Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1928 / 1. szám - Dr. Katona Gábor: A csődtörvény kézikönyve [Könyvismertetés]
1. sz. KERESKEDELMI JOG 19 kamatkikötést tartalmaz s ezzel az írásos kikötéssel szemben az anyagi jog szabályai értelmében nem vehető figyelembe a ténymegállapítás alapjául vett szóbeli megállapodás. Az alperesek támadása azonban alaptalan. A fellebbezési bíróság a Pp. 270. §-ának megfelelően mérlegelte a tárgyalás és bizonyítás anyagát s miután a törvény nem zárja el a bíróságot attól, hogy érdekeltnek mutatkozó tanuk vallomását is elfogadja bizonyítéknak, a törvényszerű mérlegeléssel megállapított tényállás nem lehet felülvizsgálat tárgya. De nem is iratellenes a ténymegállapítás. A 2. alatti okirat a kamat nagyságának meghatározása nélkül a kamatról csak ugy rendelkezik, hogy az alperesek a mindenkor kikötött kamatot* tartoznak megfizetni és ezért, valamint arra való tekintettel, hogy a meg nem támadott tényállás szerint a kölcsön folyósításakor 20%-nak megfelelő kamat vonatott le előre és végül arra tekintettel, hogy a kamatlábnak a nem váltótartozásról kiállított 2. a. okirat bekebelezési záradékában 8%-ban történt meghatározása elfogadható indokát találja az 1877:VIII. t.-c. 3. §-ában foglalt rendelkezésben — az a 8%-os kikötés nem tekinthető ellentétben állónak a fellebbezési bíróság által bizonyítottnak vett szóbeli megállapodással. Az 1877:VIII. t.-e. 9. §-ának a) pontja szerint a törvénycikk határozmányai nem alkalmazhatók váltókövetelésekre, nem nyerhet tehát alkalmazást a törvény 5. §-a utolsó bekezdésének nz a rendelkezése sem. hogy a törvényes kamaton leiül előre levont kamatok a tőkéből levont öszszegnek tekintendők. A kifejtettekre tekintettel nem sért jogszabályt a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy a váltó lejáratától csak 6% kamatot itélt meg, viszont a lejáratelőtti időre kamat fejében előre levont összeget a fentiek szerint megállapított tőketartozás után 20%-os kamatra elszámolandó összegként vette figyelembe. 15. Az óvásfeltételi idő betartása (V. T. 102. §.) nem érvényességi kellék. Ha tehát adós az ellen nem tiltakozott és érdemben nyilatkozott, az óvás hatályosan vétetett fel. (Kúria P. VII. 497/1927. sz. a. 1927 nov. 11-én.) Indokok: A fellebbezési bíróság helyes ok l e jlése alapján magából az óvás tartalmából kétségtelenül megállapítható, hogy az óvás a V. T. 41. §-ának megfelelően a lejárai napján déli 12 óra után vélelett fel s igv csak az a kérdés volt elbírálandó, hogy szabálvlailannak tekintendő-e az óvás amiatt, mert a V. T. 102. §-a ellenére nem a/ ott előirt időben vétetett fel. Az állandó bírói gyakorlat értelmében a V. T. 102. §-ában az óvásfeltétel idejére nézve foglal! korlátozás nem órvényességi kellék és csak annak javára szolgál, aki ellen a váltócselekmény teljesítendő; ha Ijihál az óvatolt személy nem tesz kifogást az ellen, hogy a váltó 2 óra előtt mulattatott he. sőt azzal, hogv az óvatoló személy felszólítására érdemben nyilatkozott — az óvásnak a törvényben előirt időhatáron kívül való felvételébe beleegyezett — az óvás hatályosan vétetett lel. Megfelel tehát az anyagi jognak a fellebbezési bíróságnak az a dönlé*'. hogy a/ óvási hatályosnak mondotta ki. Tőzsde. 16. Nincs oly jogszabály, amely szerint a tőzsdei áruUzleti szokásoknak valamely ügyletre alkalmazása csak a tőzsdebiróság illetékességének kikötésével együtt köthető ki, nincs tehát alapja annak a felperesi felülvizsgálati álláspontnak, hogy miután a bíróság a pergátló kifogás tárgyában hozott Ítéletével a tőzsdebiróság illetékességének kikötését hatálytalannak mondta ki, ezzel érvényét vesztette a kereset alapjául szolgáló kötjegynek a tőzsdei szokások alkalmazását kikötő rendelkezése is. — A magánjogi követelések elévülésére meghatározott törvényes elévülési határidők praeclusivek, azaz az elévülési határidő utolsó napjának leteltével az elévülés bekövetkezik, tekintet nélkül arra, hogy az a nap vasárnapra vagy ünnepnapra esik-e. i Kúria P. VII. 9090/1926. sz. a. 1927 nov. 4-én.) Indokok: A K. T.-nek az ügyletek teljesítésére és a Pp.-nek a perbeli cselekmények teljesítésére vonatkozó azok a rendelkezései, hogy amennyiben a teljesítési határidő utolsó napja vasárnapra vagy ünnepnapra esik. az ügylet, illetőleg a perbeli cselekmény a következő köznapon is teljesíthető — éppen kivételes voltukra tekintettel megszoritólag lévén értélmezendők, — külön törvényes jogszabály hiányában analógia utján sem alkalmazhatók a magánjogi követelések elévülési határidejére. A fellebbezési bíróság tehát az anyagi jognak megfelelően döntött annak kimondásával, hogy a tőzsdei áruüzleti szokások 70. §-ában az ügylet nemteljesitése miatt támasztható kártérítési igény érvényesítésére megszabott 90. napi határidő a jelen esetben már 1923. évi július hó 29. napjával letelt annak ellenére, hogy ez a nap Péter és Pál napjára, tehát Gergely-naptár szerinti közönséges ünnepnapra esett. Alaptalan végül a felperesnek az általa ajánlott bizonyítás mellőzése miatt alaki jogszabálysértés miatt emelt panasza is, mert az a körülmény, hogy a tőzsdebiróság gyakorlata hasonló esetben az elévülési csak a határidő utolsó napja utáni köznapon tekinti befejezettnek — még valósága esetén is közömbös a jogkérdés elbírálásánál s ezért a fellebbezési bíróság a bizonyítás mellőzésével nem sérteti jogszabályt. Csőd. 17. Különféle megtámadási okok jogalapjai. — Zálogjog megtámadása nélkül az azzal biztosított követelés kifizetése sem támadható meg. i Kúria P. VII. 1484/1927. sz. a. 1927 nov. 17-én.*! Indokok: De nem támadható meg a közadós és az alperes közt 1924 április 28-án létesült ügylet a (Is. T. 2 7. §-ának 1. vagy 2. pontja alapján sem, mert az ügylet megkötésének fenti időpontjától a csődöt eredményező kényszeregyezségi eljárás megindításának időpontjáig 1924 október 31-ig hat hónapnál hosszabb idő telt el s így a fellebbezési bíróság ítéletének helyes indokolása szerint a 27. § utolsó bekezdése értelmében nem szolgálhal a megtámadás indokául a felperes által vitatott az a körülmény, hogy a közadós az ügylet megkötése idején a fizetéseit az alperes Indiával már megszüntette.