Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 8-9. szám - Utólagos valorizáció és "Treu und Glauben" - Részvényelővételi jog az uj lengyel részvényjogban

146 KERESKEDELMI JOG 8—9. sz. kezdete közt fenforgó időköz a felperes és az alperesek közölt méltányosan, azaz egymás között egyenlő arányban osztassék meg, továbbá, hogy az alpereseknek a rendelkező részben megbatározott kötelezettségének teljesítése — ennek semmiféle halasztást nem tűrő tartalmánál fogva a felperessel szemben fennálló anyagjogi következményeken felül még megfelelő, a részvények értékéhez viszonyítottan az 1912 :L1V. tc. 49. §-ában foglalt rendelkezés hasonlatosságára nem a végrehajtás elrendelő végzésben, hanem a kötelezettséget megállapító jelen határozatában meghatározott pénzbirsággal is biztosiltassék, az alpereseknek a rendelkező rész értelmében pénzbírság terhe alatt való kötelezése indokolt. A kifejtettekből következik, hogy a fellebbezési bíróságnak mindezzel ellentétes jogi álláspontja és ennek folyományaként a felperes keresetével elutasító döntése az irányadó anyagi jogszabályokba ütközik, következésképpen a felperes felülvizsgálati kérelmének helyt adni és a fellebbezési biróság ítéletének megváltoztatásával a rendelkező rész értelmében határozni kellett. Megbízás. 114. A megbízott csak akkor követelhet dijat, ha az kiköttetett vagy a körülményekből következtethető, hogy az ügy ellátására nem díjtalanul vállalkozott. (Kúria P. VII. 51/1928. sz. a. 1928 június 22-én.) Indokok: Felperes férje s jogelőde az alperes tulajdonát képező erdőbirtokok eladására az alperes részéről ennek jószágkormányzója utján megbízást kapott; felperes jogelőde részére azonban a megbízás teljesítéséért, amelyben a felperes által a NB/5. alattiban részletezett s az eladás tárgyát képező erdőbirtokok iránt érdeklődőkkel folytatott megbeszélések, tárgyalások s értekezések, mint a megbízás elvállalásával természetszerűleg velejáró ténykedések bennfoglaltatnak, ellenszolgáltatásként jutalom-, tiszteletdíj kikötve nem volt, sem pedig ilyen hallgatólag kikötöttnek nem tekinthető. A felperes részéről ennek tényként történt megállapításai miatti panaszok alaptalanok. Ezérl és mert felperes maga utal arra, hogy férje a részére percentben kifejezett jutalékigérettel szemben csupán készkiadásainak megtérítésére szorítkozott, megfelel a fellebbezési bíróságnak az ismertelett jogalapra alapitolt keresettel felperest elutasító ítéleti döntése annak az anyagi jogszabálynak, amely szerint a megbízásnak a megbízó érdekében eleget tett megbízott csak akkor követelhet dijat, ha ez kiköltetett vagy ha a körülmények szerint nem lehet feltenni, hogy a megbízott az ügy ellátására nem díjtalanul vállalkozott. Ezen álláspont mellett és meri felperes maga a per tárgyát képező jogviszonyt megbízásnak minősiti, nincsen helytálló alapja felperes azon érvelésének sem, amely szerint a jelen esetben a munkaadó s a munkavállaló közti jogviszonyra vonatkozó anyagjogi szabályok nyernének alkalmazást, következőleg felperesnek az a panasza is alaptalan, hogy részére a férje által a megbízás körében kifejtett tevékenységgel járó időveszteség és személyes fáradozás ellenértékét a fellebbezési biróság meg nem ítélte. Szolgálati szerződés. ftő\ Kereskedelmi utazónak — bár azonos javadalmazás mellett — elárusítóként való beosztása jogot ad az alkalmazottnak, hogy a szolgálati viszonyt azonnali hatállyal megszüntesse. — A végkielégítés szempontjából a felmondási idő a tényleges szolgálati időhöz hozzászámítandó. — Szolgálati viszony folytonosságának megszakítása. — A kereskedelmi utazó részére fizetett élelmezési költség a fizetés természetével bír. (Kúria P. II. 7170/1928. sz. a. 1928 június 21.) Indokok: A nem vitás tényállás szerint felperes 2 évet meghaladó ideig, s legutóbb mint kereskedelmi utazó állolt az alperes szolgálatában. Alperesnek az a lénye tehát, hogy felperest 1926. évi auguszlus hónapban az utazási idény beállta után nem küldte útra, hanem szolgálattételre az üzletbe, mint elárusító kereskedősegédet osztotta be, a felperest az előző alkalmazása alapján megillető jogok csorbítását tartalmazta, még abban az esetben is, ha javadalmazása az uj beosztás folytán nem csökkent volna; mert felperest szolgálali idejére is tekintettel mint kereskedelmi utazót 6 havi, mint az üzletben alkalmazott elárusító kereskedősegédet pedig csak 3 havi felmondási idő illette meg. Felpers ennek folytán jogosan kért biztosító nyilatkozatot alperestől arra vonatkozóan, hogy az uj szolgálati beosztása az előbbi alkalmazása alapján szerzett jogait nem szünleti meg, s miután alperes felperesnek ezt a kérését nem teljesítette, felperes a szolgálati viszonyt az alperes szerződésszegése okából jogosan szüntette meg és alperestől a felmondási időre járó illetményeinek, valamint az 1910/1920. M. E. sz. rendelet alapján öl megillető végkielégítésnek a megfizetését jogosan köveleli. Ezzel szemben a m. kir. Kúria nem találta alaposnak az alperes által emelt azt a kifogást sem, hogy felperes a szogálati viszonynak az előadott ok alapján való azonnal megszüntetésére a jogát elkésés miatt elvesztette. A nem vitás tényállás szerint ugyanis felperes abban az esetben, ha alperes biztosította volna őt arról, hogy az uj szolgálati beosztása szerzeit jogait nem fogja sérteni, az uj szolgálati beosztásában is hajlandó volt a szolgálatot folytatni s ezt a készségét 1926. év augusztus hó 31. után — amikor megtudta, hogy alperes öt az uj szolgálati beosztásban akarja alkalmazni — alperesnek a már említett kérésével egyidejűen haladéktalanul be jelenlétté. Mindaddig tebát, míg az alperes tudomására nem hozta, hogy kérését nem teljesiti, a szolgálatban jogvesztés nélkül maradhatott meg. Azt pedig alperes sem állítja, hogy felperest kérésének a nemteljesitéséről szeptember 14. előtt értesítette volna. A bírói gyakorlat által állandóan követett jogszabály az, hogyha a munkaadó a szolgálati viszonyt az alkalmazott hibáján kivül eső okból felmondás nélkül szünteti meg, a végkielégítési igény és a végkielégítés mérvének a megállapítása szempontjából a felmondási idő a tényleges szolgálati időhöz hozzászámítandó. Az a lény pedig, hogy az alkalmazott a szolgálati viszonyt a munkaadó szerződésszegése miatt kénytelen azonnal megszüntetni, lényegileg azonos tartalmú, s ennek folytán azonos elbírálás alá esik azzal az esetlel, ha a szolgálati viszonyt a munkaadó szünleti meg azonnal az alkalmazott hibája nélkül. Helyes tehát