Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 1. szám - Néhány észrevétel a valorizációs törvényjavaslatra

1. sz. KERESKEDELMI JOG 3 mitottak, ami különösen szembetűnő, ha arra gondolunk, hogy az áru feladója a viteldijat jó koronában fizette volt meg, és — ha kitűnik, hogy túlsókat űzetett, ami gyakori eset — a vasút a visszatérítést csak elértéktelenedett koronában köteles teljesíteni. Nem sérti-e ez minden embernek az igazságérzetét? Németországban a vasúttal szemben a bíróságok ugy valorizálnak, mint más ügytéllel szemben; sőt még Lengyelország is valorizál, mégpedig előir a lengyel torvény egy 10%-os maximumot. Nem lehetne-e nálunk is a teljes negáció helyett ily maximumot — pl. 15—20% — elŐirni? ha már nem akarják e kérdés eldöntését szabadon a biró ságokra bízni, ami a legjobb lenne. Ez a rendelkezés a nemzetközi fuvarozás eseteire nem vonatkozik, ami helyes, csakhogy ezáltal a külföldi jobb helyzetbe kerül, mint a belföldi, ami visszás dolog. A 13. §. harmadik bekezdése értelmében a kiegyenlített pénztartozás valorizálása csak akkor kélhető, ha a hitelező ,,az átértékelésre irányuló követeiéséf fentartótta. Ehhez a rendelkezéshez hozzájárulni két okból nem lehet. Először azért, mert fontos az, vájjon mikor teljesített az adós. Ha ugyanis a teljesítés még akkor történt, mikor valorizációról még szó sem volt, akkor ez a rendelkezés nyilván igazságtalan és értelemnélküli is, mert hogyan tartson fenn a hitelező valamely jogot, amely még nem is létezett? Ezért, ha ezt a rendelkezést fentartják, okvetlenül szükséges bizonyos határidőt megjelölni, amelyen belül a teljesítésnek történnie kellett. De másodszor azért sem fogadhaló el ez a rendelkezés, mivel magánjogunk (kivéve a keresk; jognak — ide nem tartozó — néhány esetét) ily jogfentartást nem ismer; a törvényjavaslat ezzel behoz oly uj jogi momentumot, amely eddigi jogunkon nem alapul és a bírói gyakorlattal sem egyezik meg. mivel ez utóbbi túlnyomó részben a jogfen tartástól eltekint. Különben arról nyertem értesülést, hogy a jogügyi bizottság módosítást eszközölt e rendelkezésen az általam jelzett irányban. A törvényjavaslat 14. azt a fokozatos rendelkezést tartalmazza, hogy az ítélettel megállapított pénztartozás is valorizálható. Ez a rendelkezés helyes ugyan, de a magán alkalmazottak nyugdija valorizálásáról szóló 1926:XYI. t.-e. 14. §, ötödik bekezdésében foglalt rendelkezéssel kapcsolatosan kételyekre adhat alkalmat. Ez az utóbbi ugyanis ugy rendelkezik, hogy ha a törvény életbelépése előtt az alkalmazott nyugdiját Ítélet állapította meg. akkor nem az illető vállalat arányszáma, hanem az ítélet szerint fizetendő a járandóság. Hogy ez mikép értelmezendő, vitás lehet. Egy alkalmazott ugyanis, akinek az ítélet 50%-os nyugdijat állapított meg, perújítással élt azon az alapon, hogy a munkaadó vállalat arányszáma 60%, kéri a különbözet megítélését, mert nézete szerint az ítélet csak akkor irányadó, ha az arányszám kisebb, mint az ítélet által megítélt százalék, míg a vállalat felfogása az, hogy a törvény rendelkezése szerint csak az ítélet irányadó, eltekintve az arányszámtól. Értesülésem szerint a Kúriánál ez a vitás kérdés ugy lett eldöntve, hogy a perújításnak ilyen esetben helye van és az idézett 14. íj. ötödik bekezdése ugy értelmezendő, hogy ez a rendelkezés az alkalmazott érdekében van felvéve és az Ítélet irányadónak csak akkor marad, ha az arányszám kisebb, mint az ítéletben megállapított százalék. Vájjon ez a magyarázata a törvénynek helyes-e, ebben a kérdésben ezúttal nem foglalok állást, de nagyon kívánatos lett volna ezt a rendelkezést világosabban szövegezni, annál is inkább, mivel a felmerülő nehézséget még növeli a törvényjavaslatnak fent idézett 14. §-a, mely általában Ítélettel megállapított tartozást (nyugdijat is?) valorizálhatónak mond ki. Mint későbbi törvény az előző (1926:XVI. t.-c.) törvény rendelkezésének derogálhat? Vagy az 1926:XVI. t.-c. lesz speciális, amelynek a későbbi általános törvény nem derogál? Nem tudom. De az bizonyos, hogy igen tanácsos lesz a két törvény rendelkezéseit összhangzásba hozni a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával. A törvényjavaslatnak még számos más rendelkezése várna megbeszélésre. Ez azonban ezúttal nem tehető meg. mert ha a fent érintett kérdések az általam felhozott érte lemben megoldást nyernek, akkor azzal sok más részletkérdése a törvényjavaslatnak implicite szintén meg lesz oldva és a törvényjavaslat többi részeinek megbeszélése különben is tulmesszire vezetne. A következőkel azonban még meg kell jegyeznem: Ha a törvényjavaslatból ugy. amint az most az országgyűlés előtt van. törvény lesz. annak több hátrányos, mint előnyös következménye lesz. Erről a törvényjavaslatról igazán el lehel azt mondani, hogy ami jó, az nincs benne, ami benne van, az nem jó. Gondoljunk csak arra, hogy ez a törvény mily nagy mértékben fogja a judikaturánka! visszafejleszteni. A kölcsöntartozások, ame Iveket ezidőszerint bíróságaink — kevés kivételtől eltekintve — valorizálnak, ezután kiesnek a valorizálás alól; ugyanígy lesz ez az állammal, törvényhatósággal, községgel, vasuttíil szemben eddig gyakorolt valorizálással. Ugyanez lesz továbbá a következmény, hogyha kikötés után csak akkor lesz valorizálás, ha az ..határozottan'- történt: továbbá a joglentartás és vétkes késedelem káros