Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 8-9. szám

130 KERESKEDELMI JOG 8—9. sz. törv. 22. -§-a — 3 évig terjedhető fogházzal büntetendő — ^törvényellenese elidegenítés alatt, midőn 5. §-a első bekezdésében világosan kimondja, hogy a jelzálogjog «a jelzálogadóst nem gátolja ingó vagyontárgyainak elidegenitésében», tehát törvényellenes elidegenítés nem is képzelhető? A törvénynek helyesen tehát nem az ingó vagyonra kiterjedő jelzálogjogról, hanem az ipari hitelszövetkezetekről szóló 1898:XXIII. t.-c. 23. §-a mintájára «megelőző kielégítési» t. i. elsőbbségi jogról kellett volna szólania, vagyis az angol példabeszéd szerint a kapát kapának kellett volna neveznie. Az elsőbbségi jog kreálását azután merőben jogászi szempontból támadni nem lehetne. Akár törvényes jelzálogjogot, akár pedig elsőbbségi jogot nyújt azonban a törvény, mindegyik jogpolitikai és gazdasági szempontból súlyos kifogás alá esik. Jogpolitikai szempontból végre-valahára szakítani kellene azon módszerrel, hogy minden ujabb gazdasági intézmény számára ujabb és ujabb kiváltságok kreáltatnak; ma-holnap nálunk a középkorra emlékeztető állapotok fejlődnek. Már tucatszámra vannak és még folyton létesülnek vállalatok, melyek hangzatos jelszavak vagy kevésbé hangzatos, de annál hatásosabb befolyások révén egy-egy lex speciálishoz jutnak. A kormány azt véli, hogy ez a támogatás igazán nem kerül pénzbe, tehát miért ne engedélyezne egy ártalmatlannak látszó uj kiváltságot. Pedig minden kiváltság árt. Zavarólag hat a jogviszonyokra és veszélyezteti a jogbiztonságot; a sok kiváltság között nehéz eligazodni és senki sem tudhatja, nem ütközik-e egyik-másik kiváltságba. Gazdasági szempontból pedig általában káros, mert már azon lehelőség, hogy kiváltságok kaphatók, bénitólag hat a vállalkozási szellemre; ki mer oly gazdasági területen vállalkozni, ahol attól kell tartania, hogy valamely más vállalatnak nyújtott kiváltság folytán versenyképtelenné válhatik? Különösen veszélyesek a hitelbiztosítékok terén nyújtott kiváltságok, (és ez tette a különböző generális obligatio rerum, illetve hypotheka generális nevü kiváltságos jogokat oly odiozusokká), mert megingatják a hitelnek létalapját, a bizalmat. A külföldi tőkepénzes lehetőleg kerüli az olyan gazdasági területet, melyen egyes gazdasági alanyok máról-holnapra kiváltságos helyzetbe juthatnak; — a belföldi pénzintézetek gyanakvóan néznek az olyan hitelkeresőre, aki a kiváltság pajzsa alá bújhat és ezen aggodalomnak azután vagy hitelmegszoritás vagy hiteldrágitás vagy mindkettő lesz az eredménye még olyanoknál is, akik a kiváltsággal élni vagyis (jelen esetóen) iparzáloglevélkölcsönt igénybe venni nem is szándékoznak. Szladits hivatkozik az angol « flottting charge> intézményre, (melyet nem «hullámzó», hanem uszó» terhelésnek fordítanék; mert ezen terhelésnek jellegzetessége nem az, hogy emelkedik, csökken és változik, hanem az, hogy bizonytalan, vájjon adott esetben meglesz). Az angol magánjogi intézmények azonban — a hitelbiztosítékok terén — egy félszázaddal (az amerikaiak egy egész századdal) a kontinenssel szemben visszamaradtak, hiszen csak mostan kezdik a tkvi intézményt meghonosítani. E téren tehát az angolok ép oly maradiak, mint a pénz-, suly- és egyéb mértékrendszerükben. Különben is a kolozsvári káposzta jól esik az erdélyi szabónak, de beteggé teszi a pozsonyit. Az angol mintára való hivatkozás arra enged következtetni, hogy törvénytárunk ezen legújabb díszét azon angoloknak köszönhetjük, akik az u. n. iparihitel nyújtására csakis ilyen törvény hozatala esetére vállalkoztak. Hogy azután az ipari záloglevélkölcsönt igénybevevőnek magának ezen jelzálogjog alakjába bujtatott elsőbbség mennyiben fog használni vagy ártani, azt itten nem fejtegetem; mert még a látszatát is kerülni óhajtanám, mintha az ilyen kölcsön igénybevétele ellen propagandát akarnék csinálni. Az illető vállalatok jogi tanácsadói lesznek hivatva a törvény gondos áttanulmányozása alapján ügyfeleiket a törvény rendelkezéseiről és a kölcsön igénybevételének következményeiről felvilágosítani. Azt hiszem, hogy velem együtt azon meggyőződésre fognak jutni, hogy Deák Ferenc szellemében, tehát bölcsen rendelkezett az 1840. évi XXI. t.-c. 6. §-a, midőn kimondotta, hogy «az ingó javakra betáblázást intézni vagy az ingatlanokra történt bctáblázás erejét ingókra is kiterjeszteni ezentúl soha semmi szin alatt nem lehet». Az ipari záloglevelek. Irta: Dr. Eohner Artúr ügyvéd. Dr. Szladits Károly egyetemi ny. r. tanár ur őméltósága a «Kereskedelmi Jog» f. é. júliusi számában reflektál arra a bírálatra, amely az ipari záloglevelekről szóló törvényjavaslatról a 4. számban megjelent. Cikkében arra utal, hogy bírálatom teoretikus és a gyakorlati szempontokat figyelmen kivül hagyja. A generális hypoteca elleni érvelést a ((generális hypoteca szólamára alapított érvelésnek ) tekinti, amelynek meggyőző ereje nincs. Pedig éppen gyakorlati szempontok voltak azok, amelyek a törvényjavaslat bírálatánál szemeim előtt lebegtek és a teoretikus szempontokra nagyobb súlyt egyáltalán nem helyeztem. Véleményem szerint ugyanis a hypoteca generális, vagy speciális volta nem teoretikus kéirdés, hanem oly kérdés, amelynek gyakorlati konzekvenciái a fontosak. Megállapítható, hogy a modern jogok a zálogjog