Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 8-9. szám - Nemzetközi karteljog helyett - a magánjogi társaságok jogának nemzetközi egységesítése

8-9. sz. KERESKEDELMI JOG 133 képe mindenesetre más és a végrehajtató hitelező és a hitelintézet közötti kollizió eliminálható. Azonban szabadjon ehelyütt megjegyeznem, hogy az emiitett végrehajtási intézkedések, bár egészében és nagyjában alkalmazhatóknak látszanak, mégis az anyag eltérő voltára való tekintettel, egyszerűen nem alkalmazhatók a jelen esetre. Mindenekelőtt az 1881. évi LXI. t.-c. 28. §-a értelmében a zárgondnoki kezelésbevétel csak akkor áll be, ha az árverés már elrendeltetett. Holott a jelen esetben a végrehajtató hitelező érdeke az, hogy még az árverés elrendelése előtt, a végrehajtás foganatosításával egyidejűleg, vegye át az egész vagyont, mint jogi egységet, a zárgondnok, nehogy ebből jogtalan elvonások történhessenek, aminek valószínűsége a vasutak és csatornák ingóságainál fenn nem forog. Továbbá fontos kérdés, hogy a zárgondnok hatásköre mire terjedjen ki. Okvetlenül folytassa-e az árverésig a zárgondnok a vállalat üzemét és üzletét, aminthogy ez a vasutak és csatornák zárgondnoki kezelésénél közérdekű követelmény, vagy sem. Hiszen ha a vállalat végrehajtást enged foganatosíttatni maga ellen, fizetésképtelen és valószínűleg üzletmenete veszteséges. A zárgondnok általi további üzletvezetés a veszteségek növelésére sok esetben alkalmas lehet és igy indokolt, hogy a kiadandó végrehajtási utasítás módot adjon arra, hogy a hitelezők meghallgatásával a bíróság döntse el, hogy a zárgondnok csak a vagyontárgyak megőrzésére, esetleg az üzletnek a legszükségesebb keretekben való vezetésére, vagy az üzlet további rendes vitelére jogosult és köteles-e. Indokolt, hogy az 1881. évi LXI. t.-c. 29. §-ának ama rendelkezésével szemben, hogy a zárgondnok a kezelés átvételétől számított 45 nap alatt, de legalább az árverési határnapot 15 nappal megelőzőleg az ingótartozékokról leltárt vegyen fel, megfelelően akként módosittassék, hogy a zárgondnok haladéktalanul köteles legyen a leltárt felvenni. Végül a legnehezebb kérdés az árverés kérdése, amely az emiitett 29. §. szerint, a dolog természetének megfelelően, a vasutaknál és csatornáknál az egész vagyonra, mint jogi egységre foganatosítandó. Nehéz kérdés a felett dönteni, hogy egy bajbajutott ipari vállalat összes ingó- és ingatlanvagyonával együtt, mint jogi egység, az adott viszonyok között árverés alá bocsátható-e vagy sem. Ily vállalatra, mint jogi egységre, vevőt esetleg alig lehet találni, míg az ingatlant, a berendezési tárgyakat, az árukat és követeléseket külön-külön adott esetben talán kedvezőbben lehelne értékesíteni. Itt is a bíróságnak a hitelezők meghallgatása után kellene döntenie abban a kérdésben, hogy az árverés mily módon foganatosíttassák és ennél a kérdésnél nem szabad figyelmen kivül hagyni a törvény 11. §-ának második bekezdésében foglalt azon szabályozást, hogy a jelzálogjog törlésekor az ipari vállalat központi telekkönyve nem szüntethető meg, ha a központi telekkönyvbe végrehajtási zálogjog van bejegyezve. Helyesebb lett volna ugyan a záloglevélkibocsátó-intézet zálogjogának törlése után lehetővé1 tenni a központi telekkönyv megszüntetését, az ingatlanoknak külön telekkönyvbe való átvitelét és az ingóságokra a végrehajtási zálogjognak összeírás utján való megállapítását. Miután azonban a fenti törvényes rendelkezés ezt lehetővé nem teszi, szükséges gondoskodni arról, hogy a végrehajtató hitelező, akit az ipari zálogleveleket kibocsátó intézet zálogjoga már nem előz meg, kívánhatja a végrehajtási eljárás során az ingatlannak és az ingóságoknak külön árverését és ne legyen kényszerítve arra, hogy az egész vagyontömeget, mint jogi egységet, együttesen kelljen árverés alá bocsátani, ugy a saját maga, mint az adós vállalat érdekeinek esetleges sérelmével. Nemzetközi karteljog helyett — a magánjogi tíírsascágok jogának nemzetközi egységesítése.1 Irta: Dr. harasztosi Király Ferenc ügyvéd. Wells H. G. Clissold William Világa cimü brilliáns könyvében, amelyben oly mesteri módon rajzolja meg a huszadik század hatalmas átalakulásának folyamatát, találóan utal arra, hogy annak a nagyszabású újjáépítő munkának, amely egyre óriásibb arányaival bonlakozik ki a szemünk előtt, nem lehet más a célja, mint a világ tudományos alapon megszervezett gazdasági egysége. A tudomány és az üzlet gyakorlati emberei könnyen megértik egymást, akármilyen nemzethez tartoznak is. Az országhatárokon tul, az egész világra kiterjed annak a munkának a hálása, amelyet a világ acéltermelésének, a világ gyapjutermelésének, a világ élelmezésének vagy a világhajózásnak a képviselői folytatnak azért, hogy a föld arculatját szebbé, termelését pedig tökéletesebbé és észszerűbbé teíívék. Az emberekben az egész vonalon kifejlődik maid a felelősségérzés. Szakítanak a régi gazdasági élet harcaival, titkaival, csalárdságaival és rendet hoznak a termelés és fogyasztás mai fájdalmas káoszába, mert az egész emberiség anyagi szükségleteinek az ellátását néhány hatalmas szervezetbe koncentrálják és leegvszerüsitik. A fejlődésnek ezt a vissza tarthatatlanul haladó menetét nemcsak a költők látnoki érzéke és finom megfigyelőképcssége — genus 1 Részlet szerzőnek az International Law Association varsói konferenciáján 1928 augusztus 15-én elmondott előadói előterjesztéséből.