jog. A kir. Kúria 4444/1927. sz. határozatában kiemeli, hogy a meg nem támadott Ítéleti tényállás szerint a zálogtárgynak a hitelező felperes birtokába való tényleges átadása nem történt meg, a jogi indokolásban pedig maga is hangsúlyozza, hogy zálogjog megállapításához a Kt. 302. §-a értelmében szükséges, hogy a tulajdonos a dolgot a hitelezőnek átadja; mégis, mert a lelek akarata arra irányult, hogy a zálogtárgy a felperes rés/érc zálogként lekötöttnek és részére átadottnak tekintessék, a zálogszerződést, amelynek hatályát nem befolyásolja az, hogy annak tárgya az adósok használatában hagyatott, érvénye sen létrejöttnek tekinti. Ámde átadás nélkül nincs érvényes zálogjog; az átadás meg nem történtét viszont a kir. Kúria maga megállapítja. Hogyan lehetséges tehát megállapítani azt, hogy felperes az alperesekkel szemben mégis megszerezte a zálogjogot? Mivel azonban a kir. Kúriának 4444/1927. sz. és az előző számban közölt határozata azt hangsúlyozza, hogy a felek közt a zálogszerződés jött érvényesen létre s hogy a zálogjogot az alperesekkel szemben kell hatályosnak tekinteni, arra is lehet gondolni, hogy a kir. Kúria csak azt a kötelmi jogi ügyletet bírálta el, amely a felek közt abban a tekintetben jött létre, hogy az alperesek a birtokukban levő gőzgépet zálogul kívánták lekötni; erre a jogügyletre állapította meg. hogy az érvényesen létrejött; és ezt a jogügyletet mondja zálogszerződésnek, szemben a dologi joghatású zálogjoggal, amely átadás hiányában nem létesült, és mindezek jogkövetkezményéül azt kívánta ítélettel meghatározni, hogy a felperes az alperesekkel kötött szerződés alapján tőlük követelheti, hogy ezek most már tűrjék, hogy felperes a szerződéssel zálogtárgyul odaígért, de át nem adott, jelenleg is birtokukban lévő ingóságból, amelynek átadását követelhetné, kielégítést szerezhessen, persze harmadik jóhiszemű személyek időközben szerzett jogainak sérelme nélkül. De akkor nem lelt volna szabad azt az Ítéleti kijelentést tenni, hogy felperes már zálogjogot szerzett. Ezt a zálogjogot a felperes csak az ítélet végrehajtásával szerzi meg; hiszen amíg átadás nincs, addig a zálogul való lekötés csak személyes kötelem inter partes és nem abszolút hatályú dologi jog. Az 1868/1927. sz. Ítéletben a kir. Kúria azl állapította meg. hogy az átadás azáltal történt meg, hogy az adós a birtokában s rendelkezésére maradt 25 darab csikónak járlatlevelét a hitelezőnek átadta és ezzel kifejezést nyert az adósnak a zálog tárgyát illető leköliöttsége és a zálogtárgyak a hitelező befolvása és rendelkezési körébe jutása. Ám ez a lekötöttség csak a felek közt érvényesül; harmadik jóhiszemű személy nem tartózik elismerni azl a lekötöttséget, amelyről tudomást szerezni módjában nem áll. ellenben tudja, hogy tételes jogszabály értelmében kézizálog a zálogtárgynak a kötelező tényleges hatalma alá adása nélkül nem keletkezhetik érvényesen. Ha a kir. Kúria felfogása a birói joggyakorlatban érvényre jutna, akkor eltekintve attól, hogy az a lételes törvénnyel ellenkezik, a legnagyobb jogbizonytalanság állana elő a hitelélet terén s tág tere nyílnék a sokféle visszaélésnek. A kir. Kúria fejlesztheti a jogot, de tételes törvényi hatályon kivül nem helyezhet s ezen az alapon nem teremtheti meg az ingó jelzálogot, amelynek biztositékái: a nyilvánosságot nem tudja biztosítani, mert általános kötelező jogszabályban nem állithatja fel ezt a biztosítékot. Ez a törvényhozás feladata. Éppen ezért célszerűnek mutatkozott az első fecskék megjelenésénél arra utalni, hogy ily módon nem teremthető meg az ingó jelzálog tavasza, ellenben a forgalmi életben a hitel biztonsága lesz veszélyeztetve, ha a bírált joggyakorlat állandósulna. Kézizálog — átadás nélkül. Irta: Dr. György Ernő, az OHE igazgatója. A Kereskedelmi Jog legutolsó száma a kereskedelmi forgalomban előforduló biztositékszerzési módokat tárgyaló dolgozatomról megemlékezvén, hiányolja, hogy e munkámban a kézizálog körül kifejlődő ujabb joggyakorlatról említést nem tettem. Nem egyszerűen csak e reklamációnak kívánok itt most megfelelni. Magam is igen fontosnak és szükségesnek látom a felvetett kérdés tárgyalását, amely gyakorlati szempontból nézve is a hitelélet egyik legnagyobb jelentőségű és legnagyobb kihatású problémájához vezet. Két kérdés vár itt válaszra. Az egyik, hogy mit jelent a Kúria IV. tanácsának a K. J. decemberi és februári számában hozott P. IV. 1868. és 4444. ex 1927. sz. döntése a kézizálogra vonatkozó joggyakorlat alakulása szempontjából? Másrészt, melyek azok a jogpolitikai kívánalmak, amelyek a kézizálogjog kialakulása szempontjából a gazdasági élet eleven igényei szempontjából támaszthatók? A két birói döntés közül az egyik: P. IV. 1868/1927. sz. ítélet, lényegében nem monö ujat. Előrebocsátván a K. T. 302. §-ának szövegét, melynek értelmében a kézizálogul lekötött ingó a záloghitelezőnek, vagy az ő részére egy harmadiknak kell, hogy átadassék — megállapítja a konkrét esetben, hogy a zálogul lekötött csikók a hitelező megbízottja utján a helyszínen egyenként történi kijelölés és megszemlélés utján zálogba vé-