Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 6. szám - Országos Jogászgyülés

6. sz. KERESKEDELMI JOG 111 köztörvényi uton lefolytathaló per tárgyát képezheti. 89. A nem cégjegyzcsszeriien és külön felhatalmazás hiányában az alperes részvénytársaságot eredetileg nem kötelezően eszközölt váltónyilatkozat utólagos jóváhagyásának s ez alapon az alperes kötelező ereje megállapításának jogi akadálya nincs. (Kúria P. VII. 5797/1927. sz. a. 1928 márc. 23-án.) Indokok: S ezért nem sérti az anyagi jogot a fellebbezési biróságnak az az Ítéleti döntése, amely szerint a váltón levő elfogadói váltónyilatkozat alapján az alperes részvénytársaság fizetési kötelezettségét a V. T. 23. §-a értelmében megállapította s az alperest a váltóösszeg s kamata megfizetésére kötelezte. 90. Vételár fedezetére adott bianco váltó kötbére nem használható fel. (Kúria P. VII. 2875/1927. sz. a. 1928 márc 27-én.) Indokok: A felperes és elsőrendű alperes között 1923. évi március hó 26. napján létesült, tartalom tekintetében nem kifogásolt F/B. alatti adásvételi szerződés 10. pontja értelmében vállalt kötelezettséghez képest elsőrendű alperes mint vevő a vételár biztosításául ki nem töltött összegű, üres lejáratú váltókat — köztük a keresetit is — adta át felperesnek, aki a szerződés szerint abban az esetben, ha vevő nem teljesiti fizetési kötelezettségét, eladó (felperes) jogosítva lesz a váltókat megfelelő összegre kitölteni és peresíteni. A szerződés értelmében adott kereseti váltó tehát fedezeti váltó. A fedezeti váltó csak annak a követelésnek érvényesítésére használható fel, amelynek fedezetére adatott. Elsőrendű alperes a szerződés értelmében a kereseti váltót kizárólag csak a vételár fedezetére adta, és így az a kötbér fedezetére nem szolgál. Felperes tehát, aki az irányadó tényállás szerint a kereseti váltót a szerződés alapján igényelhető kötbér követelése erejéig töltötte ki s azt e cimen is érvényesiti — még az elsőrendű alperes netáni szerződésszegése esetén kötbér követeléséhez való jogának megnyílt esetében sem jogosult a vételár fedezetére adott váltót kötbér igényenek érvényesítésére felhasználni, kitölteni s peresíteni. Hitellevél. 91. A hitellevélből kifolyólag a bank s az ügyfél közti elszámolás megbízás jellegű; az ebból eredeti tartozás tehát nem kölcsön s így átértékelés alá esik. (Kúria P. IV. 6992/1927. sz. a. 1928 május 1-én.) Indokok: Nem vitás, hogy a kereset alapja hitellevél, melyet néhai Cs. G.-nak a felpereshez intézett kérésére a felperes megbízásából ennek londoni testvérintézele állított ki 400 angol fontról, amely összeget Cs. G. az utóbbi intézetnél Edinburgban két részletben felvett, az első részletet tevő 100 fontot a felperes, amint testvérintézetétől erről az értesítést megkapta — ugy, amint ez a Cs. G. és felperes közt fennállott üzleti összeköttetés ideje alatt külföldre szóló hitellevelek alapján felvett idegen pénznemek elszámolásánál minden esetben történt — magyar koronára való átszámítással és ebben az értékben való megterheléssel Cs. G.-val szemben elszámolta, az utóbbi által csupán 1914. július 31-én felvett 300 fontról azonban a felperes londoni testvérintézete a bekövetkezett háborús viszonyok folytán csupán 1920. évi február hó 4-én értesítette. E tényállás mellett abban a kérdésben, hogy a gazdasági viszonyokban beállott változás folytán jogosult-e a felperes az alperestől mint Cs. G. örökösétől a kereset tárgyául szolgáló fennebb megjelölt 300 angol font megtérítését ebben a pénznemben követelni, a kir. Kúria osztja a fellebr bezési bíróság által elfoglalt nendeges álláspontot. Ugyanis a külföldi pénznemekről szóló hitellevelek alaján felvett összegeknek magyar koronákban való elszámolása tekintetében a felperes és alperes jogelőde közt fennállott állandó gyakorlat, amely a kérdéses hitellevél 100 fontol tevő első részleténk elszámolásánál is irányadóul szolgált, az ezen hitellevél iránt létrejött megállapodásnak is alkotó eleme, amelytől a felperes egyoldalúan el nem térhet. Ebből folólag a kereseti 300 angol fontnak a folyósításáról felpereshez leslvérintézetétől beérkezett értesités napjáról magyar koronákra való átszámítása és alperesnek az ekként eredményezett koronaösszeggel való megterhelése felel meg a szerződésnek. A felperesnek ezzel ellenkező érvelése tehát figyelembe nem vehető. Nem vitás, hogy a 300 angol font a folyósításáról 1920. évi február hó 4-én beérkezett értesités időpontjában jegyzett árfolyam alapján való átszámítás mellett 252.000 koronát tett ki. Az alperes felülvizsgálati kérelmével szemben azonban az a vitás kérdés lép előtérbe, hogy a koronakövetelés átértékelésének van-e helye. E tekintetben nem jogszerű az alperesnek az a kiinduló pontja, hogy a kereseti követelés kézpénzkölcsöntartozásnak minősülne és ehhez képest az átértékelésből ki volna zárva. Téves ez az álláspont azért, mert a követelés alapjául szolgáló jogviszony nem foglalja magában a kölcsön ügyleti elemeit, hanem olyan megbízás ismérveit tünteti fel, amelyhez képest a felperes egy vele érdekkapcsolatban álló, azonban tőle különböző pénzintézetet az alperes jogelődje részére hitlevél kiállítására és ennek összege erejéig fontok kiszolgáltatására utasított és amely a felperes számlája terhére teljesített fontszolgáltatások a felperes és alperes jogelődje közt utólag magyar koronákban voltak megállapodásszerüen elszámolandók, az ily jogviszonyon alapuló követelés azonban nem esik azoknak a tartozásoknak a körébe, amelyeket az 1928:XII. t.-c. az átértékelésből kizár. A valorizáció szempontjából nincsen jelentősége annak, hogy az alperes értékpapirletétéhez való hozzájulhatása céljából bizonyos összeget a felperesnél befizetett, amennyiben utóbb ezzel az összeggel az alperes sajátjaként rendelkezett. Jogos azonban alperesnek az átértékelés tekintetében a megtámadott télét által alapul vett 100%-os aránykulcs alkalmazása ellen irányuló panasza, mert — az 1928:XII. t.-c. 12. §-ában megjelölt szempontokra, nevezetesen arra való figyelemmel, hogy nincs semmi adat arra nézve, hogy alperes jogelődje a hitellevél alapján felvett összeget produktív célra és az érték megóvását