Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 7. szám - A csődönkívüli megtámadáshoz való igény határairól

118 KERESKEDELMI JOG 7. sz. meghatalmazottja, az abból is megállapíthatónak látszik, hogy a meghatalmazás visszavonására mindig csak a jelzálogjogos hitelező van jogosítva. Ez a visszavonás a 792. (Jt. 66.), 796. (Jt. 67.) és 836. (Jt. 110.) §-a értelmében azzal megy végbe, hogy a hitelező magát a telekkönyvben bejegyezteti s ezzel egyszersmind lehetővé teszi, hogy a további átruházás esetében ő kaphasson képviselői meghatalmazást. Ez az eljárás nézetem szerint teljesen összhangban van azzal a szabállyal, hogy a közhírré tett meghatalmazás megszűntét is közhírré kell tenni. (Mt. 1030. §.) Hogy a telekkönyvön kivüli jelzálogos hitelező telekkönyvi bejegyzése és ezzel a meghatalmazás visszavonása a jelzálogadóslevél esetében egyszersmind a jelzálogadóslevél kiállítására vonatkozó feljegyzés törlését is maga után vonja, az ebből a szempontból irreleváns és csak az a célja, hogy a már emiitett körön kívül eső hitelező jelzálogadóslevél esetében ne lehessen a telekkönyvben bejegyezve. Az a vázolt szoros kapcsolat viszont, amely a meghatalmazás és más jogi tények között van, továbbá az, hogy a jelzálogjog átruházásakor képviselet még akkor is keletkezik, ha az átruházás alkalmával a felek a képviseletet egymás közötti viszonyukban egyenesen kizárták, az elmondottak ellenére is arra a megállapításra vezet, hogv bár a jogügyleti képviselet elemei felismerhetők, mégis a törvény maga az, amelv bizonvos tényálláshoz a képviselet keletkezését fűzi. Az az ügylet, amelyből a meghatalmazás adását lehet kielemezni, a képviseletet keletkeztető tényállás létesítése, a látszólagos visszavonás pedig ennek a tényállásnak a megszüntetése. A kontroverziából nézetem szerint a kivezető ut csak az lehet, ha a jelzálogjog szabályai körében előforduló képviseletet törvényes és meghatalmazáson alapuló képviseleti elemekből összetett jelenségnek tekintjük. Minthogv a képviselet korlátozása az oly jogcselekmények tekintetében van kizárva, amelvekre a tulajdonossal szemben a jelzálogos hitelező kötelezve van. törvénves a képviselet annyiban, amennviben a törvénvben meghatározott minimális jogkört biztosítja és jogúgvleti, meghatalmazáson alapuló annyiban, amennviben a képviselő jooköre a minimális jockört meghaladja. A minimális jogkört meghaladó jogkör tekintetében a Mt. és a Jt. csak annvit tesz, hogv — amennviben a felek külön jognyilatkozatot nem tesznek — a teljes ioí/körü meghatalmazás hallgatólagos megadását vélelmezi. Hogv a korlátozásnak harmadik szemelvekkel szemben való hatályosságához telekkönvvi bejesrvzés szükséges, az a telekkönyvi közhitel szabályaiból következik. Szorosan véve tehát a Mt. és a Jt. sem akkor nem követ el hibát, amikor a képviselőt törvényes képviselőnek nevezi, sem akkor, amikor ezt a megjelölést mellőzi, nézetem szerint mégis kívánatos lenne a Ml. végleges szövegében a szóhasználat különféleségét megszüntetni. Ami a törvényes képviselet jogi természetét illeti, kétségtelen, hogy ez a képviselt* nek az intézkedési jogkörét nem érinti s igy adott esetben a törlési engedélyt maga a képviselt is hatályosan kiállíthatja. Ehhez képest a képviselő törvényes képviselői minőségében a távollevő gondnokához áll a legközelebb. 1 Német ptk. 1170., 1171. §. Ezeknek a Mt. 743. és 744. §-t, valamint a Jt. 15. és 10. §-a felel meg. A Mt.-ben, ahol a közönséges jelzálogjog telekkönyvön kivüli forgalma nincs a német plk.-nak megfelelő mértékben biztosítva, ezeknek a rendelkezéseknek — jelzálogadóslevél és telekadóslevél esetén kivfil — csak alárendelt jelentőségük lehet, jóllehet az ismeretlen hitelezőn felül az ismeretlen helyen tartózkodó hitelezőre is ki vannak terjesztve, amint ez a porosz tkvi. rendtartás 10.3. §-ában volt. (V. ö. a hitelező ismeretlenségére Buchhypothek esetében: Planck's Kommentár: III. 999. 1.) 2 Hachenburg: Btitráge 155. 1., Planck's Kommentár: III. 1083. 1. 3 Hachenburg: i. h„ Plank's Kommentár: III. 1088. és köv. Wolff: Sachenrecht (Enneccerus: Lehrbuch II. k. I. rész) 538., Wieland: Sachenrecht 401. és köv. 1. 4 «Der geborene Treuhánder» (Hachenburg i. m 156. 1.) 5 V. ö. Ennecerus: Lehrbuch I. K. I. rész. 10. átd. 459. 1. 6 A továbbadás még abban az esetben is külön jogi tényként állapitható meg, ha dologi ügylet esetében az indirekt képviselő és a képviselt közt olyan megállapodás jött létre, hogy a képviselő a részére átadott dolgot consilutum possessorium cimén a képviselttel szemben albirtokosként továbbra is a birtokában tarfsa. 7 Hogy átruházás alkalmával a képviselő jogkörét a korábbi korlátozások megszüntetésével ki is lehel terjeszteni, arról a Mt. és a Jt. nem szól, de nézetem szerint ez a lehetőség kétségkívül megvan. A csódönkivüli megtámadáshoz való igény határairól. Irta: Dr. Slezák Lajos tszéki jegyző. Az 1879. évben tartott Vll, magyar jogászgyülés sürgősen szabályozandónak mondotta ki a esődönkivüli megtámadási jogot. Szórói-szóra igy határozott a most lezajlott jogászgyülés is. Kétségtelen tehát, hogy a kérdés aktuális, habár ez aktuálitása már krónikussá vált is. A kérdés ilyen állása mellett feltűnő, hogy a hiteljog vezető elméinek véleménye mennyire szétágazó a szabálvozás alapjául szolgáló elvi kérdések mibenléte tekintetében. Habár kétségtelen, hogy e kérdés hazai szabályozásánál épugy a lehetőség és megoldhatóság, valamin! a célszerűség kérdése fog el-