Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 5. szám - Tőzsdebirósági reformkérdések

KERESKEDELMI JOG 5. sz. mini a kereskedelmi szakismeretekéi annyira nélkülözték, hogy e jogviták elbírálásánál a kereskedelmi szempontok nem érvényesültek kellően. Azonban a helyett, hogy a szükséges intézkedések a hibák kiküszöbölésére és a hiányok pótlására szorítkoztak volna, túllőttek a célon és olyan uj intézményt létesítettek, amely nem javított alakja az állami bíróságnak, hanem egyenes tagadása és ellenkezője mindannak, ami az állami bíróság lényegét alkotja. Az állami közérdek képviselete és a jogi képzettség elengedhetetlen kellékei az állami bíróságnak és ennélfogva nem lehet kitérni az elől a kérdés elől, hogy ily körülmények között miképpen létezhetik állandó rendszeresítéssel olyan bírói intézmény, amelynél sem az állami közérdek képviselete, sem a jogi képzettség nem játszik szerepet. Az állami képviselet és a jogi képzettség követelményének a tőzsdebiróság szervezetéből való kihagyása vagy azt jelenti, hogy ezekre az alkotó részekre az állami bíróság szervezetében sincsen szükség, vagy pedig az jut kifejezésre a tőzsdebiróság szervezetének a leegyszerüsitésében, hogy a tőzsdei bíráskodásban érdekelt közönségnek tökéletlenül szervezett bírósággal is meg kell elégednie. Általánosságban lehet ugyan arról vitatkozni, hogy a bíráskodás terén a laikus magánszemélyek fölvehetik-e a harcot a jogilag képzett állami bíróval, de ahol, mint nálunk, az igazságszolgáltatás az állami képviselet és a jogi képzettség rendszerén épült föl, ott ezeknek a kellékeknek a hiánya föltétlenül szervi hibának számit. Az állami közérdeknek, amelyet különben állandóan a félreismerés veszélye környékez, rideg érvényesülése és az egyoldalú jogászi szempontok túltengése, kellemetlen kerékkötői ugyan a jó igazságszolgáltatásnak, de az állami képviselet és a jogi képzettség ériékességének teljes megtagadása, vagyis az ellenkező végletbe való áttérés, alighanem méreg volna orvosság helyett. Ami éltető eleme a rendes bírói szervezetnek, az nem lehet megölője a tőzsdebiróságnak sem és legföljebb az egyoldalúság és a túltengés megfelelő ellensúlyozásáról kell gondoskodni, de a teljes elejtés csak akkor lehetne helyénvaló, ha a hiányok pótolhatalanok és a hibák javíthatatlanok volnának, ebben az esetben azonban az állami képviselet és a jogi képzetség a rendes bíróságok szervezetében sem volna fön tartható. A jogi ismeretek érvényesülésének nincs elég tere és biztositéka a tőzsdei bíráskodásban. A tőzsde vagyoni ereje megengedi ugyan kiválóan képzett titkárok alkalmazását és ez a lehetőség tényleg nem is marad kiaknázatl;m. de a titkárok jogi képzettsége a tárgyalásvezetés és határozathozatal terén csak a véleménynyilvánítás szerény keretében érvényesülhet, még pedig csak esetlegesen akkor, ha a tőzsdebiróság tagjai véletlenül kíváncsiak arra a véleményre. Szavazati jog hiányában és felelősségteljes hatáskör nélkül a titkárok közreműködése távol áll attól, hogy az alkotmánybiztositék szerepkörét betöltse. Amennyire helytelen a félreismerés veszedelmének kitelt állami érdek merev dominálása, ugyanolyan mértékben veszedelmes az is, ha a bíráskodásban egyoldalú osztályszempontok, ugy például a kereskedői érdekek az általános állami érdeket háttérbe szorilják. Amiatt, mert a tőzsdei bíráskodásban hiány zik az állami képviselet, nincs kellő biztosíték arra nézve, hogy a tőzsdebiróság és a rendes bíróságok Ítélkezése összhangban álljon, enélkül pedig az igazságszolgáltatás színvonala elértnek nem tekinthető. Az állami képviselet és a jogi képzettség követelménye alkotmánybiztositékként szerepel a bírói hatalomról szóló alaptörvényben és ennélfogva más jogszabály nem létesíthet jogérvényesen olyan bírói intézményi, amely azokat a kellékeket nélkülözi. A válasz tottbiróság természetesen nem esik a bírói hivatal tekintete alá és ennélfogva a kérdéses követelmény arra nem vonatkozhatik. Azonban a tőzsdebiróság nem tartozik a kivételek közé és nem minősíthető a szó szoros értelmében vett választottbiróságnak, mert egyrészt a tőzsdebiróság állandó bírói hivatal, amely a felek választásától függetlenül is gyakorol bírói hatalmat, másrészről pedig a felek biróválasztási joga a tőzsdebirósági eljárásban a tőzsde(birák szük körére szorítkozik, tehát inkább alávetésről, mint választásról van szó. Az a körülmény, amely szerint az állami képviselet és a jogi képzettség a tőzsdebirósági szervezetben nem mellőzhető, egyáltalában nemi gátolja annak a célnak a megvalósítását, hogy a kereskedelmi szempontok és érdekek kellő megértésben és méltánylásban részesüljenek. A bürokratizmus kártékonysága és a jogászi egyoldalúság terméketlensége is ellensúlyozható anélkül, hogy emiatt az állami képviselet és a jogi képzettség követelményeit el kellene ejteni. A tőzsdei bíráskodásban befolyást kell ugyan biztosítani, még pedig intézményesen, a gyakorlati élet terén szerzett tapasztalatoknak, az üzleti érzéknek és a kereskedelmi szakismereteknek, de emellett a tőzsdebiróság szervezetéből nem hiányozhatik az állam és a jogtudomány képviselete sem. Ez a kellős cél nem áll kiegyenlíthetetlen ellentétben, sőt az egymás fogyatkozásainak az ellensúlyozását teszi lehetővé. Az önkormányzati jogkörnek és a kereskedői szellemnek az állami képviselettel és a jogi képzettséggel való körülövezése nem jelent korlátozást a lényeg tekintetében, hanem a hiányok pótlásán kívül fő-