Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 1. szám - A kereskedelmi társaságok reformja

4 KERESKEDELMI JOG 1. sz. tana. amely már ki volt küszöbölve, megint be fog vonulni judikaturánkba. Mindez pedig kiszámithatlan hátrányt fog maga után vonni. A judikaturánk nagy küzdelem után megállapította már a valorizációs jogot. Ez most már mind hatályon lesz helyezne? Ezt el sem lehet képzelni. Az igazszágszolgáltatásunkba vetett hit ily módon nagy mértékben meg lesz ingatható, ez pedig nem lehel feladata a törvénynek. Ehhez járul még a következő: A pengőértékről szóló 1925:XXXV. t.-c. 26. §-a "kijelenti, hogy ez a törvény nem érinti ..azokat a jogszabályokat, amelyek értelmében a koronára szóló pénztartozásokat átértékelve kell megfizetni". Vagyis ez a törvény a judikatura által megteremtett valorizációs jogszabályokat kifejezetten fentartotta. Most már jöjjön egy valorizációs törvény, amely a judikaturát — amint fent kimutattam — nagyrészben eltörli? Akkor a hozandó valorizációs törvény egyenes ellentétbe kerül az 1925:XXXV. t.-c. 26. §-ával. Ez sem lehet feladata egy törvénynek. Ha ennek a szerencsétlen törvényjavaslatnak tárgyalásába nem vittek volna bele annyi politikumot, akkor talán az itt érintett kérdésekkel is foglalkoztak volna és rájöttek volna önként arra, hogy. ha már akkor, amikor a valorizációs probléma felmerült, törvényt nem hoztak, most se hozzanak, mert felesleges, miután a birói gyakorlat egy helyes valorizációs jogot megteremtett. Ha pedig egyes kérdéseket — pl. életbiztosítási szerződésből folyó követelést, bankok ügyét, stb. — törvény által szabályozandóknak vélik, ezt tegyék meg, de egyebekben ne változtassanak a mai valorizációs jogállapoton. A kereskedelmi társaságok reformja. Irta: Dr. Hallá Aurél keresk. min. osztálytanácsos Körülbelül egy esztendeje annak, hogy Kuncz Ödön dr. egyetemi tanárnak nagyszabású müve: ,,A részvénytársaságokról, a szövetkezetekről és korlátolt felelősségű társaságról szóló törvénytervezete" közkézen forog. A tervezet gerince a részvénytársaságra vonatkozó rész és bizonyos mértékig ennek alapvető rendelkezéseihez simul a szövetkezetekről és a korlátolt felelősségű társaságokról szóló résznek a jogi felépítése. Ez okból, de talán azért is, mert a gazdasági élet széles rétegeit közvetlenebbül inkább a részvénytársasági reform érinti, a tervezet közzététele után megindult vita folyamán ugy a gyakorlati, mint elméleti jogászok és közgazdászok, de a jogi és közgazdasági célú tudományos egyesületek is elsősorban a tervezetnek a részvénytársaságra vonatkozó részét vették beható vizsgálat és alapos bírálat alá. Az elhangzott bírálatok eredményeként az érdekeltek között leszürődött és kialakult az a meggyőződés, hogy a részvénytársaság szabályozásáról a tervezetben foglalt rendelkezések a közgazdasági életben káros következmények nélkül alig valósíthatók meg s ugy látszik, e felfogás hatása alatt következett be azután az, hogy a Magyar Jogászegylet és a Közgazdasági társaság együttes üléséhen a részvénytársasági tervezetről megkezdett, de a nyár elején befejezés nélkül maradt vita az őszi ülésszakon már nem folytatódott tovább, hanem megkezdődött a korlátolt felelősségű társaságokról szóló tervezetnek bírálat alá vétele. A részvénytársasági tervezetet tárgyaló vitának abbanhagyásából, de a korlátolt felelősségű társaság tervezetéről tartott sorozatos előadások folyamán elhangzottakból is arra lehet következtetni, hogy az érdekelt jogi és gazdasági köröknek egy, időközben nyilvánosságra jutott tény elkerülte a figyelmét, illetve, ha nem is kerülte el, annak nem tulajdonítottak kellő fontosságot és nem mérlegelték kellően annak jelentőségét. Az történt nevezetesen, hogy szeptember havában az igazságügyminiszter urnák a napilapokban megjelent nyilatkozata szerint a kormány az emiilett tervezetek tekintetében a hivatalos állásfoglalást a kereskedelemügyi minisztérium hatáskörébe utalta. Ha e meg nem cáfolt nyilatkozat lényegét behatóbban megvizsgáljuk, abból főleg két irányban vonható le fontos következtetés. Éspedig: a) a kormány a kereskedelmi társaságok reformját nem ejtette el, tehát nem helyes irányban alakult ki az a felfogás sem. amely szerint a részvénytársaság reformja elejtettnek volna tekinthető: b) a tervezettel érintett társaságokra vonatkozó állásfoglalás a jogi megfontolások melleit különösen közgazdasági érdekekkel fog számolni, vagyis a reformnál főleg a közgazdasági szempontok fognak érvényesülni. Hogy a kormány a társasági, különösen a részvénytársasági reformot miért tartja megvalósitandónak, illetékes helyről nyilatkozat nem hangzott el. Ha azonban íiegyelembe vesszük a jogi és gazdasági köröknek évtizedek óta a reformra irányuló törekvését s a jelenlegi tervezettel szemben is elhangzott bírálatokat, — amelyek a reformot általában szintén szükségesnek tartották s a bírálók között csupán a reform terjedelme és a reform megvalósításának időpontja tekintetében volt eltérés — a kormánynak a felhozott tényből következtethető állásfoglalása nem lehet meglepő s bővebb indokolásra aligha szorulnál.