Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 7. szám - A telekkönyvön kivüli jelzálogos hitelező képviselete

7. sz. KERESKEDELMI JOG 117 telmében a telekkönyvi bejegyzésben megjelölt hitelező képviseli a mindenkori hitelezőt, a részkötvényekre vonatkozó 793.§. (Jt. 67. §.) esetében a főkötvényben képviselőül már kirendelt hitelintézet a képviselő, a keretbiztositéki jelzálogjogra vonatkozó 804. §. (Jt. 78. §.) értelmében ismét a telekkönyvi bejegyzésben megnevezett hitelezőt illeti a képviseleti jogkör, de csak a keretbiztositéki jelzálogjog átruházása esetében, végül a jelzálogadóslevélre vonatkozó 837. §. (Jt. 111. §.) értelmében az a hitelintézet a mindenkori hitelező képviselője, amelynek részére a levelet kiállították, még pedig törvénynél fogva. Hogy képviselet csak a jelzálogjog tekintetében keletkezik és nem egyszersmind a követelés tekintetében, az valamennyi rendelkezésben ki van emelve. Felmerül azonban a kérdés, vájjon csakugyan agy van-e, hogy egyik esetben a képviselet már a telekkönyvi bejegyzés előtt, más esetekben a telekkönyvi bejegyzéssel egyidejűleg és végül egy esetben csak a jelzálogjog átruházásával, továbbá, hogy egyszer jogügylettel, másszor a törvénynél fogva keletkezik. Hogy a részkötvények esetében a képviselőt már a főkötvényben kijelölik, ez nem jelenti azt, hogy az ő képviselői jogköre már a telekkönyvi bejegyzés előtt keletkeznék, hiszen, amig a jelzálogjog nincsen bejegyezve, non existens, addig arra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet tenni és igy a képviselő megbízatása egyelőre csak üres keret, vagyis jövőben keletkező képviseletre vonatkozó megállapodás. Ami azt a kérdést illeti, vájjon a képviselet a jelzálogjog átruházása előtt is keletkezik-e, a keretbiztositéki jelzálogjog esetén kivül, kétségkívül van a képviseletnek olyan esete, amikor a képviselő más részére a maga nevében köti meg az ügyletet azzal a szándékkal, hogy az ügyletből eredő kötelezettségeket másra ruházza. Ez az u. n. indirekt képviselet esete, amelynek főpéldája a kereskedelmi törvénvben szabályozott bizomány.5 És valóban, aki olyan jelzálogjogot alapittat a maga javára, amely forgalomképes, arról fel lehet tenni, hogy azért választja ezt a jelzálog jogi formát, mert a törvénytői nyújtott átruházási lehetőséget ki akarja használni. Áll ez különösen a részkötvények alakjában felvett kölcsön esetére. Ámde az indirekt képviselet esetében is előre meg kell határozva lennie a képviselt személyének is, s ha a jelzálogjog alapításában részes hitelező valóban ily indirekt képviselői minőségben járt is el egy harmadik személv érdekében, egyelőre a jelzálog jog tekintetében csak ő maga van jogosítva s ugyanebben a körben legfeljebb ismét mint indirekt képviselő járhatna el, ami kifelé a maga nevében eljárásként jelentkeznék.6 Kétségtelennek látszik tehát, hogy a tulajdonképeni képviselői jogkör mindenik esetben csak azzal keletkezik, amikor a telekkönyvben bejegyzett hitelező a jelzálogjogot az erre megállapított módon valakire már átruházta. Ez mindazonáltal nem zárja ki azt, hogy a telekkönyvben szereplő jelzálogos hitelező, aki az értékpapír biztosítéki okirat vagy jelzálogadóslevél birtokában van, ugy viselkedjék, mintha már a jelzálogjogot továbbadta volna és igy csak a képviselői jogkör illetné. A további kérdés, vájjon a képviselői meghatalmazást a jogügyleti meghatalmazási jellegétől megfosztja-e az, hogy a Mt. a képviselő személyét a 793. §. (Jt. 67- §.) esetén kivül jel szerint meghatározza, sőt a 837. §-ban (Jt. 111. §.) «törvénynél fogva képviselő »-nek nevezi. Amellett, hogy ez a képviselet valójában jogügyleti, meghatalmazáson alapuló, a következőképen lehet érvelni: Arra, hogy a törvény a képviseletet kötelezővé teszi, több eset is van, igy a kereskedelmi törvény 90. §-a a közkereseti társaság, 186. §-a a részvénytársaság képviseletéről gondoskodik, maga a Mt. a 65. §-ban az egyesület képviseletét szabályozza úgy, hogy a meghatalmazás jogalapja mégis magánjogi jogügylet lesz. A különlegesség ilyen esetekben prima vista csak az, hogy a részvénytársaság igazgatóságot, az egyesület intézőszervet választ és nem ad közvetlenül képviselői meghatalmazást és az ily választást maga a törvény a képviselői meghatalmazástól elválaszthatatlanná teszi. Ugyanez a helyzet a mobil jelzálogjogok esetében azzal a különbséggel, hogy a jelzálogjog telekkönyvön kivüli megszerzésére vonatkozó jogügylet van elválaszthatatlanul egybekapcsolva a képviselet keletkezésével. Vagyis az, aki a jelzálogjoggal biztositott váltót, a biztosítéki okiratot illetőleg a jelzálogadóslevelet a telekkönyvben bejegyzett hitelezőtől megszerzi, ezzel annak egyszersmind meghatalmazást is ad, amely a későbbi átruházások alkalmával esetről-esetre megujittatik. A képviselői meghatalmazást tehát mindig a hitelező adja. Igy van ez különösen a 793 §. (Jt. 67. §.) esetében, amikor a részkötvények mindenikének megszerzője a megszerzéskor külön-külön ad meghatalmazást a főkötvényben emiitett hitelintézetnek. Emellett szól az is, hogy a Mt. 805. (Jt. 79.) és 838. (Jt. 112.) §-a értelmében a jelzálogjog átruházásakor a képviselő jogkörét korlátozni is lehet, ami nyilván nemcsak az első, hanem minden további átruházásra is áll. Ehhez képest tehát a jelzálogjog minden megszerzőjének módja van a meghatalmazás tartalmát újból megállapitani.7 Hogy a képviselő a Mt. szerint a hitelező